A nő

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
  • Minden nő egyforma.
  • Az egyik ilyen, a másik olyan.
(Piréz közmondások)
  • A nő ragadozó típus, a férfi – jámbor, kérődző háziállat.
(Trócsányi Zoltán szerint: Karinthy szerint) ~ szóval lehet benne valami
  • Brazíliában már nőnek számít az is, akinek 9 cm-nél rövidebb a...
(A későn motozó rendőr)
  • Nő: az az élőlény, amelyik azonnal megfullad, ha abbahagyja a locsogást.
  • A nők olyanok, mint a bor. Fiatalon finomak, vadítóak, aztán a kor előrehaladtával egyre testesebbek lesznek, végül megsavanyodnak és fejfájást okoznak.

A nő fogalma[szerkesztés]

DramaticQuestionMark.png
Tudtad, hogy...
  • A párkapcsolatok 98,7%-ában a nő magára vállalja a szülést.
  • A női nem sokkal, de sokkal elterjedtebb, mint a női igen.


A nő a homo sapiens (ember) nevű élőlénynek a még nem létező utódok saját testében való kifejlesztésére, majd világra hozására - más szóval az élőlény reprodukálására - alkalmazott változata.

Ez a rendkívül bonyolult folyamat azzal veszi kezdetét, hogy a reprodukció elindítására rendszeresített, ún. férfi a megteremtendő (egy vagy több) utód önerőből megformált, mikroszkopikus méretű makettjét egy speciális eljárással elhelyezi a nő testében. Maga a makett önjáró, nagy sebességű, változó irányú mozgással halad a nő belterületén, mindaddig, amíg annak egy kifejezetten erre szakosodott szerve véglegesen csapdába nem ejti. Mivel ez a szerv meglehetősen kezdetleges és ügyetlen, a férfi kénytelen egy időben több millió makettet elhelyezni, még így is csak havi néhány napos intervallumban van esély arra, hogy közülük esetleg egy-kettőt a nő képes legyen feldolgozni. Könnyen belátható, hogy a nő érdemi feladata ellátásában meglehetősen alacsony százalékban hatékony, a kísérletezésre, a folyamat kezdeteinek gyakorlására azonban - kevés kivétellel - elméletileg bármikor, bárhol alkalmas.

Mucha nője.png

Az elhelyezés folyamatát nemi aktusnak nevezzük. Az etimológusok a kifejezés eredetét egy igen gyakori jelenségre vezetik vissza. Számtalanszor előforduló szituáció ugyanis, hogy a férfi elszánja magát a megtermelt makettek bejuttatására, a nő azonban különböző hangcsoportok megszólaltatásával megpróbálja a kezdeményezést már csírájában elfojtani. Csak néhány példa a tudományosság kedvéért:

  • Jaj ne! Mit akarsz má' megint, tudod, hogy fáj a fejem.
  • Ne! Mi van, megin' be vagy rúgva, vagy mi?
  • Ne! Mi' csinász? Nem szabad...(Újabb kutatások és régebbi tapasztalatok szerint ez utóbbi talán nem is egyértelműen tekinthető a művelet tényleges megakadályozását célzó megnyilvánulásnak.)

Az irodalmi nyelvben a folyamatot testi kapcsolat kifejezéssel is szokás említeni, ez azonban meglehetősen eufemisztikus, és cseppet sem pontos, hiszen testi kapcsolat akár ezer formában is létre jöhet, értekezésünk tárgya azonban kizárólag egy bizonyos cél érdekében teremtett speciális érintkezés. Hívhatjuk a folyamatot bárhogyan is, megítélése - hozzáállásunk - rengeteg különböző nézőpont (vallás, kultúra, társaság, szituációk, szándékok, célok) függvényében folyamatosan változhat.

