Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK 7. DENTUMOGER II. Tanulmányok a korai magyar történelemről Tartalom Dallos Edina Tengrizmus vagy sámánizmus? Az orhoni feliratok hitvilági elemei . . . . . . . . . . . . 7 A szövegek értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Birodalmi vallás vagy sámánisztikus világkép? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Latosinszky Csaba Térítés és egyházszervezés a korai horvát államban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bizonytalan kezdetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Biztosabb alapokon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az egyházszervezet első nyomai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A spalatói zsinatok és a szláv liturgia kérdésköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. századi fejlemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Konklúziók és kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 31 35 37 40 45 47 Kápolnás Olivér Szimbólum és valóság. Egy birodalom felépítése két nézőpontból . . . . . . . . . . . 61 Halmágyi Miklós A magyarság bibliai személytől való eredeztetése a középkori forrásokban . . . . . Góg és Magóg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Isten büntetése, az Úr ostora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nimród vagy Magóg? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Miért származtatták Nimródot Jáfettől? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nimród magassága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyiptomi Bábel tornya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kámita eredeztetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Evilat földje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hágár és az agarenusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Togarma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Damasek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 80 82 86 91 92 93 95 97 98 99 99 99 Balogh László Megjegyzések a 9. századi Kárpát-medence etnikai és politikai viszonyaihoz . . . 109 B. Szabó János – Sudár Balázs Gyula népe. Madzsgarok a 10. századi muszlim földrajzi irodalomban . . . . . . . 121 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 Sarokpontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Támpontok nélkül? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A leírások történeti háttere: a számánida expanzió . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kelet-Európa leírása Ibn Rusztánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A madzsgarok határai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A madzsgarok országa és a „négy török” nép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyula népe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 124 127 131 134 139 142 Tősér Márton Egy nem tervezett honfoglalás nyitánya. Manzikert, 1071. augusztus 26. . . . . A bizánci határvidék viszonyai a szeldzsukok megjelenésekor . . . . . . . . . . A nomád szállásterületek jelentősége a törökök számára . . . . . . . . . . . . . Uralkodás lóháton: Alp Arszlán gázi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A bizánci passzivitás évtizede . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szembenálló erők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Út Manzikerthez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csata Manzikertnél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A következmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 151 152 154 156 159 160 165 168 Tősér Márton Építő Dávid és a szeldzsukok, avagy hogyan kezeljünk egy nomád népvándorlást? . . A szeldzsukok és Grúzia a 11. században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A „törökverő” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A (nem is annyira) csodálatos győzelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Messiás kardja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 174 178 182 188 Wilhelm Ákos Sándor – Flesch Márton A soltszentimrei nyereg újabb rekonstrukciója. Észrevételek a honfoglalás kori nyergek szerkezetéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A fontosabb honfoglalás kori nyeregmaradványok áttekintése . . . . . . . . . A soltszentimrei nyeregmaradványok bemutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A soltszentimrei nyeregmaradványok újraértelmezése . . . . . . . . . . . . . . . A soltszentimrei nyereg keleti párhuzamai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A soltszentimrei nyereg gyakorlatban is használható rekonstrukciójának elkészítése. A készítés során nyert tapasztalatok és az ebből levonható következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A nyeregrekonstrukció gyakorlati használatának tapasztalatai a nyereg lovon való illeszkedése szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A nyeregrekonstrukció gyakorlati használatának tapasztalatai a lovaglás szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 198 203 205 210 215 219 222 Dallos Edina Tengrizmus vagy sámánizmus? Az orhoni feliratok hitvilági elemei* A törökségnek arra a korai korszakára vonatkozóan, amikor a tételes vallások még nem terjedtek el széles körben, egyetlen olyan belső keletkezésű (ótörök nyelvű) forráscsoport áll rendelkezésünkre, amely alapján a korabeli vallásos világképre következtethetünk. Az orhoni feliratok a 8. század első felében, a Második Türk Kaganátus időszakában keletkeztek, és sporadikusan tartalmaznak olyan utalásokat, amelyek alapján körvonalazható egyfajta világkép, ugyanakkor a szövegek tartalmi irányultsága meglehetősen rátelepül ezekre az allúziókra. Ez az egyik magyarázata annak, hogy ezen elszórt utalások alapján a szakirodalomban egymásnak ellentmondó interpretációk láttak eddig napvilágot. Az egyik felfogás szerint a szövegekben egyfajta sámánmitológia korai forrását láthatjuk, más vélemény szerint itt egy, a sámánizmustól jól elkülöníthető, monoteisztikus Égisten-hittel van dolgunk, de van olyan elmélet is, amely a kínai univerzizmus egy helyi változatát próbája a szövegekből rekonstruálni. Munkám keretében ezeket a megközelítéseket szeretném ütköztetni egymással és a szövegekkel. Az interpretációk mindegyikére jellemző, hogy vizsgálataikat úgy ágyazták szélesebb kontextusba, hogy a feliratok elszórt utalásait időben és térben távolabbi adatok felhasználásával bővítették ki. Mivel jelen munkámban éppen arra vagyok kíváncsi, hogy erre a korai forráscsoportra vonatkozóan érvényesek-e az eddig felállított elméletek, nemcsak lemondok annak lehetőségéről, hogy