„SS Normandie” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Az építés: https://ru.wikipedia.org/wiki/Юркевич,_Владимир_Иванович Ebből nem derül ki, hogy katonatiszt volt. |
a →További információk: clean up, replaced: Külső hivatkozások → További információk AWB |
||
(18 közbenső módosítás, amit 9 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor:
{{Hajó infobox
|név=SS Normandie
|kép=SS Normandie at sea 01.jpg
|hajótípus=óceánjáró
Az '''''SS Normandie''''' francia óriás óceánjáró volt, amelyet [[Saint-Nazaire]]-ben építettek. Vízre bocsátásakor, [[1932]]-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű [[Turbóelektromosság|turbóelektromos]] gőzhajó az utasszállítók közt.<ref>Ardman, Harvey. "Normandie, Her Life and Times," New York, Franklin Watts, 1985</ref>▼
|üzemeltető=Compagnie Générale Transatlantique
|hajóosztály=
|illetőségi kikötő=
|útvonal=
|építő=Chantiers de Penhoët
|megrendelés=1931. január 26.
|ára=|építés kezdete=1932. október 29.
|vízrebocsátás=
|szolgálatba állítás=1935. május 29.
|szolgálat vége=1942
|sorsa=1946-ban szétbontották
|konstrukció=
|vízkiszorítás=
|hossz=299 méter
|szélesség=25 méter
|árbocmagasság=
|merülés=
|önsúly=
|összsúly=79 280 bruttó regisztertonna
|maximális merülési mélység=
|végzetes merülési mélység=
|hajtómű=
|üzemanyagtartály=
|üzemanyag=szén
|teljesítmény=200.000 lóerő
|sebesség=32 csomó
|hatótávolság=
|fegyverzet=
|repülőgépek=
|páncélzat=
|legénység=1345 fő
|férőhelyek száma=
▲}}Az '''''SS Normandie''''' francia óriás óceánjáró volt, amelyet [[Saint-Nazaire]]-ben építettek. Vízre bocsátásakor, [[1932]]-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű [[Turbóelektromosság|turbóelektromos]] gőzhajó az utasszállítók közt.<ref>Ardman, Harvey. "Normandie, Her Life and Times," New York, Franklin Watts, 1985</ref>
Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer [[bruttó regisztertonna|bruttó regisztertonnát]] (a ''Normandie'' névleges hasznos térfogata 83 423 BRT volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313,6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az [[Atlanti-óceán]]on. (Maximális sebessége 32,2 csomó volt.)
21 ⟶ 54 sor:
Az építést [[1931]]. [[január 26.|január 26-án]] kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak [[1929]]-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs [[White Star Line]] ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit [[Cunard Line]] hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett.<ref name=cross269/> A bajok a francia építtető céget, a [[Compagnie Générale Transatlantique]]-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 269-272</ref>
Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a [[Csehszlovákia|cseh]] [[Škoda (művek)|Škoda]] készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy [[
A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos gépei jelentősen megjavították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára.
31 ⟶ 64 sor:
== A hajóbelső ==
A hajó belső terei az [[Art déco]] és a [[Streamline Moderne]] stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve [[Normandia|Normandiára]], a hajónak nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját [[Jean de Brunhoff]] dekorálta [[Babar]], az elefánt
A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek: a tíz bronzmedál francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, egyiken pedig az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket [[1945]]-ben elárvereztek, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók [[Brooklyn Heights (Brooklyn)|Brooklyn Heights]]ban, a Remsen és a Henry sarkán.) Az ebédlőt 12 magas [[René Lalique|Lalique]]
A nagy szalonba nyíló kávéház éjszaka szórakozóhelyként működött az utak során. A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz [[SS Rex]] után.) A hajónak volt kápolnája is és színháza, amely moziként is működött.<ref>Maxtone-Graham 1972, p. 276</ref>
58 ⟶ 91 sor:
* [[Cary Grant]]
* [[James Stewart (színművész)|James Stewart]]
* [[Georg
== A hajó néhány jellemzője ==
* ''Tulajdonos'': Compagnie Générale Transatlantique
* ''Építő'': Penhoët, [[Saint-Nazaire (Loire-Atlantique)|Saint-Nazaire]], [[Franciaország]]
* ''Vízre bocsátás'': [[1932]]. [[október 29.]]
* ''Első út'': [[1935]]. [[május 29.]]