Amennyiben a makettek elhelyezése, valamint gyakorlati hasznosítása is megfelelő módon és sikeresen megtörtént, a folyamat a továbbiakban szinte magától működik. A nő megfelelő energiával látja el a molekulányi méretű utódot, aminek következtében az hirtelen növekedésnek indul, megpróbálja önmagát - önműködően - hasonlatossá tenni tervezőihez. Belső és külső szerveket fejleszt magának későbbi használat céljából. Majd amikor úgy gondolja, megfelelően felkészült a világ kihívásaira, egyszerűen előjön rejtekhelyéről, bár a nővel - aki egyébként addigra már nevet és tevékenységi kört is változtatott - még évekig szoros, de már külső kapcsolatban marad. A nőt azonban soha nem lesz hajlandó eredeti nevén szólítani, megkülönböztetésére, később megszólítására szívesebben alkalmazza az "anya", a "mama", esetleg az "anyúuuúú!" szavakat.

Ebből is látható, hogy a parányi utód már életének legkorábbi szakaszaiban is tisztában van a nő, mint lény (a későbbiekben általunk is tárgyalni szándékozott) viszonylagosságával.

Tíz tény, amit a férfiak tudnak a nőkről[szerkesztés]

Figyelem! Évtizedes kutatómunka és tapasztalat eredménye.

  1. Van mellük…
  2. Na meg van kis helyes π…az

A nő anatómiai felépítése[szerkesztés]

Pihegő keblek. Ez az egyed biztosan él.

A nő testének geometriai meghatározása a következő: olyan pontok halmaza, amely felállít egy egyenest. A nő a természet alkotóerejét is meghaladóan bonyolult élőlény. Rendszertanilag a hüvelyesek közé tartozó organizmus. Felépítésére vonatkozóan - bár köteteket tölthetnénk meg - most foglalkozzunk csak az igazán sarkalatos pontokkal. A nőnek van melle (kisebb vagy nagyobb, de több funkció ellátására is alkalmas testrész), amely felső testének elülső részén helyezkedik el, majd fokozatosan süllyed lefelé. Ezt a folyamatot képes megakadályozni, sőt visszafordítani egy többnyire férfiakból álló társadalmi csoport (ld.: plasztikai sebész). A nők pulzusát a keblek mozgásának megtekintésével szokták ellenőrizni a tanult kollégák.

Lényeges testrésze még a nőnek az ún. pina.[1][2] Ebbe a testrészbe kell elhelyezni a tervezett utódokat. A gyakorlás céljából is ehelyütt kell – lehetőség szerint minél többször – próbálkoznunk.

Megemlíthető még a száj is, mint multihasznosítható testrész. Vigyáznunk kell azonban, mely tevékenységi körére koncentrálunk! Könnyen érhet bennünket meglepetés a száj alkalmazását illetően. Ez a testrész ugyanis az örömszerzésen túl a kevésbé örömszerző beszédre is alkalmas, és ha nem teszünk ezirányban idejekorán megfelelő intézkedéseket, sok kellemetlenségnek tehetjük ki magunkat.

A nő története[szerkesztés]

A(z) (h)ősnő
Na, neki próbáld elmagyarázni, hol voltál tegnap éjszaka.

A nőt már az ókori egyiptomiak is teljes formájában ismerték és alkalmazták, a Kr.e. III. évezredben. Bár az ezt megelőző korszakokból témakörünket illetően nincsenek rendelkezésünkre álló feljegyzések, okunk van feltételezni, hogy a nő története nem az egyiptomi fáraók uralkodása idején kezdődött. Megjelenésük a földön jóval korábbi időpontra datálható, hiszen ha nők korábban nem léteztek volna, akkor maguk az egyiptomiak is, vajon milyen eljárással keletkezhettek volna?

Konkrét bizonyítékunk tehát nincs, így kénytelenek vagyunk a formállogika törvényszerűségeire hagyatkozva felállítani hipotéziseinket. Eszerint a nők megjelenése a földön egy időre tehető az emberiség bolygónkon való megjelenésével. Esetleg még korábbra. Ebben a kérdéskörben különböző spekulációk láttak napvilágot az évezredek folyamán, és nem egyszer egymástól markánsan eltérő elméletek csaptak össze. Mindenesetre határozott bizonyossággal még ma sem bírunk a kérdést eldöntendő.

Foglalkozzunk hát a rendelkezésünkre álló adatokkal, a cáfolhatatlan és vitathatatlan tényekkel!

