„SS Normandie” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →További információk: clean up, replaced: Külső hivatkozások → További információk AWB |
||
(44 közbenső módosítás, amit 29 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Hajó infobox |
|||
[[Kép:Normandie side01 NYC.jpg|thumb|right|380px|Az SS-Normandie oldalról, egy [[1935]]-ös képeslapon.]] |
|||
⚫ | |||
⚫ | Az '''''SS Normandie''''' francia óriás óceánjáró volt, amelyet [[Saint-Nazaire]]-ben építettek. Vízre bocsátásakor, [[1932]]-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű [[Turbóelektromosság|turbóelektromos]] gőzhajó az utasszállítók közt. |
||
|kép=SS Normandie at sea 01.jpg |
|||
|hajótípus=óceánjáró |
|||
|üzemeltető=Compagnie Générale Transatlantique |
|||
|hajóosztály= |
|||
|illetőségi kikötő= |
|||
|útvonal= |
|||
|építő=Chantiers de Penhoët |
|||
|megrendelés=1931. január 26. |
|||
|ára=|építés kezdete=1932. október 29. |
|||
|vízrebocsátás= |
|||
|szolgálatba állítás=1935. május 29. |
|||
|szolgálat vége=1942 |
|||
|sorsa=1946-ban szétbontották |
|||
|konstrukció= |
|||
|vízkiszorítás= |
|||
|hossz=299 méter |
|||
|szélesség=25 méter |
|||
|árbocmagasság= |
|||
|merülés= |
|||
|önsúly= |
|||
|összsúly=79 280 bruttó regisztertonna |
|||
|maximális merülési mélység= |
|||
|végzetes merülési mélység= |
|||
|hajtómű= |
|||
|üzemanyagtartály= |
|||
|üzemanyag=szén |
|||
|teljesítmény=200.000 lóerő |
|||
|sebesség=32 csomó |
|||
|hatótávolság= |
|||
|fegyverzet= |
|||
|repülőgépek= |
|||
|páncélzat= |
|||
|legénység=1345 fő |
|||
|férőhelyek száma= |
|||
⚫ | }}Az '''''SS Normandie''''' francia óriás óceánjáró volt, amelyet [[Saint-Nazaire]]-ben építettek. Vízre bocsátásakor, [[1932]]-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű [[Turbóelektromosság|turbóelektromos]] gőzhajó az utasszállítók közt.<ref>Ardman, Harvey. "Normandie, Her Life and Times," New York, Franklin Watts, 1985</ref> |
||
Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer [[bruttó regisztertonna|bruttó regisztertonnát]] (a ''Normandie'' névleges hasznos térfogata 83 423 BRT volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313,6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az [[Atlanti-óceán]]on. (Maximális sebessége 32,2 csomó volt.) |
Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer [[bruttó regisztertonna|bruttó regisztertonnát]] (a ''Normandie'' névleges hasznos térfogata 83 423 BRT volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313,6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az [[Atlanti-óceán]]on. (Maximális sebessége 32,2 csomó volt.) |
||
Mindezek ellenére üzletileg nem volt sikeres<ref name="auto_U7eSbwBQ1NiW1AiR71XUKQ">Floating Palaces. (1996) A&E. TV Documentary. Narrated by Fritz Weaver |
Mindezek ellenére üzletileg nem volt sikeres<ref name="auto_U7eSbwBQ1NiW1AiR71XUKQ">Floating Palaces. (1996) A&E. TV Documentary. Narrated by Fritz Weaver</ref> és részben kormánytámogatással közlekedett. |
||
[[1942]]-ben, miközben háborús célra, csapatszállító hajónak alakították át, a ''Normandie'' a New York-i kikötőben lángra kapott |
[[1942]]-ben, miközben háborús célra, csapatszállító hajónak alakították át, a ''Normandie'' a New York-i kikötőben lángra kapott és a szakszerűtlen oltástól felfordult majd elsüllyedt. Bár [[1943]]-ban a világ legdrágább hajómentő akciójával kiemelték, a helyreállítása túl sokba került volna, ezért [[1946]]-ban lebontották.<ref>Maxtone-Graham, John. The Only Way to Cross. New York: Collier Books, 1972, p. 391</ref> |
||
==Háttér== |
== Háttér == |
||
A „[[dübörgő húszas évek]]ben” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az [[ |