későbbi adatokat is felhasználjak, hanem bizonyítékként sem fogadok el olyan adalékokat, amelyek az orhoni feliratok hiányos utalásait kiegészíteni vagy pontosítani hivatottak. * Ez a cikk 2004-ben megjelent angolul, majd 2014-ben oroszul is. (Dallos 2004; Dallos 2014) Mivel külföldön többen hivatkozzák, mint itthon, indokoltnak tűnt magyar nyelvű megjelentetése is. A tengrizmus kutatásában az elmúlt másfél évtizedben nem jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek e dolgozat érvényességét megkérdőjelezték volna, ezért tartalmán jelentősen nem változtattam. Ugyanakkor 2004-ben Berta Árpád – a magyar turkológia egyik régi adósságát törlesztve – megjelentette az orhoni feliratok kritikai kiadását, amit magyar fordítással is ellátott (Berta 2004). Ez arra késztetett, hogy az eredeti cikket egyszerűsítve, az orhoni feliratok ótörök szövegrészeit ne közöljem külön részben. A hosszabb ótörök szövegeknek csak magyar fordítását adom meg, és zárójelben utalok arra, hogy az adott mondat vagy kifejezés pontosan hol található a feliratokban. 8 DALLOS EDINA Az 1950-es évek derekáig, amikor Jean Poul Roux megjelentette első cikkeit az általa tengrizmusnak nevezett vallási jelenséggel kapcsolatban,1 általános volt az a nézet, hogy a török népek körében a világvallások itteni elterjedése előtt a sámánhit volt a jellemző.2 Ez az elmélet sokáig változatlanul megmaradt az orosz és az oroszul publikáló – például mongol – kutatók körében,3 ugyanakkor a nyugat-európai szakirodalomban, ahol Roux elmélete gyakorlatilag monopolhelyzetűvé vált – úgy azonban, hogy további kutatásokat és pontosításokat nem indukált –, a sámánizmus mellett feltételeznek egy, a társadalmi szervezettség magasabb fokán jellemző, tehát a társadalmi viszonyokat tükröző egyistenhitet.4 Igaz, Uno Harva Roux-t megelőzve már az 1930-as években felfigyelt arra, hogy a feliratokban az ’ég, isten’ jelentésű ótörök täŋri5 szó kiemelt jelentőségű, ő azonban nem elemezte a szövegeket, így értelmezési kísérlete inkább nevezhető ötletnek, mint kidolgozott elméletnek. Harva úgy gondolta, hogy az Ég itt megjelenő tisztelete a kínai univerzizmus átvétele.6 Ezt az interpretációt fogadta el Doerfer (tengriism terminust használva) és némi változtatással Esin is.7 Ezt a kvázielméletet részletesen nem fogom elemezni, de néhány megjegyzést fűzök majd hozzá. Mivel az eddigi elméleteket elsősorban a szövegek vizsgálatára alapozva kísérlem meg elemezni, nem tekinthettem el attól, hogy a feliratok adott részeinek fordítását ne adjam meg. A könnyebb olvashatóság és egyben a viszszakereshetőség okán az idézetek után rövidítésekkel utalok az eredeti szöveghelyekre. Nagybetűvel áll a felirat rövidítése (KT = Köl tegin; BQ = Bilge kagán; T = Tonjukuk), ezt követi kisbetűvel a felirat oldalának tájolási rövidítése: k = keleti oldal; d = déli oldal stb.,8 majd a sor száma következik. Így például a „KTk9; BQk16” azt jelenti, hogy az adott mondat a Köl tegin felirat keleti oldalának 19. és a Bilge kagán felirat keleti oldalának 16. sorában található. A Bilge kagánnak állított felirat szövege sokkal romlottabb a párhuzamos helyeknél, ahol a Köl tegin felirattal együtt idézem, nem tartottam fontosnak a hiányok jelölését. A fordításokat magam készítettem.9 Ha fordításom az eddigi értelmezésektől jelentősebben eltér, azt lábjegyzetben jelzem. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Roux 1956; Roux 1957. Például Thomsen 1924. Például Stebleva 1972; Basilov 1988; Kljaštornyj 1988; Skrynnikova 1997. Például Eliade 1996, 8–10; Róna-Tas 1987; Pritsak 1988. Az ótörök szavakat csak azokban az esetekben írom át a turkológiai átírás szabályai szerint, ha azokat nyelvi adatként idézem. Más esetekben (például nevek) a magyar szakirodalomban bevett magyaros átírást használom (például Bilge kagán és nem Bilgä qaġan), ugyanígy nem nyelvi adatként Tengri formában írom az ótörök täŋri szót is. Harva 1938, 140–153. Doerfer 1965, 582–583; Esin 1980, 45–50. A Tonjukuk-felirat esetében nincs oldal, csak a T rövidítés és az adott sor száma. A fordításokhoz a következő szerzők munkáit használtam: Thomsen 1896; Gabain 1950; Malov 1951; Tekin 1968; Tekin 1988; Clauson 1972; Orkun 1987; Berta 1995; Berta 2004. TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 9 A szövegek értelmezése A szövegek vizsgálatakor Roux azt az elvet követte, hogy kigyűjtötte Tengri jelzőit,10 Stebleva az ótörökök vallási-mitológiai szisztémáját elemző cikkében pedig Tengri funkcióit próbálta rendszerbe foglalni.11 Mindkét elemzési módszer követhető, bár Roux eljárását érdemes kitágítani, Stebleváét pedig pontosítanom kell. Tengri jellemzői Roux négy olyan szót talált, amelyek Tengrire jellemzőek: kök ’kék’, üzä ’emelkedett, transzcendens’, küč ’hatalmas, erőben teljes’, valamint a csak mongol forrásokban előforduló möngke ’örökkévaló’.12 Itt rögtön vitába kell szállnom Roux-val elsőként azért, mert a Roux által megadott szavaknak nem az a jelentése, amelyeket Roux megad. Az üzä nem jelent sem ’emelkedett’-et, sem ’transzcendens’-t (sem a feliratokban, sem később), a szó jelentése „egyszerűen” csak az, hogy ’fent’.13 Az ótörök küč sem nem tulajdonsága, sem nem jellemzője Tengrinek, a szó nem jelent ugyanis sem ’hatalmasat’, sem ’erőben teljeset’, mindössze annyit jelent, hogy ’erő’,14 s a szövegekben ez az erő Tengri egyik adománya. (Erre látni fogunk a későbbiekben példákat.) Másrészről a szövegvizsgálat e módjának nem kell pusztán a jelzőkre szorítkoznia, hiszen Tengrire legalább annyira jellemző például az, hogy milyen igékkel szerepel, mint az, hogy milyen jelzői vannak. Igék A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az időjel nélküli, ragozatlan igetöveket adom meg, a participiumok esetében az igenévképzőket is elhagytam, ugyanakkor a jelentés miatt fontos tagadó alakokat jelölöm, a tranzitív igék mellett pedig zárójelben szerepeltetem a tárgyat. 10 11 12 13 Roux 1956, 200–209. Stebleva 1972, 215–220. Roux 1956, 200–209. Ótörök üzä ’above, on high; upon, on’ (Clauson 1972, 280), a középkori és mai törökségi adatokat lásd Sevortjan I, 622–623. 14 Ótörök küč ’strength’ (Clauson 1972, 694), a középkori és mai törökségi adatokat lásd Sevortjan III, 96–98. 10 DALLOS EDINA (öd) ay – ’megszabja (az időt)’ (KTé10) (bilig) ber – ’(bölcsességet) ad’ (T6) (basa) ber – ’(támadni) enged’ (T38) (el) ber – ’(birodalmat) ad’ (KTk25–26; BQk20–21) (küč) ber – ’(erőt) ad’ (KTk25–26; BQk20–21; BQk32–33) (qan) ber – ’(kánt) ad’ (T2–3) basma – ’/szó szerint:/nem nyom; /a szövegben:/ ha be nem süllyed’ (KTk22) bulġa – ’összekeveredik (a Földdel)’ (BQk29–30; KTé4) kötür – ’felemel’ (KTk10; BQk10; KTk25–26; BQk20–21) (qaġan) olurt – ’(kagánként) uralkodtat’ (KTk25–26; BQk20–21) qïlïn- ’csinálódik, felnő’ (KTk1; BQk2) taplama- ’elégedetlen’15 (BQk35; KTé4) (anča) te- ’mond (így)’ (KTk10; BQk10; T2–3) (bodun bolčun) te- ’mond (a nép legyen!)’ (KTk10; BQk10) (öl) te- ’mond (hallj meg!)’ (T2–3) (türk bodunuġ atï küsi yoq bolmazun) te- ’mond (a türk nép neve, híre ne vesszen el!)’ (KTk25–26; BQk20–21) (türk bodun yoq bolmazun) te- ’mond (a türk nép meg ne semmisüljön!)’ (KTk10; BQk10) (töpesindä) tut- ’/szó szerint:/ tart (tetejében); /a szövegben:/ ’felkarol, segít’16 (KTk10; BQk10) yarlïqa- ’kegyeskedik’ (KTk15; BQk13; BQk33; KTd9; BQé7; BQé9; BQé10–11; T16; T 40–41; T53–54) yarat- ’készít, teremt (/a szövegben:/ tesz valamivé, beiktat)’ (BQk2). Tengri birtokos szerkezetekben Birtokként: türk täŋrisi ’a türkök istene’:17 „Fent a türkök Tengrije, a türkök szent földje vize így mondták: »A türk nép meg ne semmisüljön, a nép megmaradjon!« mondván, apámat Elteris kagánt és anyámat Elbilge katunt Tengri felkarolván, 18 uralkodóvá tette.” (KTk10; BQk10), 15 A szó többféleképpen értelmezhető, erre később, a teljes mondatot idéző résznél kitérek. 16 A kifejezést többféleképpen lehet értelmezni, erre később, a teljes mondatot idéző résznél kitérek. 17 Itt és a továbbiakban élek annak lehetőségével, hogy Tengrit az elemző részekben ’isten’ vagy ’ég’ jelentéssel adom meg, ugyanakkor a hosszabb szövegek fordításakor meghagyom a Tengri szót. 18 Itt eltértem az eddigi fordításoktól. Az ótörök t(ä)ñri: töp(ä)sind(ä): tutup: szövegrészt eddig így fordították: ’held from the height of heaven’ (Clauson 1972, 436); ’held at the top of Heaven’ (Tekin 1968, 268); ’небо руководя со своих (небесных) высот’ (Malov 1951, 37); TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 11 illetve birtokosként täŋri yarlïqazu ’isten kegye’: „Ezután Tengri kegye révén, s mert uralkodói karizmám és szerencsém volt, a már majdnem megszűnő népet újra néppé tettem.” (KTk29; BQk23) Tengri hasonlító partikulával A kagán epithetonjában: täŋri teg ’istenhez hasonlatos’: „Tengrihez hasonló, Tengri által lett türk Bilge kagán” (BQk2) „Tengrihez hasonló, Tengritől lett türk Bilge kagán ekkor uralkodtam.” (KTd1; BQé2) Tengri helyhatározós esetben Az előző, hasonlító partikula esetében idézett két mondatban szerepel a täŋridä bolmuš (szó szerint) ’istenben lett’ összetétel, ami formailag lokatívusz, de ablatívuszként értelmezhetjük: ’istentől, isten által lett’:19 „Tengrihez hasonló, Tengritől lett türk Bilge kagán ekkor uralkodtam.” (KTd1; BQé2) Tengri jelzős szerkezetben Mint fentebb már jeleztem, Tengri egyetlen jelzővel szerepel a szövegekben: kök ’kék’: ’le tenant au du ciel’ (Thomsen 1896, 101). Mivel a szövegekben (másutt) semmiféle utalás nincs arra, hogy Tengrinek, akár mint istennek, akár mint égnek, lenne teteje, ezt az értelmezést nem tartom jónak. Emellett saját fordításom is további vizsgálatot igényel, egyelőre egyetlen mai párhuzamos példát tudok említeni. A bulgáriai török nyelvjárásban van tepesinde tut- kifejezés ’jól tart, tenyerén hordoz’ jelentéssel (Naciye Güngörmüš szóbeli közlése), emellett egy 19. századi altaji sámánszertartás szövegében szerepel a „Két vállával támasztotta/egy feje búbjával (tulajdonképpen egy tetejével) felemelte” (Verbickij 1893, 51) részlet, amely az áldozat égbe juttatása kapcsán szerepel, és talán felfogható valamilyen párhuzamként. 19 Ezt az értelmezést követi a szakirodalom nagy része, s talán ezt támogatja a párhuzamosnak tekinthető täŋri yaratmïš formula (BQk2), ami megint nem problémamentes: a yarat- igét többen a ’teremt’ jelentéssel adják meg (például Berta 2004; 193), ugyanakkor a teremtés fogalma a korabeli gondolkodásban valószínűleg nem volt meg. A szó korabeli jelentéséről lásd még Róna-Tas 1987, 37–38. 12 DALLOS EDINA „Miután fent a kék Tengri, lent a barna föld létrejött (csinálódott20), kettő között létrejött (csinálódott) az ember fia.” (KTk1; BQk2) Tengri határozószóval Tengri mellet az egyetlen határozószó az üzä ’fent’: „Miután fent a kék Tengri, lent a barna föld létrejött (megcsinálódott), kettő között létrejött (csinálódott) az ember fia.” (KTk1; BQk2) „Fent a türkök Tengrije, a türkök szent földje vize így mondták: »a türk nép meg ne semmisüljön, a nép megmaradjon« mondván, apámat Elteris kagánt és anyámat Elbilge katunt Tengri felkarolván, uralkodóvá tette.” (KTk10; BQk10) „Fent Tengri, ha be nem omlik, lent a föld, ha be nem szakad, türk nép, birodalmadat, törvényedet ki semmisítette volna meg?” (KTk22) „Fent Tengri, a szent föld víz, nagybátyám uralkodói karizmája nem volt elégedett.” (BQk35)21 „Mert fent Tengri és lent a föld kegyeskedett, népemet oly hatalmas területen, melyet szem nem látott, fül nem hallott, kelet felé a nap keléséig, dél felé a nap deleléséig, nyugatra a nap nyugtái, északon az éj sötétjéig telepítettem le.” (BQé10–11) Tengri funkciói Az ótörökök vallási-mitológiai szisztémáját elemző cikkében Stebleva négyféle funkcióját különíti el Tengrinek: 1. alkotó (birodalmat ad, felemeli a kagánt és katunt); 2. pártfogó-védő (harcban erőt ad, kegyeskedik); 3. rendelkező, utasító (az ember számára meghatározza az időt); 4. büntető („pusztulj el! – mondta”). 20 A qïl- ’csinál, készít’ jelentésű ige visszaható képzős formája (qïlïn- ’csinálódik, készül’). A szónak van egy speciális jelentése is a feliratokban, ilyenkor az ember születésére vagy felnövekedésére, saját jellemének vagy karakterének kialakulására vonatkozik, vö. Clauson 1972, 623; Berta 2004, 75. 21 Az ótörök taplamadï- ige ’nem volt elégedett’ jelentésű a szakirodalom nagyobbik részében, ugyanakkor Berta Árpád itt egy másfajta értelmezési lehetőséget kínál: ’nem egyezett (egymással)’. Berta 2004, 200. Sajnos a mondatban és környékén sok olvashatatlan szövegrész van, így nem dönthető el egyértelműen, hogy melyik fordítás a jó. TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 13 Ha megtartjuk is Stebleva módszerét, érdemes más aspektusból felállítanunk az alapvető funkcionális kategóriákat, hogy világosabban álljon előttünk, milyen típusú funkciókban szerepel Tengri a szövegekben: I. Tengri mint a kozmikus rend egyik pólusa. II. Tengri mint birodalmi isten. III. Tengri mint egyetemes isten. Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy a birodalom és isten szavakat legalábbis idézőjelbe kellene tenni, hiszen a türk kaganátus csak bizonyos megszorításokkal nevezhető birodalomnak, az isten fogalom idevonása pedig még több pontosítást és körülírást igényelne. Dolgozatomban – jobb híján – mégis ezeket a fogalmakat használom, a következő értelemben: 1. birodalomnak nevezem azt a hatalmi szisztémát, amelynek a feliratokban az el szó felel meg; 2. az isten szót használom Tengrire azokban az esetekben, amikor spirituális vagy transzcendens jellegű. I. Tengri mint a kozmikus rend egyik pólusa A szövegekben a kozmikus rend alapja a fent–lent ~ ég–föld oppozíciója: „Miután fent a kék Tengri, lent a barna föld létrejött (csinálódott), kettő között létrejött (csinálódott) az ember fia.” (KTk1; BQk2) „Fent Tengri, ha be nem omlik, lent a föld, ha be nem szakad, türk nép, birodalmadat, törvényedet ki semmisítette volna meg?” (KTk22) „Mivel Tengri és a föld megkeveredett, s epéjükben irigység támadt, ellenségünkké váltak.” (BQk29–30) „Mivel Tengri és a föld összekeveredett [a tokuz oguzok] ellenségünkké lettek.” (KTé4) II. Tengri mint birodalmi isten Tengrinek a türk birodalommal kapcsolatos előfordulásait további két alcsoportra lehet osztani: II/1 Tengri a türk birodalom fennmaradását és kiterjesztését segíti. II/2 Tengri a kagánt kiválasztja és uralkodóvá emeli. II/1. Tengri és a birodalom: a) Tengri a harcokban erőt ad a türk seregnek: „Mivel Tengri erőt adott, apám, a kagán serege farkashoz, az ellenségé bárányhoz volt hasonlatos.” (KTk12; BQk11) 14 DALLOS EDINA „Mivel Tengri erőt adott, az ellenséget felkoncoltam és megfutamítottam.” (BQk32–33) „Mi kétezren voltunk, megütköztünk, Tengri kegyeskedett [s a túlerőben levő oguz sereget] megfutamítottuk.” (T16) „Tengri, Umaj és a szent föld víz támadni engedett [... Támadtunk. Szétvertük őket].” (T38–39) „Mivel Tengri kegyeskedett, a számosabb ellenségtől nem féltünk, megütköztünk velük.” (T40–41) b) A kagán Tengri kegye révén tudja birodalmát kiterjeszteni: „Mivel Tengri kegyes volt, akinek birodalma volt, azt [apám, Elteris kagán] birodalmától megfosztotta, akinek kagánja volt, kagánjától megfosztotta, s az ellenséget megbékítette.” (KTk15; BQk13) „Mivel Tengri kegyeskedett, gyarapítottam a birodalmat, s ezzel együtt a türk nép gyarapodott.” (BQk33) „Mivel Tengri kegyeskedett, uralkodásom alatt a világ négy sarkában élő népeket megszerveztem.” (BQé9) „Mert fent Tengri és lent a föld kegyeskedett, népemet oly hatalmas területen, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, kelet felé a nap keléséig, dél felé a nap deleléséig, nyugatra a nap nyugtáig, északon az éj sötétjéig telepítettem le.” (BQé10–11) c) Tengri a türk nép megsemmisülését, hírének, nevének eltűnését is megakadályozza: „Fent a türkök Tengrije, a türkök szent földje vize így mondták: »a türk nép meg ne semmisüljön, a nép megmaradjon!« mondván, apámat, Elteris kagánt és anyámat, Elbilge katunt Tengri felkarolván uralkodóvá tette.” (KTk10; BQk10) „Hogy a türk nép neve, s híre el ne vesszen, mondván az apámat kagánná, anyámat katunná emelő Tengri, a birodalmat adó Tengri, hogy a türk nép neve, s híre el ne vesszen, mondván engem kagánként ez a Tengri uralkodtatott.” (KTk25–26; BQk20–21) „Ezután Tengri kegye révén, s mert uralkodói karizmám és szerencsém volt, a már majdnem megszűnő népet újra néppé tettem.” (KTk29; BQk23) „Tengri kegye révén e türk nép közé páncélos ellenséget nem engedtem, összekötözött lovat ellenében rohanni nem hagytam.” (T53–54) Valamint idetartozik az a mondat is, amelyet Stebleva Tengri „büntető funkciója”-ként nevezett meg: TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 15 „Az isten így mondta: [türk nép] neked kánt adtam, kánodat elhagyván [a kínaiaknak] behódoltál. Mivel behódoltál, hát pusztulj el – mondta.” (T2–3) II/2. Tengri és a kagán: a) A kagánt Tengri emeli uralkodóvá: „Fent a türkök Tengrije, a türkök szent földje vize így mondták: »a türk nép meg ne semmisüljön, a nép megmaradjon!« mondván, apámat, Elteris kagánt és anyámat, Elbilge katunt Tengri felkarolván, uralkodóvá tette.” (KTk10; BQk10) „Hogy a türk nép neve, s híre el ne vesszen, mondván az apámat kagánná, anyámat katunná emelő Tengri, a birodalmat adó Tengri, hogy a türk nép neve, s híre el ne vesszen, mondván engem kagánként ez a Tengri uralkodtatott.” (KTk25–26; BQk20–21) b) Illetve idetartozik a kagán epithetonja is: „Tengrihez hasonló, Tengri által lett türk Bilge kagán.” (BQk2) „Tengrihez hasonló, Tengritől lett türk Bilge kagán ekkor uralkodtam.” (KTd1; BQé2) c) Úgy, ahogyan a birodalmat Tengri adja, úgy a kagánt is ő adja: „Tengri így mondta: »[türk nép] neked kánt adtam, kánodat elhagyván [a kínaiaknak] behódoltál«.” (T2–3) Itt kell tárgyalnom egy olyan mondatot is, amelynek jelentését teljesen másként értelmezem, mint a szövegek eddigi fordítói és elemzői. A Tonjukuk felirat hatodik sorában szereplő mondat szerint Tengri Tonjukuknak, a kaganátus miniszterének bölcsességet adott, s ez alapján a miniszter kagánná tette (a későbbi) Elterist. Ami fordításomban alapvetően eltér az eddigiektől, az az ótörök qïs- ige értelmezése. Néhány eddigi fordításban a következő szerepel az ige jelentéseként: „press” (Clauson 1972, 666); „я захотел” (Malov 1951, 65); „I... made” (Tekin 1968); „я сам принудил [его стать] каганом” (DTS 447); „biztattam ( (Kakuk 1985, 31).22 Mielőtt egy másik fordítási lehetőséget vázolnék, a kagánná avatás szertartását kell röviden összefoglalnom, ami egy kínai évkönyvben maradt fenn.23 22 Az ótörök szó korabeli jelentéseiként a szótárakban a ’nyom, szorít, présel; csíp’ található. Clauson 1972, 665–666; DTS 23 Liu Mau-Tsai 1958, 8. 16 DALLOS EDINA A leendő kagánt körbe-körbeforgatták, lovagoltatták, egy kötéllel fojtogatták, s amikor már majdnem halálán volt, megkérdezték, hogy hány évig fog uralkodni. Roux ebben az avatásban sámánisztikus elemeket vél felfedezni, ami természetesen nem zárható ki, ugyanakkor érdemesebb ezt a rítust egyelőre tágabb kontextusban értelmezni. A kagánná avatás mindenféleképpen egyfajta beavatási, átmeneti rítus (rites de passage), s mint ilyen természetes módon tartalmaz halál–újjászületés szimbólumot. Visszatérve most a Tonjukuk feliratra, feltehetjük azt a kérdést, hogy a szertartást ki bonyolíthatta le? Úgy gondolom, hogy mindenképpen magas rangú személy kellett, hogy legyen, s a szöveg alapján valószínűnek tartom, hogy maga Tonjukuk vezette le a rítust. A qïs- ige itt így nem jelentene mást, mint hogy Tonjukuk maga fojtogatta, ő volt az, aki a szertartást levezette, vagyis aki a leendő kagánt kagánná avatta. Ezt az értelmezést azért is tartanám megfelelőbbnek, mert a feliratok szövegeiből világosan kitűnik, hogy a kagán legitimitásának egyik legfőbb alapja az, hogy őt Tengri teszi kagánná, Tengri emeli fel és „uralkodtatja”, Tengri kegye révén tudja birodalmát kiterjeszteni és megszilárdítani. A Tonjukuk felirat kérdéses mondatát tehát így fordítanám: „Azután, mert az isten bölcsességet