Az egyiptomi civilizáció idején a nő már teljes fegyverzetében jelen van. Akadnak írásos emlékek, képi ábrázolások is, amelyek határozottan ezt bizonyítják. Más – az egyiptomiakkal kapcsolatba került – kultúrákban is ugyanezekre a kézzelfogható bizonyítékokra bukkanunk.Vannak azonban közvetett bizonyítékaink is, nevezetesen, hogy már az egyiptomi, a velük valamilyen módon kapcsolatba került, sőt a korban őket megelőző embereknek is voltak utódaik, ami a tudomány jelen állása szerint nem igazán utalhat másra, mint a nők korábbi létezésére.

Az egyiptomiaknál a nők már az uralkodó szerepét is betölthették, ami különleges - elsősorban érdekérvényesítő - képességek meglétét sejteti. Tovább menve, egyes kutatók már az ókorban is tudni véltek (bár lehet, hogy ez már ténylegesen a fantázia birodalma) kizárólag nők alkotta társadalmak létezéséről. (Ld.: amazonok, Amazónia, Amazonas.) Feljegyzéseik szervezett, fejlett, még a háborúk terén is önellátó közösségről szólnak, amelyet mai fogalmaink és képregények, filmek művészi ábrázolásai szerint kizárólag nehézbombázók alkottak. Amennyiben valóban léteztek ilyen embercsoportok, létrejöttük körülményei a megfejtendő rejtélyek sorát gyarapítják. A történelem színpadáról való eltűnésük azonban társadalmi berendezkedésük és működésük ismeretében – profán kifejezéssel élve – úgyszólván borítékolható volt.

A klasszikus hellén, illetve a római kultúra számos vívmányt átvett az egyiptomiaktól, többek közt a nőt is. Tovább fejleszteniük ugyan nem sikerült (görög, római uralkodónőről például nem tud a történelem), azonban megőrizték és továbbadták későbbi századoknak is. Elvitathatatlan érdemük van abban, hogy a nő jelen volt még a középkorban is, olyannyira, hogy akkor már női hadvezérek is megjelentek a közéletben, sőt egy ízben egy nőt még pápának is megválasztottak. Természetesen ezt a korszakot nem emiatt nevezzük "sötét középkornak"!

A nők végképp megvetették a lábukat a társadalomban, annak minden szegletében képviseltetik magukat még évezredünkben is, dacolva minden gazdasági, politikai változással. Túlélve forradalmakat, világháborúkat, természeti katasztrófákat, egyéb kataklizmákat. Domináns jelenlétük a tendenciák vizsgálata alapján az űrkorszak bekövetkeztével is kézzelfogható marad.

Tudomány[szerkesztés]

Alulvizsgálat

Miközben a nők egyes egyedei a tudomány berkeiben is képviseltetik magukat az ókortól kezdve (ld,: Semiramis - építészet, Lukretia Borgia - vegytan), maga a tudomány sikertelenül veszi fel a kesztyűt. Elnézést az olvasótól a durva egyszerűsítésért, de arról van szó, hogy a nő legalábbis nagyjából meg tudja határozni a tudomány, mint olyan fogalmát, a tudomány viszont mindmáig adós maradt a nő fogalmának egzakt meghatározásával. Részterületek vizsgálatával bizonyos eredményeket természetesen ért már el többek között a biológia, a szociológia stb., de igazi - minden tudományág által alátámasztott - axióma még nem született. Úgy tűnik, a tudományos világ megrekedt a viszonyítási alapok szintjén, és a nőt nem önmagában, hanem a férfi-kutatás velejárójaként próbálja vizsgálni, gyakran tagadhatatlanul szűk látókörben. Minden szakterületen megállapít azonosságokat és különbözőségeket, de képtelen választ adni a legalapvetőbb kérdésre: mi a nő.

Művészetek. Kultúra[szerkesztés]

„Azért jó nélküled, mert pont olyan, mint veled.”