A „[[dübörgő húszas évek]]ben” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az [[1906]]-ban vízre bocsátott [[RMS Mauretania (1906)|RMS Mauretania]]) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az [[Európa|Európából]] az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ba áramló tömegeit. Az [[1920-as évek]] elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű [[középosztály]]beli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az [[szesztilalom|alkoholtilalom]] Amerikáját elhagyva szórakozásra vágytak. A [[Cunard Line]] és a [[White Star Line]] az új típusú verseny igényeire tekintettel építették új hajóikat,<ref name=cross269>Maxtone-Graham 1972, p. 268-69</ref> amelyeknek olyan hajókkal kellett versenyre kelniük, mint például a német [[Norddeutsche Lloyd]] [[SS Bremen (1929)|SS Bremen]] és [[SS Europa (1930)|SS Europa]] nevű óceánjárói. A francia [[Compagnie Générale Transatlantique]] sem maradhatott ki ebből a versenyből és hamarosan meg is kezdte saját óriáshajójának tervezését. |
||
Ebben az időben a francia cég zászlóshajója az [[ |
Ebben az időben a francia cég zászlóshajója az [[Île-de-France (hajó)|Île-de-France]] volt, amely ugyan modern [[Art déco]] belsőkkel rendelkezett, külseje azonban konzervatív maradt. Eredetileg az új hajót is a cég korábbi hajóinak mintáit követve akarták megépíteni, de olyan tervezőre akadtak, aki új ötletekkel állt elő. |
||
==Az építés== |
== Az építés == |
||
<center>[[Kép:Ssnormandie sideelevation NYC.png|500px]]</center> |
<center>[[Kép:Ssnormandie sideelevation NYC.png|500px]]</center> |
||
Az ''SS Normandie'' tervezője az [[Oroszország|orosz]] |
Az ''SS Normandie'' tervezője az [[Oroszország|orosz]] hajóépítő mérnök, [[Vlagyimir Ivanovics Jurkevics]] volt, aki új megoldásokat alkalmazott, köztük a vízvonal alatt előreugró hajóorrt. |
||
Az építést [[1931]]. [[január 26.|január 26-án]] kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak [[1929]]-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs [[White Star Line]] ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit [[Cunard Line]] hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett.<ref name=cross269/> A bajok a francia építtető céget, a [[Compagnie Générale Transatlantique]]-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 269-272 |
Az építést [[1931]]. [[január 26.|január 26-án]] kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak [[1929]]-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs [[White Star Line]] ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit [[Cunard Line]] hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett.<ref name=cross269/> A bajok a francia építtető céget, a [[Compagnie Générale Transatlantique]]-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 269-272</ref> |
||
Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a [[Csehszlovákia|cseh]] [[Škoda (művek)|Škoda]] készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy [[tikfa]] kerék, [[Edinburgh]]ben készült.<ref name="auto_wpD47BDLK6rmzHTUqpn+dA">Maxtone-Graham 1972, p. 275 |
Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a [[Csehszlovákia|cseh]] [[Škoda (művek)|Škoda]] készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy [[Tectona grandis|tikfa]] kerék, [[Edinburgh]]ben készült.<ref name="auto_wpD47BDLK6rmzHTUqpn+dA">Maxtone-Graham 1972, p. 275</ref> |
||
A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos gépei jelentősen megjavították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára. |
A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos gépei jelentősen megjavították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára. |
||
[[1932]]. [[október 29.|október 29-én]] kétszázezer néző előtt bocsátották vízre a hajót (a [[Loire]]-ra).<ref name="auto_wpD47BDLK6rmzHTUqpn+dA"/> A hajótest akkora hullámot vetett, amely több száz embert elöntött, de senki sem sérült meg. A hajót [[1935]] elejére teljesen felszerelték. A próbautak során a hajó nagyon jól teljesített, 32,2 csomós (59,6 km/h) sebességet ért el |