adott, én magam avattam őt kagánná.” (T6) III. Tengri mint egyetemes isten A feliratokban egyetlen olyan mondat van, amely világosan mutatja, hogy Tengri egyetemes isten, hatalma minden emberre kiterjed, és uralja az időt – ezzel együtt az életet és a halált: „Az időt Tengri ha elrendeli – az ember fia mind halandónak teremtetett.” (KTé10) Birodalmi vallás vagy sámánisztikus világkép? Az a funkcionális rendszer, amelyet itt a feliratok szövegei alapján felállíthatunk, azt mutatja, hogy Tengri legerőteljesebben és legnagyobb mértékben a birodalomhoz kötődik. Az első kérdés, amit tisztáznunk kell, az, hogy ezek alapján nevezhetjük-e a tengrizmust monoteisztikus birodalmi vallásnak? Elsőként talán azt érdemes megjegyezni, hogy a vallás terminus használata talán nem elég pontos, bár vannak olyan tág definíciók, amelyek teret adhatnak a fogalom egészen általános használatára, ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy egy olyan jelenséget vizsgálunk és próbálunk körülírni, amelyről igen TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 17 keveset tudunk. Ami a monoteizmust illeti, még óvatosabban kell fogalmazni, ha ugyanis a tengrizmust úgy értelmezzük, hogy adott egy „legfőbb lény”, akkor ezen az alapon nagyon sok jelenséget monoteizmusnak vagy monoteisztikusnak kell tartanunk, márpedig más okunk nincs arra, hogy a feliratok szövegei mögé valamiféle egyistenhitet tételezzünk fel. Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy Tengri a szövegek tanúsága szerint az egyetlen szakrális, szellemi erő-e, akkor a válasz egyértelműen: nem. Mielőtt azonban ezt a kérdést részletesebben körüljárnám, érdemes idekapcsolni Roux egy másik felvetését is: Tengri ex nihilo teremtő-e?24 Nos, ezt a kérdést valójában nem a szövegek, hanem a francia kutató saját kulturális és vallási háttere indukálta, hiszen a szövegekben nem találunk olyan részt, amely akár halványan is utalna valamiféle teremtésre, különösképpen nem egy ex nihilo teremtő istenre – bár tegyük hozzá sámánpraxisra sem. A tengri szó jelentésének kétféle jellege, a fizikális (’ég’) és a spirituális (’isten’) több kutatót sarkallt már arra, hogy ezeket a jelentéseket egymástól elkülönítve tárgyalja, és úgy tegyen, mintha itt nem egyetlen fogalomról lenne szó, hanem gyakorlatilag egy homonimáról.25 Álláspontjukat erősíteni látszott az a tény, hogy a mai török nyelvek legnagyobb részében az ótörök täŋri megfelelői ma ’isten’ jelentésűek,26 míg az ’ég’ jelentésű szót a mai nyelvekben leggyakrabban az ótörök kök (’kék’) megfelelői adják. Azt azonban világosan kell látnunk, hogy ez a jelentésmegoszlás csak azokban a nyelvekben zajlott le, amelyek használói áttértek az iszlámra, vagy keresztényekké lettek. Ezekben az esetekben természetesen elképzelhető egy ilyen jelentésmódosulás: täŋri ’ég, isten’, kök ’kék’ > täŋri ’isten’, kök täŋri ’ég’, kök ’kék’ > täŋri ’isten’, kök ’ég; kék’. Az orhoni feliratoknál később keletkezett jenyiszeji feliratokban27 már vannak arra utaló jelek, hogy a täŋri ’isten’ szót megkülönböztették a kök täŋritől (’kék tengri = ég’), azonban azt, hogy ez a folyamat az általunk vizsgált időszakban (és nyelvben) még nem indult el, éppen a feliratok szövegei bizonyítják. Az a mondat, amelyben az üzä täŋri (fent az ég) és az asra yer (lent a föld) oppozíciója szerepel, nemcsak egy elvont, kozmikus alapelvet rögzít, hanem egy aktuális szakrális cselekvést is: „Mert fent Tengri és lent a föld kegyeskedett, népemet oly hatalmas területen, melyet szem nem látott, fül nem hallott, kelet felé a nap keléséig, dél felé a nap deleléséig, nyugatra a nap nyugtáig, északon az éj sötétjéig telepítettem le.” (BQé10–11) 24 25 26 27 Roux 1962, 13. Elsőként Schmidt IX, 479; majd például Klajštornyj 1988, 490. Az ótörök täñri mai megfeleléseit és ezek jelentéseit Doerfer gyűjtötte össze: 1965, 578–579. A jenyiszeji feliratok kiadásai: Malov 1952; Orkun III–IV; Kormušin 1997; Rentzsch–Yıldız 2020. 18 DALLOS EDINA Ez a mondat arra is világosan utal, hogy Tengri nem az egyedüli, aki kegyet gyakorolhat. Ezek alapján érdemes egy olyan listát összeállítanunk, amely világosan megmutatja, hogy a szövegekben milyen funkciók és jellemzők fordulnak elő, s hogy ezek mely hitvilági elemekhez kötődnek. Természetesen ez a lista nem mutatja meg, hogy a korabeli elképzelések szerint melyik hitvilági elem milyen funkciókkal és jellemzőkkel párosult – hiszen az, hogy a feliratokban Umaj például nem gyakorol kegyet, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a korabeli elképzelések szerint erre alkalmatlan lett volna. Amit biztosan megtudunk, az az, hogy melyek azok a cselekvési módok és jellemzők, amelyek biztosan nem csak Tengrihez kötődnek (1. táblázat). Tengri Umaj (öd) ay- elrendeli (az időt) + – yer (föld) ïduq yer sub (szent föld víz) – – ber-: ad: bilig – bölcsességet + – – – el – birodalmat + – – – küč – erőt + – – – qan – kagánt + – – – basa ber- támadni enged + + – + bas- / tälin- benyom(ódik)/beszakad + – + – bulġa- összekeveredik + – + – qaġan olurt- kagánként uralkodtat + – – – qïlïn- létrejön + – + – taplama- elégedetlen + – – + te- mond (valamit) + – – + yarat- beiktat (készít) + – – – yarlïqa- kegyeskedik + – + – töpäsindä tut- segít (tetejében tart) + – – – kötür- felemel (uralkodóvá) + – – – türk (türk jelzővel) + – – + -täg partikulával (hasonlatos) + + – – kök / yaġïz színnévvel (kék/barna) + – + – üzä / asra határozóval (fent/lent) + – + – 1. táblázat. A szövegekben előforduló funkciók és jellemzők kapcsolódása a hitvilági elemekhez TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 19 Két másik összefoglaló táblázat megmutatja, hogy a feliratokban az általunk most megvizsgált hitvilági elemek hányszor (2. táblázat) és mely másik elemekkel együtt fordulnak elő (3. táblázat). Tengri Umaj yer (föld) ïduq yer sub (szent föld víz) Köl tegin 17 1 4 1 Bilge kagán 21 – 4 2 Tonjukuk 7 1 – 1 2. táblázat. Hitvilági elemek előfordulása a feliratokban Tengri Umaj yer (föld) ïduq yer sub (szent föld víz) Tengri + + + + Umaj + o – + yer + – o – ïduq yer sub + + – o 3. táblázat. Hitvilági elemek más kifejezésekkel együtt való előfordulása a feliratokban. Az „o” jel azt jelenti, hogy az adott elem önállóan nem fordul elő A táblázatok két tényt egészen világosan jeleznek. Tengri nem az egyetlen szakrális-spirituális erő, ugyanakkor prominens szerepe (a szövegekben) vitathatatlan. Roux fogalmazta meg azt a kérdést is, hogy Tengrinek lehetett-e „párja”. Koncepciójának megfelelően Roux válasza negatív volt. Ha azonban a kérdést árnyaltabban tesszük fel, és nem „feleséget” próbálunk keresni Tengri számára, igen fontos megállapításokhoz