~ Rutkai Bori

Elöljáróban azonnal különbséget kell tennünk: ismerünk női művészeket és - személyesen különösen szeretnénk - művésznőket. Míg a legjelentősebb női művészek a világ tágas horizontjaira vetik tekintetüket, egyéni stílusban, az őket jellemző érzékenységgel, sajátos látásmóddal, addig a művésznők lényegesen kisebb közösségekben bukkannak fel azzal a meggyőződéssel, hogy a világ tágas horizontjai tartoznak rájuk vetni tekintetüket. Roppant érdekes a világ tágas horizontjainak viselkedése: a női művészek erőfeszítéseinek gyakorta ellenállnak, a művésznők óhajainak azonban a legtöbb esetben sietnek maradéktalanul eleget tenni.

A művészeteknek a nő nem csak szereplője, formálója, hanem sok esetben tárgya is. Leginkább itt érhető tetten a művészetek minden realitástól való elrugaszkodása. A tény, hogy a művészet és a valóság két különböző dolog. Még köszönőviszonyban sincsenek egymással. Jelentős aránytévesztésről van szó. Ugyanis a művészetben (legjellemzőbb ebből a szempontból a képző-, az ipar- és a filmművészet) a nők összehasonlíthatatlanul többször jelennek meg az érdeklődő nagyközönség előtt meztelenül, mint ahogy ez a való életben elképzelhető lenne. Ez még akkor is vitathatatlan, ha a művésznők éppen ennek az aránytalanságnak a csökkentésére tesznek jelentős erőfeszítéseket.

Ami a kultúra területeit illeti, szintén felrajzolhatók bizonyos párhuzamok. Például az oktatásban ugyanúgy előfordul, hogy nő oktat férfit, mint fordítva, de nem ritka a nő - nő, illetve a férfi - férfi viszonylatrendszer sem. Sőt csoportos oktatás esetén többszörös átfedésekre is van példa bőven. Ezt a rendszert igyekszik - sikerrel! - adaptálni a szexuális kultúra is.

Figyelemre méltó újabb párhuzam az is, hogy az elsősorban férfi dominanciájú társadalmakban a századok során kialakult a nők mozgalmi önszerveződése, az ún. feminizmus. Képviselői közösségben is, egyénileg is jelzik öntudatra ébredésüket, egyre markánsabban tiltakoznak az ellen, hogy a hímsoviniszta társadalom a szexualitás tárgyának tekintse őket. Gondolkodásuk viszonylagos fejletlenségét bizonyítja viszont, hogy az oktatás tárgyaként rájuk osztott szerepek ellen egyáltalán nem tiltakoznak. Ellenkezőleg. Határozottan kiállnak azon jogaik mellett, hogy igenis legyenek jól megoktatva újból és újból! Akár naponta többször is, mert tudásszomjuk úgyszólván olthatatlan.

Természetesen a kultúra kérdéskörét tekintve is két alapvető megközelítést kell figyelembe vennünk. Eddigi vizsgálódásunk terepe volt a nő szerepe a kultúrában. Itt az ideje, hogy vizsgálódásokat tegyünk a második területen is: a kultúra szerepe a nőben. Amennyiben nem csupán a nők egy csoportjára fókuszáljuk figyelmünket, hanem általánosabb premisszákat kívánunk megfogalmazni, talán helyesebb, ha a szubkultúra kifejezést használjuk. Mert amíg a férfiak a magas - milyen helytelen kifejezés ez! - kultúra jegyében szellemüket labdarúgó és ökölvívó mérkőzéseken, vagy különböző kocsmák látogatása folytán szorgalmasan pallérozzák, addig a nők egészen más művelődési formákat választanak. Fő tapasztalatszerzési közegüket színes magazinok, egzotikus országokból származó televíziós sorozatok, szűkebb pátriájuk figyelemre méltó képviselőit felvonultató, szintén képernyős show-műsorok képezik. Ezeken a területeken igen gyorsan, igen komoly tájékozottsági szintre tesznek szert, ebbéli fölényüket a férfiakkal szemben számos esetben szívesen éreztetik is. Lám, a nemek örök harca!

Egyetlen olyan nő van, aki az elmúlt 1000 évben ezen a területen hatni tudott: ez pedig Erzsi néni, akinek "Erzsi Néni's Beauty Channel" nevű YouTube csatornája sok millió felíratkozót könyvelhetett el. Mert ő bemutatott egy különleges bio ránctalanítót, ami a krokodil ürülékéből készül. Vidmannal is csinált videót.