[[1932]]. [[október 29.|október 29-én]] kétszázezer néző előtt bocsátották vízre a hajót (a [[Loire]]-ra).<ref name="auto_wpD47BDLK6rmzHTUqpn+dA"/> A hajótest akkora hullámot vetett, amely több száz embert elöntött, de senki sem sérült meg. A hajót [[1935]] elejére teljesen felszerelték. A próbautak során a hajó nagyon jól teljesített, 32,2 csomós (59,6 km/h) sebességet ért el<ref name="auto_iNl4t6sh2/UGKj+oGa2fxg">Ardman, Harvey. "Normandie…</ref> és a vészmegállítás során erről a sebességről 1700 méteren állt meg. |
||
A hajóról készült leghíresebb posztert [[Adolphe Mouron Cassandre]] készítette, aki, mint a tervező is, orosz bevándorló volt. |
A hajóról készült leghíresebb posztert [[Adolphe Mouron Cassandre]] készítette, aki, mint a tervező is, orosz bevándorló volt. |
||
==A hajóbelső== |
== A hajóbelső == |
||
A hajó belső terei az [[Art déco]] és a [[Streamline Moderne]] stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve [[Normandia|Normandiára]], a hajónak nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját [[Jean de Brunhoff]] dekorálta [[Babar, az elefánt |
A hajó belső terei az [[Art déco]] és a [[Streamline Moderne]] stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve [[Normandia|Normandiára]], a hajónak nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját [[Jean de Brunhoff]] dekorálta [[Babar]], az elefánt képeivel. |
||
A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek: a tíz bronzmedál francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, egyiken pedig az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket [[1945]]-ben elárvereztek, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók [[Brooklyn Heights]]ban, a Remsen és a Henry sarkán.) |
A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek: a tíz bronzmedál francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, egyiken pedig az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket [[1945]]-ben elárvereztek, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók [[Brooklyn Heights (Brooklyn)|Brooklyn Heights]]ban, a Remsen és a Henry sarkán.) Az ebédlőt 12 magas [[René Lalique|Lalique]]-üvegoszloppal világították meg, a falaknál még 38 világítóoszlop állt, és a mennyezetről is függött két hatalmas csillár. Mindezek miatta kapta a ''Normandie'' „a Fény Hajója” becenevet.<ref name="auto_iNl4t6sh2/UGKj+oGa2fxg"/><ref>Maddocks, Melvin The Great Liners. Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 1978.</ref> |
||
A nagy szalonba nyíló kávéház éjszaka szórakozóhelyként működött az utak során. A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz [[SS Rex]] után.) A hajónak volt kápolnája is és színháza, amely moziként is működött.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 276</ref> |
A nagy szalonba nyíló kávéház éjszaka szórakozóhelyként működött az utak során. A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz [[SS Rex]] után.) A hajónak volt kápolnája is és színháza, amely moziként is működött.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 276</ref> |
||
37. sor: | 72. sor: | ||
A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket. |
A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket. |
||
Az elsőosztályú lakosztályok egyedi tervezésűek voltak. A legdrágábbak, a ''Deauville'' és a ''Trouville'' saját ebédlővel, zongorával, több hálószobával és külön fedélzetrésszel rendelkeztek.<ref> |
Az elsőosztályú lakosztályok egyedi tervezésűek voltak. A legdrágábbak, a ''Deauville'' és a ''Trouville'' saját ebédlővel, zongorával, több hálószobával és külön fedélzetrésszel rendelkeztek.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 279</ref> Az elsőosztály utasai részére számarányuknál jóval nagyobb arányban álltak rendelkezésre külön terek és szolgáltatások. |
||
==A névadás== |
== A névadás == |
||
