SS Normandie

Az SS Normandie francia óriás óceánjáró volt, amelyet Saint-Nazaire-ben épjtettek. Vízrebocsátásakor 1932-ben a "legek" hajója volt: a leggyorsabb ;s messye a legnagyobb óceánjáró.

Az első óceánjáró volt, amelynek tömege meghaladta a 60 ezer tonnát (a Normandie tömege bruttó 83,423 tonna volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313.6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az Atlanti-óceánon. (Maximális sebesssége 32.2 csomó volt.)

1942-ben, miközben háborús célra, csapatszállító hajónak alakították át, a Normandie lángar kapott, felfordult és elsüllyedt. Bár 1943-ban a világ legdrágább hajómentő akciójával kiemelték, a helyreállítása túl sokba került volna, ezért 1947-ben szétszedték.

Az építés

Az SS Normandie tervezője az orosz fehér hadsereg egy volt tisztje, Vlagyimir Ivánovics Jurkevics volt, aki új megoldásokat alkalmazott, köztük a vízvonal alatt előreugró hajóorr.

Az építést 1931. január 26-án kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak 1929-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs White Star Line ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit Cunard Line hajóépítése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett. A bajok a francia építtető céget, a Compagnie Générale Transatlantique-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.

Bár a hajó Franciország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a cseh Skoda készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy tikfa kerék, Edinburghben készült.

A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos motorjai jelentősen megjavították az üzemanyaghatékonyságot és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára.

1932. október 29-én kétszázezer néző előtt bocsátották vízre a hajót a Loire-ra. A hajótest akkor a hullámot vetett, amely többszáz embert elöntött, de senki sem sérült meg. A hajót 1935 elejére teljesen felszerelték.

A hajóbelső

A hajó belső terei az Art Deco és a Streamline Moderne stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve Normandiára, a hajónal nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját Jean de Brunhoff dekorálta Babar, az elefánt képeivel. A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 16 méteres szélességével és 8.5 méteres magasságával, 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőt 12 magas Lalique üveg oszloppal világították meg, a falaknál még 38 világítóoszlop állt, és a mennyezetről is függött két hatalmas csillár. Mindezek miatta kapta a Normandie "a Fény Hajója" becenevet.

A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz SS Rex után.)

A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket.

A névadás

A készülő váz neve egyszerűen csak "T-6" volt, a szerződés számáról, mivel a névről hosszadalmas viták folytak. Felmerült, hogy az akkor nemrégiben meggyilkolt elnökről, Paul Doumer-ről nevezzék el a hajót. A Normandie név franciául furcsa, mert nincs előtte határozott névelő. (Nőnemben "la", hímnemben "le".) A névelő azért maradt el, mert a francia nyelvben a hajókat szokás szerint hímneműnek tekintik ("le paquebot"), az angolban viszont nőneműnek, a francia cég pedig sok amerikai utast szándékozott szállítani és nem akarta megzavarni őket a hajó nevével.

A Normandie híres plakátját Adolphe Mouron Cassandre készítette, aki, mint Jurkevics, szintén orosz emigráns volt.

A vizeken

A Normandie pályafutása elsüllyedése előtt tipikus volt a kor óriási versenyére az óceánjárókat működtető cégek között.

Első útjára 1935. május 29-én futott ki 50 ezer néző előtt Le Havre-ból. Az út beváltotta a reményeket, a hajó megdöntve az olasz SS Rex rekordját négy nap, három óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első francia hajóként elhódította a Kék Szalagot. A visszaúton több, mint 30 csomós átlagsebességet ért el, ezzel is rekordokat döntve.

Egy sikeres év után 1936-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron: a Cunard Line elkészült saját óriás óceánjárójával, a Queen Maryvel. Előre lehetett tudni, hogy a Queen Mary tömege meghaladja a 80 ezer tonnát, amivel lekörözte volna a Normandie-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79280 tonnát nyomot.

Ezért a Normandie tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó súlyát, féleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget építettek. A Normandie így már vagy kétezer tonnával meghaladta a Queen Mary tömegét, és így a világ legnagyobbja maradt. A Kék Szalagot azonban a Queen Mary 30.14 csomós sebességgel elhódította, még ugyanazon éb augusztusában. A következő év júliusában a Normandie visszanyerte, egy évre rá azonban ismét a Queen Maryé lett. Ekkor küldte a Normandie kapitánya a híres üzenetet a brit hajónak: "Bravó a Queen Marynek, a következő alkalomig!". A [[második világháború azonban véget vetett ennek a versengésnek. Helyét a felszíni hajók és a tengeralattjárók vérre menő vetélkedése vette át, de ebben a versenyben a Normandie már nem vehetett részt.

A hajó néhány jellemzője

• Tulajdonos: Compagnie Générale Transatlantique
• Építő: Penhoët, Saint Nazaire, Franciaország
• Vízrebocsátás: 1932. október 29.
• Első út: 1935. május 29.
• Pályafutása vége: 1942-ben kigyulladt, később eladták és 1946-ban szétszedték
• Bruttó tömege: 83423 tonna
• Vízkiszorítása: 71300 tonna
• Hossza: 1029 láb (313.6 m)
• Szélessége: 119.4 láb (36.4 m)
• Magassága: 184 láb (56.1 m)
• Főgépe: 160000 lóerő
• Sebesség: Könyv szerint 29 csomó, de elérte a 32.2 csomót is
• Befogadóképesség: 1972 utas (848 első osztályú kabinos, 670 turistaosztály, 454 harmadosztály) és 1345 személyzet