Sport. Testkultúra[szerkesztés]

Ők a sportkedvelők.

Egyaránt vannak sportot kedvelő, és sportot űző nők. Ismét két, egymástól határozottan megkülönböztethető csoport.

A sportot kedvelő nők - sokszor családi és egyéb kötelezettségeiket háttérbe szorítva - olimpiai és világbajnoki címek megszerzésére törekszenek különféle sportágakban. Természetesen nem igazi versenyek során, hanem diszkriminatív módon. Kizárólag elkülönülten, saját közegükben rendeznek versengéseket, amelyekről a férfiak egészen egyszerűen ki vannak tiltva. Így természetesen csakis irreális eredmények születhetnek, hiszen csak izolált megmérettetésekről beszélhetünk. Persze, vannak, akik mindezt komolyan veszik - elsősorban maguk a nők -, de könnyen beláthatóan ezen események sportértéke minimum megkérdőjelezhető. Helyi közösségekben természetesen lehet létjogosultsága mondjuk az egylábúak futóversenyének, esetleg a törpe kosárlabdának. Legyenek is ilyesfajta rendezvények, hiszen egy egészséges testkultúrával rendelkező társadalom minden más területen is hatékonyabban prosperál. Túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek azonban - lássuk be - úgymond oktondiság lenne.

A másik csoportba tartoznak azok a nők, akik űzik a sportot. Azonnal elkapcsolják a tévét, amint elkezdődik egy érdekes sportközvetítés. Ha erre valamiért nincs módjuk, látványos porszívózásba, fülsiketítő edénycsörömpöléssel járó mosogatásba [3] kezdenek. Ezekkel a tevékenységekkel nem csak a sportot, hanem férjüket is űzik, haverokhoz, kocsmába - bárhová, ahol nyugodtan végig tudják nézni azt a nyavalyás meccset.

Politika[szerkesztés]

A jelenlegi berendezkedésű világnak sok adóssága van. Ezek közül is magasan kiemelkedik a mindenkori társadalmak nőkkel szembeni tartozása a politika terén. A politika a közösségek működtetésének tudománya a legkülönfélébb eszközök igénybe vételével. Közösség persze, számos fajtájú létezik, meglehetős mennyiségben. Legtöbb a világon azonban - minden valószínűség szerint - családból van. A családot pedig a nő irányítja. A politikát mégis a férfiak sajátították ki maguknak, máig érthetetlen okokból. Az ehhez a tudományhoz való érzékük, tehetségük, tapasztalataik, szellemi felkészültségük a nők ilyen irányú paramétereihez képest kifejezetten kezdetlegesek, hogy azt ne mondjuk, csökevényesek. A férfi-paletta színtelenebb, hiányosabb. A férfi és a nő eszköztára ezen a területen össze sem hasonlítható.

Vannak természetesen kiváló férfi diplomaták is, ez nem tagadható. Mindez azonban csak a létező és köztudott korlátaikon belül érvényes. A politika egyszerre tudomány és művészet. A férfi mindkét területen külön-külön jelentős eredmények elérésére képes, ám kevés olyan férfiről van tudomása a krónikáknak, aki mindkét téren egyszerre tudott volna jelentőset alkotni. Lefizet, hazudik, vagy harcol - nincs többre fantáziája. A történetírás nem jegyzett még fel olyan -férfiak közt zajló - tárgyalást, hogy "Kis pici őslakó nyuszi, úgy szeretnék egy Amerikát, ugye enyém lehet, lécci!" Hasonlóképpen nem fordult elő olyasmi, hogy "Na figyejjé, apukám! Most vagy enyém Elzász-Lotharingia, vagy tudod, mit kapol éccaka!"

Sokan ezek alapján azt a következtetést vonták le, hogy a politikát kizárólag nőknek volna szabad művelniük. Több lenne az empátia. A szeretet ereje dominálna az államalakulatok irányításában, így könnyebben lennének elsimíthatók bármely természetű, mégoly éles konfliktusok is. Áttekinthetőbb, élhetőbb lenne a világ. Akik ezen az állásponton vannak, talán még sosem voltak szemtanúi olyan spontán diplomáciai eseményeknek, amelyek annak következtében alakultak ki, hogy özv. Poósné macskája már harmadszor szart a folyton takarító Pinkéné lábtörlőjére.