A készülő váz neve egyszerűen csak „T-6” volt, a szerződés számáról, mivel a névről hosszadalmas viták folytak. Felmerült, hogy az akkor nemrégiben meggyilkolt elnökről, [[Paul Doumer]]-ről nevezzék el a hajót. A ''Normandie'' név franciául furcsa, mert nincs előtte határozott névelő. (Nőnemben „la”, hímnemben „le”.) A névelő azért maradt el, mert a francia nyelvben a hajókat szokás szerint hímneműnek tekintik („le paquebot”), az angolban viszont nőneműnek, a francia cég pedig sok amerikai utast szándékozott szállítani és nem akarta megzavarni őket a hajó nevével.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 272 |
A készülő váz neve egyszerűen csak „T-6” volt, a szerződés számáról, mivel a névről hosszadalmas viták folytak. Felmerült, hogy az akkor nemrégiben meggyilkolt elnökről, [[Paul Doumer]]-ről nevezzék el a hajót. A ''Normandie'' név franciául furcsa, mert nincs előtte határozott névelő. (Nőnemben „la”, hímnemben „le”.) A névelő azért maradt el, mert a francia nyelvben a hajókat szokás szerint hímneműnek tekintik („le paquebot”), az angolban viszont nőneműnek, a francia cég pedig sok amerikai utast szándékozott szállítani és nem akarta megzavarni őket a hajó nevével.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 272</ref> |
||
==A vizeken== |
== A vizeken == |
||
A ''Normandie'' pályafutása elsüllyedése előtt tipikus volt a kor óriási versenyére az óceánjárókat működtető cégek között. |
A ''Normandie'' pályafutása elsüllyedése előtt tipikus volt a kor óriási versenyére az óceánjárókat működtető cégek között. |
||
Első útjára [[1935]]. [[május 29.|május 29-én]] futott ki 50 ezer néző előtt [[Le Havre]]-ból. Az út beváltotta a reményeket, a hajó megdöntve az olasz [[SS Rex]] rekordját négy nap, három óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első francia hajóként elhódította a [[Kék Szalag]]ot.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 284 |
Első útjára [[1935]]. [[május 29.|május 29-én]] futott ki 50 ezer néző előtt [[Le Havre]]-ból. Az út beváltotta a reményeket, a hajó megdöntve az olasz [[SS Rex]] rekordját négy nap, három óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első francia hajóként elhódította a [[Kék Szalag]]ot.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 284</ref> A visszaúton több, mint 30 csomós átlagsebességet ért el, ezzel is rekordokat döntve. |
||
Egy sikeres év után [[1936]]-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron: a [[Cunard Line]] elkészült saját óriás óceánjárójával, a ''[[RMS Queen Mary|Queen Mary]]''vel. Előre lehetett tudni, hogy a ''Queen Mary'' névleges hasznos térfogata meghaladja a 80 ezer [[bruttó regisztertonna|bruttó regisztertonnát]], amivel lekörözte volna a ''Normandie''-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79 280 bruttó regisztertonna volt a névleges hasznos térfogata. |
Egy sikeres év után [[1936]]-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron: a [[Cunard Line]] elkészült saját óriás óceánjárójával, a ''[[RMS Queen Mary|Queen Mary]]''vel. Előre lehetett tudni, hogy a ''Queen Mary'' névleges hasznos térfogata meghaladja a 80 ezer [[bruttó regisztertonna|bruttó regisztertonnát]], amivel lekörözte volna a ''Normandie''-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79 280 bruttó regisztertonna volt a névleges hasznos térfogata. |
||
Ezért a ''Normandie'' tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó felépítményének a térfogatát, főleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget |
Ezért a ''Normandie'' tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó felépítményének a térfogatát, főleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget építtetett. A ''Normandie'' így már vagy kétezer tonnával meghaladta a ''Queen Mary'' névleges hasznos térfogatát, és így a világ legnagyobbja maradt. A Kék Szalagot azonban a ''Queen Mary'' 30,14 csomós sebességgel elhódította, még ugyanazon év augusztusában.<ref name="auto_U7eSbwBQ1NiW1AiR71XUKQ"/> A következő év júliusában a ''Normandie'' visszanyerte, egy évre rá azonban ismét a ''Queen Mary''é lett. Ekkor küldte a ''Normandie'' kapitánya a híres üzenetet a brit hajónak: ''„Bravó a ''Queen Marynek'', a következő alkalomig!”''. A [[második világháború]] azonban véget vetett ennek a versengésnek. Helyét a felszíni hajók és a tengeralattjárók vérre menő vetélkedése vette át, de ebben a versenyben a ''Normandie'' már nem vehetett részt. |