juthatunk. Fentebb már láttuk, hogy Tengrinek egy bizonyos szempont szerint „párja”, kozmikus oppozíciója a Föld. Kérdésünket tehát így tehetjük fel: Milyen oppozíciós párokat állíthatunk fel a szövegek alapján? A Föld. Elsőként azt kell megemlítenem, hogy a yer szó (’föld, hely’) nagyon sokszor szerepel a feliratokban, s csak néhány olyan előfordulása van, amikor jelentése kötődik a hitvilághoz. Ugyanakkor azt is fontos rögzíteni, hogy ugyanaz a szó szerepel a szövegekben szakrális és profán értelemben. A yer szó hitvilági elemként önállóan is előfordul, emellett kétféle összetételben is megtalálható. Az egyik az ótörök yer sub (’föld víz’), amely az eddigi szakirodalomban általában a hitvilági elemek között szerepelt – tévesen. Ennek oka 20 DALLOS EDINA az, hogy későbbi adatok alapján összekapcsolták a recens néprajzi adatok egyik pártfogó szellemével.28 Az összetétel azonban az orhoni feliratokban egy politikailag vagy földrajzilag összetartozó terület megjelölése.29 Az összetétel jelzős változata, ïduq yer sub (’szent föld víz’) azonban már tisztán spirituális jelentésű, a szövegekben nincs profán jelentése. Fordíthatjuk „haza”-ként, azzal a megkötéssel, hogy jelentése semmiféleképpen nem területi (fizikális), hanem kifejezetten elvont (szellemi) értelmű. Itt tehát találtunk egy szakrális–profán oppozíciót (ïduq yer sub–yer sub). Eddigi vizsgálatunk alapján rámutathattunk egy kozmikus oppozícióra (ég–föld) és egy szakrális–profán szembenállásra. Umaj. Hogy Tengri és Umaj egymással valamiképpen párba állíthatók, szinte magától adódott a täŋri täg qaġan (’Tengrihez hasonlatos kagán’) és az umay täg qatun (’Umajhoz hasonlatos katun [=fejedelemasszony]’) párhuzamos szerkezetek alapján. Roux ezt a párosítást azon az alapon utasította el, hogy Umaj a 11. századi Kásgárí-féle szótárban ’placenta’ jelentéssel van meg.30 Roux ehhez hozzátette azon különvéleményét, hogy Tengrinek egyáltalán nem volt neme. Ami Umaj jelentését illeti, Roux itt egy jóval későbbi adatot (illetve jelentést) vetít vissza, ami egy közben lezajlott vallásváltás miatt biztosan nem helyes megoldás. Emellett azt is érdemes megemlíteni, hogy ha a feliratok keletkezésének idején Umaj jelentése csak ’placenta’ lett volna, nem valószínű, hogy a fejedelem (kagán) legfőbb feleségének ne találtak volna ennél felemelőbb epithetont (’placentához hasonlatos fejedelemasszony’), illetve kevéssé lenne értelmezhető a szó másik előfordulása is: „Tengri, placenta, szent föld víz támadni engedett”.31 Emellett későbbi adatok szerint Umaj a családi tűzhelyhez, a nőkhöz, illetve a gyermekáldáshoz kapcsolódó hiedelmi lényként a 20. századig megtalálható volt több török nyelvű nép körében.32 De pusztán a feliratok szövege alapján is megállapítható (Roux álláspontjával szemben), 28 Például Lot-Falck 1956, 168–169; Basilov 1988, 490. 29 A feliratokban háromszor (a párhuzamos helyekkel együtt hatszor) fordul elő ez az összetétel: „Ősünk, elődünk, hogy a birtokolt terület (tutmuš yer sub) gazdátlan ne maradjon, az áz népet megszervezte” (KTk19; BQk16); „Hogy a Kögmen terület (kögmän yer sub) gazdátlan ne maradjon, az áz kirgiz (vagy kevés kirgiz) népet megszervezte” (KTk20; BQk17); „A tokuz oguz nép területét (földjét-vizét) elhagyván Kína (Tabgacs) felé ment” (BQk35). 30 Roux 1956, 220; Dankoff–Kelly I, 148. Érdemes megemlíteni, hogy már Kásgárí szótárában szerepel egy olyan mondás is, ami feltehetően túlmutat a placenta jelentésen: „Aki Umajhoz imádkozik, gyermeke lesz”. 31 Egy későbbi előadásában Roux valamelyest finomította álláspontját, Umaj jelentését már így adta meg: „une grand déesse placentaire qui favorisait la fécondité des femmes et des femelles et protégait lés nouveaux-nés”. Roux 1988, 517. 32 Dyrenkova 1928; Potapov 1973; Basilov 1988. TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 21 hogy Tengri és Umaj a täŋri täg qaġan–Umay täg qatun párhuzamos szerkezet alapján valamilyen oppozíciós párt alkot. Mivel Umaj jelentése csak szellemi (a szövegekben), az oppozíció alapja itt a kétféle nem. Bináris párok. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy háromféle oppozíciós párt tudtunk felállítani: egy kozmikus (fent–lent), egy profán–szakrális és egy nemi alapú (férfi–nő) párt (4. táblázat). Opponens párok Opponálás jellege Oppozíciók plusz jelöltsége Tengri–Föld kozmikus fent–lent kék–barna Föld víz–szent föld víz profán–szakrális Ø–’szent’ Tengri–Umaj nemi kagán–katun férfi–nő 4. táblázat. Oppozíciós párok Azt is érdemes megjegyezni, hogy ezek nem keverednek, a kozmikus oppozíció esetében nincsen materiális–spirituális kontraszt és nincsen nemi szembenállóság sem, ugyanígy irreleváns a nemi szembenállás esetében a profán–szakrális oppozíció. Ezt két okból is fontos külön hangsúlyozni, egyrészt azért, mivel azon az alapon, hogy Tengri opponálható a Földdel is és Umajjal is, még nem moshatjuk egybe e két elemet, tehát nem tehetjük meg Umajt az ótörök világkép Földistennőjének (ahogyan ezt megtették már néhányan, például Lot Falck).33 Másrészről pedig még egyszer sikerült hangsúlyosan bizonyítani, hogy Tengrinek az a kétféle jelentése, amely egy mai kutató számára mindenképpen szétválasztandónak tűnik, vagyis a fizikális kék ég és egy szakrális spirituális jellegű „isten”, mégsem szétválasztható, hiszen az általunk felállított három oppozíciós párban Tengri épp ott nem szerepelt, ahol a materiálisat és a szakrálisat világosan ketté lehetett választani. Tengrizmus, sámánizmus és univerzizmus. Az Ég és Föld dichotómiáját kozmikus oppozíciónak neveztem, a szakirodalomnak abban a részében azonban, amely a szövegekben egyféle sámánmitológiát próbál kimutatni, ez a dichotómia trichotómiaként jelenik meg. Ennek alátámasztására ugyanazt a mondatot idézik, amelyet én is bizonyítékul hoztam fel a kétosztatú világkép mellett: „Miután fent a kék ég, lent a barna föld létrejött (csinálódott), kettő között létrejött (csinálódott) az ember fia.” (KTk1; BQk2) 33 Lot Falck 1956. 