Akkor már valóban inkább az ágyúk, vagy jöjjön a bomba, ha kell.

Gazdaság. Kereskedelem[szerkesztés]

Bolt! Satufék! Állj, és ne tovább!

Az eddig tárgyalt témakörökben a nők szerepe összességében viszonylagosnak tekinthető. A gazdaságnak azonban az egyedüli és kizárólagos mozgatórugója a nő.

Figyelme már az őstörténet kezdetén is számos irányba kiterjedt, köszönhetően magas intellektusának. Azonnal feltűnt neki, szóvá is tette, hogy a másik barlang hímnemű egyede már a harmadik dinoszauruszt ejtette el, miközben az ő asztalára maximum egy-két mezei pocok került. Ilyen esetekben mindig azon igyekezett, hogy keresetlen, de hangos szavakkal megpróbálja fellendíteni a helyi gazdaságot. Ebbéli lendületét csak fokozta, hogy a szomszédban lakó nő krokodilbőr cipőt viselt, amikor az ő férfi beosztottja - Darwin elméletéről mit sem tudva - még a krokodilok létezését sem volt hajlandó tudomásul venni.

Amikor a nő fejébe vette, hogy neki márpedig snassz a rézből, illetve bronzból készült ékszer, neki arany kell, az emberiség sietve túllépett a bronzkorszakon, és megkezdődött a világ gyarmatosítása. A szerencsétlen férjek kénytelenek voltak egyre újabb és újabb földrészeket felfedezni, a rendkívül tapintatlanul már akkor is ott élő őslakosokat leigázni, adott esetben kirtani, országot elfoglalni, bányászatot, ipart teremteni, mindössze az általuk akkor még nem is ismert arany nevű fém kitermelése céljából.

Voltak, akik a nehezebb, küzdelmesebb utat választották, akadtak azután olyanok is, akik arra vállalkozták, hogy ők majd elszállítják és pénzzé teszik a megszerzett nemesfémeket. Ha már arra jártak, biztos ami biztos alapon jól megpakolták hajóikat mindenféle furcsa növénnyel is, remélve, hogy a nők majd azokra is rákattannak, mint egzotikumra. Bejött a számításuk. Ezzel azután a kereskedelem ki is lett alakulva.

Az ún. kereskedők hamar rájöttek arra, amit ma a kereslet-kínálat törvényének nevezünk. Egyik helyen ebből, másikon abból mutatkozik fölösleg. Egyik helyen az aranyra áhítozó nők, másikon a nőkre áhítozó arany van túlsúlyban. A kereskedők rendkívül rugalmasan alkalmazkodtak a helyzethez. Emitt összegyűjtötták a fölösleges aranyat, amott összegyűjtötték a fölösleges nőt, és jó haszonnal eladták ott, ahol arra volt fizetőképes kereslet. Így a már kifejlődött kereskedelemnek született egy új ága is, a lánykereskedelem.

A "Nincs egy rongyom, amit felvegyek" kijelentés a könnyűipart, az "Egy fillér sincs a bukszámban [4]" a bőripart és a pénz feltalását inspirálta. Az "Így nem lehet emberek közé menni" megállapítás a szépségipar kialakulásának mérföldköve volt. Könnyen belátható tehát, hogy a világ gazdaságának megteremtésében és folyamatos fenntartásában a nőknek elévülhetetlen érdemei voltak, vannak és lesznek.

Vallás[szerkesztés]