||
===Híres utasai=== |
=== Híres utasai === |
||
*[[Colette]] francia írónő |
* [[Colette]] francia írónő |
||
*[[Marlene Dietrich]] |
* [[Marlene Dietrich]] |
||
*[[Cary Grant]] |
* [[Cary Grant]] |
||
*[[James Stewart]] |
* [[James Stewart (színművész)|James Stewart]] |
||
*[[Georg |
* [[Georg von Trapp]] és énekes családja ([[A muzsika hangja (musical)|A muzsika hangja]] című [[musical]] mintája) |
||
==A hajó néhány jellemzője== |
== A hajó néhány jellemzője == |
||
* ''Tulajdonos'': Compagnie Générale Transatlantique |
* ''Tulajdonos'': Compagnie Générale Transatlantique |
||
* ''Építő'': Penhoët, [[Saint Nazaire]], [[Franciaország]] |
* ''Építő'': Penhoët, [[Saint-Nazaire (Loire-Atlantique)|Saint-Nazaire]], [[Franciaország]] |
||
* ''Vízre bocsátás'': [[1932]]. [[október 29.]] |
* ''Vízre bocsátás'': [[1932]]. [[október 29.]] |
||
* ''Első út'': [[1935]]. [[május 29.]] |
* ''Első út'': [[1935]]. [[május 29.]] |
||
66. sor: | 101. sor: | ||
* ''névleges hasznos térfogata'': 83 423 BRT |
* ''névleges hasznos térfogata'': 83 423 BRT |
||
* ''Vízkiszorítása'': 71 300 tonna |
* ''Vízkiszorítása'': 71 300 tonna |
||
* ''Hossza'': 313,6 m (1029 láb) |
* ''Hossza'': 313,6 m (1029 láb) |
||
* ''Szélessége'': 36,4 m (119,4 láb ) |
* ''Szélessége'': 36,4 m (119,4 láb ) |
||
* ''Magassága'': 56,1 m (184 láb) |
* ''Magassága'': 56,1 m (184 láb) |
||
79. sor: | 114. sor: | ||
* [[RMS Queen Elizabeth]] |
* [[RMS Queen Elizabeth]] |
||
==Jegyzetek== |
== Jegyzetek == |
||
{{ |
{{jegyzetek}} |
||
== Fordítás == |
|||
==Külső hivatkozások== |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
== További információk == |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
{{Legnagyobb személyszállító hajók}} |
|||
⚫ | |||
{{French Line hajók}} |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{portál|Közlekedés}} |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
[[Kategória:Hajótörést szenvedett vagy elsüllyesztett hajók]] |
|||
[[da:SS Normandie]] |
|||
[[Kategória:Franciaországban épült hajók]] |
|||
[[de:Normandie (Schiff)]] |
|||
[[es:SS Normandie]] |
|||
[[fi:S/S Normandie]] |
|||
[[fr:Normandie (paquebot)]] |
|||
[[hr:Normandie]] |
|||
[[it:Normandie (transatlantico)]] |
|||
[[ja:ノルマンディー (客船)]] |
|||
[[nl:Normandie (schip)]] |
|||
[[no:SS «Normandie»]] |
|||
[[pl:SS Normandie]] |
|||
[[ru:Нормандия (лайнер)]] |
A lap jelenlegi, 2023. február 11., 12:41-kori változata
SS Normandie | |
Hajótípus | óceánjáró |
Tulajdonos |
|
Üzemeltető | Compagnie Générale Transatlantique |
Pályafutása | |
Építő | Chantiers de Penhoët |
Megrendelés | 1931. január 26. |
Építés kezdete | 1932. október 29. |
Szolgálatba állítás | 1935. május 29. |
Szolgálat vége | 1942 |
Honi kikötő | Le Havre |
Sorsa | 1946-ban szétbontották |
Általános jellemzők | |
Hossz | 299 méter |
Szélesség | 25 méter |
Merülés | |
Összsúly | 79 280 bruttó regisztertonna t |
Üzemanyag | szén |
Teljesítmény | 200.000 lóerő |
Sebesség | 32 csomó |
Legénység | 1345 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Normandie témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SS Normandie francia óriás óceánjáró volt, amelyet Saint-Nazaire-ben építettek. Vízre bocsátásakor, 1932-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű turbóelektromos gőzhajó az utasszállítók közt.[1]
Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer bruttó regisztertonnát (a Normandie névleges hasznos térfogata 83 423 BRT volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313,6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az Atlanti-óceánon. (Maximális sebessége 32,2 csomó volt.)
Mindezek ellenére üzletileg nem volt sikeres[2] és részben kormánytámogatással közlekedett.