22 DALLOS EDINA A sámánisztikus világképet rekonstruálók szerint e mondatban megvan a sámánisztikus háromosztatú világkép (felső világ/menny – középső világ/ föld – alvilág/pokol), ezt magam hiába keresem. Még ha feltesszük is, hogy Tengri, aki egyszerre a fizikális ég és egyszerre isten is, ráadásul még a „felső világ” megtestesítője, s feltesszük, hogy az itt szereplő „kettő között” a sámánisztikus világkép középső világa (az ember lakhelye), akkor is fennmarad egy áthidalhatatlan nehézség. Az tudniillik, hogy a feliratokban „a harmadik hely” maga a Föld, amely nemhogy nem nevezhető alsó, sötét világnak, de kifejezetten szakralitással bír, hiszen fentebb már láttuk, hogy Tengrivel együtt kegyet gyakorol. A háromosztatúságnak ellentmond továbbá, hogy a fent az ég–lent a föld oppozícióban a lent (föld) akkor is az ember lakhelye, ha az iménti mondatban szerepel a „kettő között” kifejezés, hiszen ez a yer szó egyben ’hely’ jelentésű is, a yer sub (föld víz) pedig kifejezetten egy (emberek lakta) terület megnevezése. Az persze egy másik kérdés, hogy a korabeli (és helyi) sámánizmus vajon olyan trichotóm világképpel rendelkezett-e, amit a kutatók itt mindenképpen megtalálni igyekeznek. Másként fogalmazva: az, hogy a feliratok szövegeiből nem lehet azt a bizonyos háromosztatú világképet rekonstruálni, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a feliratok hátterében nem állhatott valamilyen sámánisztikus világkép. Persze felvethető, hogy talán van valamilyen alsó, sötét világ, csak az a feliratok szövegében nem szerepel. Ezt a megközelítést sem tartom védhetőnek, a szövegekben ugyanis vannak utalások, amelyek kifejezetten negatív tartalmúak (világvége; pusztulás mint büntetés), de ezek mind ugyanazokhoz az elemekhez kötődnek (Tengri, a Föld), mint a pozitívak, a kegygyakorlás, a rend és a segítség. Röviden itt érdemes kitérnem Harvának arra az elképzelésére, amely szerint a feliratok világképe tulajdonképpen a kínai univerzizmus34 megjelenése,35 amit fentebb úgy jellemeztem, hogy inkább ötlet, mint elmélet. Az univerzizmus kérdésében ugyan vajmi kevés a kompetenciám, mégis tennék két apróbb megjegyzést. Harva feltevésének két alapja van, az egyiket ő úgy fogalmazza meg, hogy a „Drei Potenze Lehre” – ami az univerzizmusban azt jelenti, hogy a világ három alapvető és meghatározó alapeleme az Ég, a Föld és az ember – a feliratokban is megjelenik. Harvánál ugyanaz a mondat áll bizonyítékul, mint amelyet a sámánisztikus világkép mellett is felhoznak: „Miután fent a kék ég, lent a barna föld létrejött (csinálódott), kettő között létrejött (csinálódott) az ember fia.” (KTk1; BQk2) Nos, a török szövegekben nem látjuk azt, hogy az ember, mint a világ sorsát meghatározó, harmadik 34 Az elnevezéséhez és annak értelmezéséhez: De Groot 1892–1910. Ezt a művet vette alapul Harva is, amikor elméletét megfogalmazta. 35 Harva 1938, 140–153. Elfogadja: Doerfer 1965, 582–583. TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 23 pólus jelentkezne, épp ellenkezőleg. Az ember helyzete a „kettő közötti”, amely inkább kiszolgáltatott helyzet, mint a másik kettőt meghatározó, hiszen megtörténhet, hogy az Ég és Föld összekeveredik (BQk29–30; KTé4), illetve feltételes módban megfogalmazódik, hogy az Ég beszakadhat, a Föld benyomódhat (KTk22). Ezek az események nem állnak kapcsolatban azzal, amit az emberek csinálnak. Amikor a türkök kagánjukat elhagyván behódolnak a kínaiaknak, ezt nem követi semmilyen kozmikus katasztrófa, annyi történik, hogy Tengri magukra hagyja őket (tehát az emberi cselekvéseknek nincs kozmikus következménye). A másik tény, amire Harva alapozhatta megfigyelését, az a kagán égi legitimációja. Ez azonban olyan általános, több helyen és több kultúrában kimutatható tény, amely bizonyító erővel semmiképpen nem hathat. Azt persze érdemes figyelembe vennünk, hogy a türk kagán nyilván igyekezett legitimitását Kína felé is jelezni, ami hatással lehetett visszafelé is, saját legitimációs önképére. Mindazonáltal a feliratok szövege a türk népnek (türk bodun) íródott, szövegének tehát olyannak kellett lennie, hogy azt megértse, saját kultúrája alapján értelmezni tudja. Összegzés Dolgozatom végén vissza kell térnem egyik eredeti kérdésemhez: a feliratok szövege alapján mit rekonstruálhatunk: egy birodalmi vallást vagy a sámánisztikus világkép egy korai forrását? Skrynnikova Karizma és hatalom című könyvében vázol egy átmeneti lehetőséget. Bár írásának nagyobb részében az ótörök feliratokat sámánszövegekkel veti egybe, könyve végén felveti azt a lehetőséget, hogy létezhetett egy központi, a hatalmi struktúrát jobban tükröző Ég-tisztelet, valamint a perifériákon élő közeg, amelynek világképe a sámánpraxis köré szerveződött.36 Ez a megközelítés igen figyelemreméltó, és jó alap lehet egy olyan további kutatáshoz, amely ezt a „központi” Ég-tiszteletet igyekszik majd pontosabban körülírni. Összefoglalva a tanulmány eredményeit, a következőket rögzíthetjük. Három ótörök rovásírásos felirat szövege alapján a korabeli vallási vagy hiedelmi háttér és világkép rekonstruálása volt a cél. A munkát nehezíti, hogy a feliratok tartalma, funkciója és szándéka, vagyis egész irányultsága befolyásolja azokat az elszórt utalásokat, amelyek a hitvilágra vonatkoznak. Ezzel összefüggésben fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon az a tény, hogy a feliratok szövegében Tengri erőteljesen kötődik a birodalomhoz és a kagánhoz, vajon azt jelenti-e, hogy itt egy kvázi új vallás létrejöttével kell számolnunk, 36 Skrynnikova 1997, 215. 24 DALLOS EDINA avagy ezt betudhatjuk a szövegek tendenciózus megfogalmazási módjának. Bár a szövegek vizsgálatakor kifejezetten tartózkodtam a későbbi adatok citálásától, most mégis meg kell jegyeznem, hogy mivel a mai török nyelvek nagy hányadában az ótörök täŋri mai alakváltozatai ’isten’ jelentésben vannak meg, nem tartom valószínűnek, hogy a 8. században Tengri egy politikailag és társadalmilag szeparált, szűk réteg „istene” lett volna csak. Az itt rekonstruált rendszerben Tengri kiemelt helyzetű, ugyanakkor a hitvilág több olyan eleme is kimutatható, amelyeket néhány török nyelvű nép esetében a mai napig megtalálhatunk (Umaj, yer sub). A „tengrizmus” nem tűnik egy „arisztokratikus” vallásnak, ugyanakkor nem mutat rokonságot azzal a sámánisztikus világképpel sem, amely a világot háromosztatúnak tételezi. Irodalom Basilov 1988 Basilov, V. N.: Jer-su, Umaj, Tengri. In: Mitológiai Enciklopédia. II. Szerk. Sz. A. Tokarev. Budapest, 1988, 514, 528–531. Berta 1995 Berta Árpád: Neue Lesungs – und deutungsvorschlage für die Inschrift Tonuquq. Acta Orientalia 48 (1995), 313–320. Berta 2004 Berta Árpád: „Szavaimat jól halljátok...” A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása. Szeged, 2004. Clauson 1972 Clauson, Sir Gerard: An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish. London, 1972. Dallos 2004 Dallos Edina: Shamanism or Monotheism? Religious Elements in the Orkhon Inscriptions. Shaman 12 (2004):1–2, 63–85. Dallos 2014 Dallos, Edina: O tengrizme. Mifologičeskie elementy v orhonskih nadpisjah. Rossijskaja Tjurkologija 2 (2014):11, 59–72. Dankoff–Kelly I–III Dankoff, Robert – Kelly, James: MaÎmūd al-Kāšγarī: Compendium of the Turkic Dialects (Dīwān Luγāt at-Turk). I–III. Cambridge, MA, 1982–1985. (Sources of Oriental