Bálvány

A vallás az Isten(ek) és az ember(ek) egymással kialakított viszonyrendszere. Az Isten természetesen férfi. Ebben engedményeket csak azok a vallások tesznek - mert több is van ám, ahogy viszonyulni is több módon lehet mindenhez -, amelyek több Isten számára is adtak ki működési engedélyt. A munkamegosztás, és a "döntsön a piac" elvét zászlajukra tűzők akképp vélekedtek, hogy több isten tevékenységéből több adóbevétel származhatik. Ezért az Isten tevékenységi körét felülvizsgálták, majd úgy döntöttek, hogy egyetlen Isten önmagában képtelen lefedni az egész területet. Nem érthet senki egyszemélyben a teremtéshez is, meg az elektromossághoz is, helyesebb, ha ennek is, annak is van szakképzett üzemeltetője. Így az adóhatóság szorgalmazta az eredetileg egyetlen vállalkozást, hogy bontsa önálló részekre tevékenységét, és minden ezáltal létrejövő cégcsoport élére nevezzen ki egyszemélyi felelőst. Az így mesterségesen létrehozott vákuum azután rengeteg érdeklődőt magába szippantott, köztük nőket is. Meglepően magas arányban el is nyerték a meghirdetett állásokat. (Csak példaként említve, szépség és szerelem viszonylatában a görögöknél Aphrodité, a rómaiaknál Vénusz nyújtott be sikeres pályázatot.) Ugyanígy kapott megbízatást Gaia, Ízisz, és még sorolhatnánk. Akik épp csak egy hajszállal maradtak le, nem kerültek ki a látókörből. Moirák, párkák lehettek, esetleg danaidai állást vállalhattak, de ha úgy döntöttek, lehettek akár múzsák vagy ősanyák is. (Ld.: Terpszikhoré, Emese, )

A nők mindig komolyabban vették a vallást, mint a férfiak. Ez a tény még mindennapi nyelvhasználatukból is egyértelműen kimutatható. Gyakran alkalmazzák a "Hol a jóistenben csavarogtál már megint?!", valamint a "Szűzmáriám, ez tényleg ekkora?!" kifejezéseket.Nem ritka a "Jesszusom, kifut a levesem!" forma is.

Egyes etimológusok szerint maga a vallás is néhány általánosan ismert női megnyilvánulásra vezethető vissza. ("Valld be, hogy szeretőd van!!!". Esetleg: "Tudod, hogy nem árulom el senkinek, nekem bevallhatod.") Ennek tükrében meglehetősen különös, hogy az egyes vallások ennyire különbözőképpen viszonyulnak a nőkhöz. Van, ahol vallásos tisztelettel tekintenek rájuk, mint a termékenység szimbólumára, vagy ősanyára (egyúttal rájuk is hagyják az összes ezzel járó háztartásbeli teendőt), máshol viszont egyszerre három-négy (de akár több száz) nőt is abban a tisztességben részesítenek, hogy ugyanazon férfi gondoskodását vehessék igénybe, boldog feleségként.

Ismert nők[szerkesztés]

A hárommellű nőt bezzeg mindenki ismeri.

A női nem négy csodája[szerkesztés]

  • Nedvesnek lenni fürdés nélkül.
  • Vérezni vágás nélkül.
  • Tejet adni fűzabálás nélkül.
  • Hülyeségeket beszélni kérdezés nélkül.

Miért jó nőnek lenni? - férfi szemszögből![szerkesztés]

  1. Kevésbé erős a testszaguk. Természetesen a nők teste is kibocsát jellegzetes illatanyagokat, de ezek soha nem olyan markánsak és tolakodóak, mint a férfiak láb- vagy izzadságszaga.
  2. A nőkben kevésbé dúl a hatalomvágy, nincs igényük arra, hogy az egész világot a markukban tartsák. Amennyiben megtalálják az érzelmi biztonságot, nem hajtja őket tovább a becsvágy annyira, mint a férfiakat. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének magánéletükben kiegyensúlyozott, boldog karrierista nők.
  3. A nők többnyire ingyen bemehetnek a diszkókba.
  4. A nő kevésbé hajlamos arra, hogy borongós elmélkedésekbe bocsátkozzon az élet értelméről, mivel sokkal közelebbi élmény számára az, hogy életet ad. Ezért kevésbé fél a haláltól, nem úgy, mint a férfi, aki szellemi teljesítményével szeretne gondoskodni a maga halhatatlanságáról.
  5. A nőket többet ünneplik, és több kedvességet, gondoskodást, védelmet kapnak a társadalomtól.
  6. A nő testi adottságait kihasználva képes meggyőzni a férfit. A szépséget már Hobbes is a természetes erények közé sorolta, amivel jóval könnyebb megszerezni a vágyott dolgokat. Egyszerűbben szólva egy bújós nőnek a férfi nem igen tud nemet mondani. Legyen szó akár egy ékszerről vagy a gyerek sítáboráról.
  7. A nők több fizikai támogatást kapnak egymástól, mint a férfiak. Sokkal természetesebb, ha két nő megöleli, megpuszilja egymást, pont ezért sokszor kevésbé frusztráltak, mint a férfiak.
  8. A nőknek jobbak a verbális képességeik, többet beszélnek, és könnyebben tanulnak idegen nyelveket.
  9. Csak a nők lehetnek szinkronúszók!
  10. Mert a hölgyeké az elsőbbség...
+ 1 Mert csak a nőnek adatott meg az az élmény, hogy életet adhasson. Csak ő érezheti, hogy milyen az, amikor egy gyermek rúgkapál a hasában. Vegyük például Sigourney Weavert Ripley hadnagyként..., ő is mennyire örült!