1942-ben, miközben háborús célra, csapatszállító hajónak alakították át, a Normandie a New York-i kikötőben lángra kapott és a szakszerűtlen oltástól felfordult majd elsüllyedt. Bár 1943-ban a világ legdrágább hajómentő akciójával kiemelték, a helyreállítása túl sokba került volna, ezért 1946-ban lebontották.[3]
Háttér[szerkesztés]
A „dübörgő húszas években” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az 1906-ban vízre bocsátott RMS Mauretania) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az Európából az Egyesült Államokba áramló tömegeit. Az 1920-as évek elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű középosztálybeli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az alkoholtilalom Amerikáját elhagyva szórakozásra vágytak. A Cunard Line és a White Star Line az új típusú verseny igényeire tekintettel építették új hajóikat,[4] amelyeknek olyan hajókkal kellett versenyre kelniük, mint például a német Norddeutsche Lloyd SS Bremen és SS Europa nevű óceánjárói. A francia Compagnie Générale Transatlantique sem maradhatott ki ebből a versenyből és hamarosan meg is kezdte saját óriáshajójának tervezését.
Ebben az időben a francia cég zászlóshajója az Île-de-France volt, amely ugyan modern Art déco belsőkkel rendelkezett, külseje azonban konzervatív maradt. Eredetileg az új hajót is a cég korábbi hajóinak mintáit követve akarták megépíteni, de olyan tervezőre akadtak, aki új ötletekkel állt elő.
Az építés[szerkesztés]
Az SS Normandie tervezője az orosz hajóépítő mérnök, Vlagyimir Ivanovics Jurkevics volt, aki új megoldásokat alkalmazott, köztük a vízvonal alatt előreugró hajóorrt.
Az építést 1931. január 26-án kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak 1929-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs White Star Line ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit Cunard Line hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett.[4] A bajok a francia építtető céget, a Compagnie Générale Transatlantique-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.[5]
Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a cseh Škoda készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy tikfa kerék, Edinburghben készült.[6]
A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos gépei jelentősen megjavították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára.
1932. október 29-én kétszázezer néző előtt bocsátották vízre a hajót (a Loire-ra).[6] A hajótest akkora hullámot vetett, amely több száz embert elöntött, de senki sem sérült meg. A hajót 1935 elejére teljesen felszerelték. A próbautak során a hajó nagyon jól teljesített, 32,2 csomós (59,6 km/h) sebességet ért el[7] és a vészmegállítás során erről a sebességről 1700 méteren állt meg.
A hajóról készült leghíresebb posztert Adolphe Mouron Cassandre készítette, aki, mint a tervező is, orosz bevándorló volt.
A hajóbelső[szerkesztés]
A hajó belső terei az Art déco és a Streamline Moderne stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve Normandiára, a hajónak nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját Jean de Brunhoff dekorálta Babar, az elefánt képeivel.
A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek: a tíz bronzmedál francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, egyiken pedig az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket 1945-ben elárvereztek, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók Brooklyn Heightsban, a Remsen és a Henry sarkán.) Az ebédlőt 12 magas Lalique-üvegoszloppal világították meg, a falaknál még 38 világítóoszlop állt, és a mennyezetről is függött két hatalmas csillár. Mindezek miatta kapta a Normandie „a Fény Hajója” becenevet.[7][8]
A nagy szalonba nyíló kávéház éjszaka szórakozóhelyként működött az utak során. A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz SS Rex után.) A hajónak volt kápolnája is és színháza, amely moziként is működött.[9]
A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket.
Az elsőosztályú lakosztályok egyedi tervezésűek voltak. A legdrágábbak, a Deauville és a Trouville saját ebédlővel, zongorával, több hálószobával és külön fedélzetrésszel rendelkeztek.[10] Az elsőosztály utasai részére számarányuknál jóval nagyobb arányban álltak rendelkezésre külön terek és szolgáltatások.