Languages and Literatures 7.) De Groot 1892–1910 De Groot, Jan Jakob Maria: The Religious System of China. I–IV. Leiden, 1892–1910. TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 25 Doerfer 1965 Doerfer, Gerhard: Türkische und mongolische Elemente im Neupersischen. II. Wiesbaden, 1965. DTS Drevnetjurkskij slovar’. Red. Nadeljaev, V. M. – Nasilov, D. M. – Tenišev, E. R. – Ščerbak, L. Leningrad, 1969. Dyrenkova 1928 Dyrenkova, Nadezda Petrovna: Umaj v kul’te tureckih plemen. Kul’tura i pis’mennost’ Vostoka 3 (1928), 134–139. Eliade 1996 Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története. III. Budapest, 1996. Esin 1980 Esin, Emel: A History of Pre-Islamic and Early-Islamic Turkish Culture. Istanbul, 1980. Gabain 1950 Gabain, Annamarie von: Alttürkische Grammatik. Leipzig, 1950. Harva 1938 Harva, Uno: Die Religiöse Vorstellungen der Altaischen Völker. Helsinki, 1938. (Folklore Fellows Communications 125.) Kakuk 1985 Kakuk Zsuzsa: Kül tegin felirata. In: Örök kőbe vésve. A régi török népek irodalmának kistükre. Szerk. Kakuk Zsuzsa. Budapest, 1985, 34–43. Kljaštornyj 1988 Kljaštornyj, Sergej Grigorʹevič: Török nyelvű népek mitológiája. In: Mitológiai Enciklopédia. II. Szerk. Sz. A. Tokarev. Budapest, 1988, 490–491. Kormušin 1997 Kormušin, Igor Valentinovič: Tjurkskie enisejskie epitafii. Teksty i issledovanija. Moskva, 1997. Liu Mau-Tsai 1958 Liu Mau-Tsai: Die Chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken (T’u-küe). I. Buch. Texte. Wiesbaden, 1958. Lot-Falck 1956 Lot–Falck, Éveline: A Propos d’Ätügän Déesse mongole de la terre. Revue de l’Histoire des religions 149 (1956):1–2, 155–196. Malov 1951 Malov, Sergej Efimovič: Pamjatniki drevnetjurkskoj pis’mennosti. Teksty i issledovanija. Moskva–Leningrad, 1951. Malov 1952 Malov, Sergej Efimovič: Enisejskaja pis’mennost’ tjurkov. Teksty i perevody. Moskva– Leningrad, 1952. Orkun I–IV Orkun, Hüseyin Namık: Eski türk yazıtları. I–IV. İstanbul, 1936–1941. 26 DALLOS EDINA Orkun 1987 Orkun, Hüseyin Namık: Eski türk yazıtları. Ankara, 1987. Potapov 1973 Potapov, Leonid Pavlovič: Umaj – božestvo drevnih tjurkov v svete ėtnografičeskih dannyh. Tjurkologičeskij sbornik 1972. Moskva, 1973, 265–286. Pritsak 1988 Pritsak, Omeljan: Reflection to study of J. P. Roux (La religion des peuples de la steppe). In: Popoli delle steppe: unni, avari, ungari. II. Spoleto, 1988, 513–538. (Settimare di studio del centro Italiano de studi sull’ato mediovo 35.) Rentzsch–Yıldız 2020 Rentzsch, Julian – Yıldız, Hülya: The Uybat Inscriptions. A Group of Old Turkic Runic Texts from the Yenisei Area. Berlin–Boston, 2020. Róna-Tas 1987 Róna-Tas András: Materialen zur alten Religion der Türken. In: Synkretizmus in den Religionen Zentralasiens. Wiesbaden, 1987, 33–45. (Studies in Oriental Religion 13.) Roux 1956 Roux, Jean-Paul: Tängri. Essai sur le ciel=dieu des peuples altaiques. (I) Revue de l’Histoire des religions 149 (1956):1–2, 49–82. Roux 1957 Roux, Jean-Paul: Tängri. Essai sur le ciel=dieu des peuples altaiques. (II) Revue de l’Histoire des religions. 150 (1957):1–2, 197–230. Roux 1962 Roux, Jean-Paul: La religion des Turck de l’Orkhon des VIIe et VIIIe siècles. Revue de l’Histoire des religions. 159 (1962):1–2, 1–24. Roux 1988 Roux, Jean-Paul: La religion des peuples de la steppe. In: Popoli delle steppe: unni, avari, ungari. II. Spoleto, 1988, 513–538. (Settimare di studio del centro Italiano de studi sull’ato mediovo 35.) Schmidt I–XII Schmidt, Wilhelm: Der Ursprung der Gottesidee. Eine historisch-kritische und positive Studie. I–XII. Münster, 1912–1955. Sevortjan I–IV Sevortjan, Ervand Vladimorivič: Etimologičeskij slovar’ tjurkskih jazykov. Moskva, 1974–1989. Skrynnikova 1997 Skrynnikova, Tatʹi︠a︡na Dmitrievna: Harizma i vlast’ v epohu Čingis-hana. Moskva, 1997. Stebleva 1972 Stebleva, Iia Vasil’evna: K rekonstrukcii drevnetjurkskoj religiozno-mifologičeskoj sistemy. Tjurkologičeskij Sbornik 1971, 213–226. TENGRIZMUS VAGY SÁMÁNIZMUS ? 27 Tekin 1968 Tekin, Talat: A Grammar of Orkhon Turkic. Bloomington, 1968. Tekin 1988 Tekin, Talat: Orhon Yaz¤tlar¤. Ankara, 1988. Thomsen 1896 Thomsen, Vilhelm: Inscriptions de l’Orkhon. Helsingfors, 1896. Thomsen 1924 Thomsen, Vilhelm: Alttürkische Inscriften aus der Mongolei. Zeitschrift der Deutschen Morgenlandischen Gesellschaft. 78 (1924), 121–176. Verbickij, 1893 Verbickij, Vasilij Ivanovič: Altajskie inorodcy. Sbornik etnogarfičeskih statej i izsledovanij altajskago missionera protoiereja V. I. Verbickago. Moskva, 1893. A Dentumoger. Tanulmányok a korai magyar történelemről második kötete, elődjéhez hasonlóan, a korai magyar történelemmel valamilyen, látszólag akár nagyon távolinak tűnő módon öszszefüggő tanulmányokat tár az olvasó elé. A cél ezúttal is az, hogy történelmünk nehezen értelmezhető mozzanatait más, jobban megismerhető történelmi helyzetek segítségével világíthassuk meg. A figyelmünkre érdemes esetek száma persze végtelen, most kilenc tanulmányt adunk közre. Az első két munka vallástörténeti kérdésekkel foglalkozik. Dallos Edina az orhoni türk feliratok világképét elemzi nagy szigorúsággal, és a korábbi kutatóknál lényegesen óvatosabb következtetések megfogalmazására jut. Latosinszky Csaba a horvátok kereszténnyé válásának történetét elemzi, ami egyfelől a szomszédság és a közös történelem miatt, másfelől a keresztény térítés modelljeként érdekes a számunkra, bemutatva egyúttal azt is, hogy a „régi” városlakók és az új jövevények viszonya korántsem problémamentes ezen a téren sem. Kápolnás Olivér a történelmi események szimbolikus értelmezését vizsgálja a mandzsu–mongol kapcsolatokon keresztül, Halmágyi Miklós pedig a magyar hagyományokban felbukkanó bibliai elemeket veszi sorra: bármilyen meglepő, a magyar őstörténet bibliai értelmezése nem feltétlenül a Biblián alapul. A következő tanulmányok történelmi eseményeket elemeznek. Balogh László kísérletet tesz egy, az Avar Birodalom szétesése során láthatóvá váló nép, a Kárpát-medence nyugati felében élő wandalok kilétének meghatározására, Sudár Balázs és B. Szabó János pedig a muszlim forrásokban felbukkanó madzsgarokat vizsgálja: vajon valóban a Kárpát-medencei magyarság őseiről szólnak ezek a leírások? Tősér Márton két tanulmánya a maguknak szállásterületet kereső szeldzsukok világába vezet minket. Az egyik a sikertelen grúziai honfoglalási kísérletet, a másik pedig a sikeres anatóliai térfoglalást, illetve annak nyitányát, a manzikerti csatát mutatja be. A kötetet egy különleges tanulmány zárja: a soltszentimrei honfoglalás kori nyereg legújabb rekonstrukciójának bemutatása Flesch Márton és Wilhelm Ákos Sándor munkája. Ára: 4500 Ft