Összefoglalás[szerkesztés]

A végső, egyben alapvető kérdéshez érkeztünk. Meg tudjuk-e fogalmazni határozottan és tévedhetetlenül a női lényeget?

Nem. Segítséget kell hívnunk. De kit?

A természettudós valószínűleg úgy kezdené, hogy a nő az élőlények azon csoportjá.... (Kevés.) A költő szerint „éteri sugallat, a természet öröktől fogva létező szépsége, lágy tavaszi lebbenés, szívek szabdalója, stb.”

Mit mondana a filozófus? A lét letéteményese, a teremtés szellemének manifesztuma, a paradoxonok megtestesítője.

Színes magazinok főszerkesztője? A nő az egyre anyagiasabb, rohanó világban az eszményt képviseli. A címlapokon látható nők egy ideált testesítenek meg, és hoznak mindannyiunk számára elérhető közelségbe. Hajuk fénylik, bőrük hibátlan, napbarnított. Alakjuk tökéletes, mosolyuk szemérmes, ám csábító. Egyikük sugárzó szépsége festő ecsetjéért[6], másikuké szobrász vésőjéért kiált. Megint másikuké örök csábítást, kihívást jelent a plasztikai sebész szikéje számára.

Mindezekkel szemben viszont a kereskedelmi televíziók reklámszerkesztői szerint korpás a hajuk, zsíros és ráncosodásra hajlamos az arcbőrük, hónaljban látványosan izzadékonyak. Kövérek. A szájuk többnyire büdös, folyamatosan menstruálnak, székrekedéssel és vizelet visszatartási problémákkal küszködnek. Ha történetesen mégse hugyoznak be, akkor vagy idióták módjára táncolnak az utcán, vagy a műfogsoruk esik ki annyira, hogy a gyerekük csaja se jöhessen vendégségbe. Fokozatosan alakul ki rajtuk a narancsbőr és a lábgomba, a legújabb ismeretek alapján azonban már a hüvelyük (ld.: pina) is egyre fokozottabban hajlamos a gombásodásra.

Mindezeket alig néhány dologgal tudják ellensúlyozni. Rábukkannak viszonylagosan kedvezőtlen bankhitelekre, mindig található náluk csoki, joghurt, és lazán elcipelnek bármilyen plazmatévét.

Ezzel szemben azonban kizárólag zacskós levesek főzésére alkalmasak, és fogalmuk sincs a hagyományos és a baromi drága mosóporok közötti különbségről.

Mindezek ismeretében kell-e nekünk a nő?[szerkesztés]

Majd nem, mi?

Lásd még[szerkesztés]

Akármi

Miért magasabbrendűek a nők a férfiaknál?

Miért magasabbrendűbbek a férfiak a nőknél?


  1. Esterházy Péter szava
  2. Lásd még: pina az űrben
  3. Logikus következtetés, hogy mosogatógépünk a televízió távkapcsolójával hozható működésbe: ha vészesen növekszik a mosatlan edények halma, keressünk egy jó kis sportközvetítést, és láss csodát...!
  4. Mondanunk sem kell, hogy a nők bukszája ihlette a bankkártya-leolvasó kütyüket is.
  5. Gyima...
  6. Az ecset fogalmát a kiskorúak védelme érdekében most inkább nem részleteznénk.