A névadás[szerkesztés]
A készülő váz neve egyszerűen csak „T-6” volt, a szerződés számáról, mivel a névről hosszadalmas viták folytak. Felmerült, hogy az akkor nemrégiben meggyilkolt elnökről, Paul Doumer-ről nevezzék el a hajót. A Normandie név franciául furcsa, mert nincs előtte határozott névelő. (Nőnemben „la”, hímnemben „le”.) A névelő azért maradt el, mert a francia nyelvben a hajókat szokás szerint hímneműnek tekintik („le paquebot”), az angolban viszont nőneműnek, a francia cég pedig sok amerikai utast szándékozott szállítani és nem akarta megzavarni őket a hajó nevével.[11]
A vizeken[szerkesztés]
A Normandie pályafutása elsüllyedése előtt tipikus volt a kor óriási versenyére az óceánjárókat működtető cégek között.
Első útjára 1935. május 29-én futott ki 50 ezer néző előtt Le Havre-ból. Az út beváltotta a reményeket, a hajó megdöntve az olasz SS Rex rekordját négy nap, három óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első francia hajóként elhódította a Kék Szalagot.[12] A visszaúton több, mint 30 csomós átlagsebességet ért el, ezzel is rekordokat döntve.
Egy sikeres év után 1936-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron: a Cunard Line elkészült saját óriás óceánjárójával, a Queen Maryvel. Előre lehetett tudni, hogy a Queen Mary névleges hasznos térfogata meghaladja a 80 ezer bruttó regisztertonnát, amivel lekörözte volna a Normandie-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79 280 bruttó regisztertonna volt a névleges hasznos térfogata.
Ezért a Normandie tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó felépítményének a térfogatát, főleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget építtetett. A Normandie így már vagy kétezer tonnával meghaladta a Queen Mary névleges hasznos térfogatát, és így a világ legnagyobbja maradt. A Kék Szalagot azonban a Queen Mary 30,14 csomós sebességgel elhódította, még ugyanazon év augusztusában.[2] A következő év júliusában a Normandie visszanyerte, egy évre rá azonban ismét a Queen Maryé lett. Ekkor küldte a Normandie kapitánya a híres üzenetet a brit hajónak: „Bravó a Queen Marynek, a következő alkalomig!”. A második világháború azonban véget vetett ennek a versengésnek. Helyét a felszíni hajók és a tengeralattjárók vérre menő vetélkedése vette át, de ebben a versenyben a Normandie már nem vehetett részt.
Híres utasai[szerkesztés]
- Colette francia írónő
- Marlene Dietrich
- Cary Grant
- James Stewart
- Georg von Trapp és énekes családja (A muzsika hangja című musical mintája)
A hajó néhány jellemzője[szerkesztés]
- Tulajdonos: Compagnie Générale Transatlantique
- Építő: Penhoët, Saint-Nazaire, Franciaország
- Vízre bocsátás: 1932. október 29.
- Első út: 1935. május 29.
- Pályafutása vége: 1942-ben kigyulladt, később eladták és 1946-ban lebontották
- névleges hasznos térfogata: 83 423 BRT
- Vízkiszorítása: 71 300 tonna
- Hossza: 313,6 m (1029 láb)
- Szélessége: 36,4 m (119,4 láb )
- Magassága: 56,1 m (184 láb)
- Főgépe: 160 000 lóerő
- Sebesség: Tervezési sebesség 29 csomó, maximális 32,2 csomót is
- Befogadóképesség: 1972 utas (848 első osztályú kabinban, 670 turistaosztályú, 454 harmadosztályú) és 1345 főnyi személyzet
Lásd még:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ardman, Harvey. "Normandie, Her Life and Times," New York, Franklin Watts, 1985
- ↑ a b Floating Palaces. (1996) A&E. TV Documentary. Narrated by Fritz Weaver
- ↑ Maxtone-Graham, John. The Only Way to Cross. New York: Collier Books, 1972, p. 391
- ↑ a b Maxtone-Graham 1972, p. 268-69
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 269-272
- ↑ a b Maxtone-Graham 1972, p. 275
- ↑ a b Ardman, Harvey. "Normandie…
- ↑ Maddocks, Melvin The Great Liners. Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 1978.
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 276
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 279
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 272
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 284
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Normandie című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- SS Normandie – Magnificent Voyage - Miottel Collection
- Normandie: A Photographic Portrait
- The Normandie - A Dream of Giant Archiválva 2015. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- The Normandie - virtual reality tour of the Art Deco masterpiece
- Normandie Pages - detailed articles about the vessel's career
- SS Normandie - photos and details of books
- French Lines Archives - the liner Normandie
- Pictures in the official French Lines Archives : [1]