82 ⟶ 115 sor:
== Jegyzetek ==
{{
==
* {{Fordítás|en|SS Normandie}}▼
* [http://www.miottelcollection.com/ SS ''Normandie'' – Magnificent Voyage - Miottel Collection]▼
== További információk ==
▲* [https://web.archive.org/web/20130901002355/http://www.miottelcollection.com/ SS ''Normandie'' – Magnificent Voyage - Miottel Collection]
* [http://www.garemaritime.com/features/normandie/ ''Normandie'': A Photographic Portrait]
* [http://www.normandie-heritage.com/spip.php?article161 The ''Normandie'' - A Dream of Giant] {{Wayback|url=http://www.normandie-heritage.com/spip.php?article161 |date=20150405115549 }}
* [https://web.archive.org/web/20070331085755/http://www.alae.us/Normandie/ The ''Normandie'' - virtual reality tour of the Art Deco masterpiece]
* [https://web.archive.org/web/20070824162743/http://user.gru.net/dontje/normandie/nintro.html ''Normandie'' Pages - detailed articles about the vessel's career]
* [https://web.archive.org/web/20071113084042/http://web.mac.com/marpubs/ SS Normandie - photos and details of books]
* [https://web.archive.org/web/20071019220057/http://www.frenchlines.com/ship_en_355.php French Lines Archives - the liner Normandie]
* Pictures in the official French Lines Archives : [https://web.archive.org/web/20081116055224/http://www.frenchlines.com/images/resultat_fr.php
{{Legnagyobb személyszállító hajók}}
▲{{Fordítás|en|SS Normandie}}
{{French Line hajók}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Közlekedés}}
[[Kategória:Utasszállító hajók]]
[[Kategória:Hajótörést szenvedett vagy elsüllyesztett hajók]]
[[Kategória:Franciaországban épült hajók]]
|
A lap jelenlegi, 2023. február 11., 12:41-kori változata
SS Normandie | |
Hajótípus | óceánjáró |
Tulajdonos |
|
Üzemeltető | Compagnie Générale Transatlantique |
Pályafutása | |
Építő | Chantiers de Penhoët |
Megrendelés | 1931. január 26. |
Építés kezdete | 1932. október 29. |
Szolgálatba állítás | 1935. május 29. |
Szolgálat vége | 1942 |
Honi kikötő | Le Havre |
Sorsa | 1946-ban szétbontották |
Általános jellemzők | |
Hossz | 299 méter |
Szélesség | 25 méter |
Merülés | |
Összsúly | 79 280 bruttó regisztertonna t |
Üzemanyag | szén |
Teljesítmény | 200.000 lóerő |
Sebesség | 32 csomó |
Legénység | 1345 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Normandie témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SS Normandie francia óriás óceánjáró volt, amelyet Saint-Nazaire-ben építettek. Vízre bocsátásakor, 1932-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű turbóelektromos gőzhajó az utasszállítók közt.[1]
Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer bruttó regisztertonnát (a Normandie névleges hasznos térfogata 83 423 BRT volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313,6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az Atlanti-óceánon. (Maximális sebessége 32,2 csomó volt.)
Mindezek ellenére üzletileg nem volt sikeres[2] és részben kormánytámogatással közlekedett.
1942-ben, miközben háborús célra, csapatszállító hajónak alakították át, a Normandie a New York-i kikötőben lángra kapott és a szakszerűtlen oltástól felfordult majd elsüllyedt. Bár 1943-ban a világ legdrágább hajómentő akciójával kiemelték, a helyreállítása túl sokba került volna, ezért 1946-ban lebontották.[3]
Háttér[szerkesztés]
A „dübörgő húszas években” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az 1906-ban vízre bocsátott RMS Mauretania) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az Európából az Egyesült Államokba áramló tömegeit. Az 1920-as évek elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű középosztálybeli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az alkoholtilalom Amerikáját elhagyva szórakozásra vágytak. A Cunard Line és a White Star Line az új típusú verseny igényeire tekintettel építették új hajóikat,[4] amelyeknek olyan hajókkal kellett versenyre kelniük, mint például a német Norddeutsche Lloyd SS Bremen és SS Europa nevű óceánjárói. A francia Compagnie Générale Transatlantique sem maradhatott ki ebből a versenyből és hamarosan meg is kezdte saját óriáshajójának tervezését.
Ebben az időben a francia cég zászlóshajója az Île-de-France volt, amely ugyan modern Art déco belsőkkel rendelkezett, külseje azonban konzervatív maradt. Eredetileg az új hajót is a cég korábbi hajóinak mintáit követve akarták megépíteni, de olyan tervezőre akadtak, aki új ötletekkel állt elő.
Az építés[szerkesztés]
Az SS Normandie tervezője az orosz hajóépítő mérnök, Vlagyimir Ivanovics Jurkevics volt, aki új megoldásokat alkalmazott, köztük a vízvonal alatt előreugró hajóorrt.
Az építést 1931. január 26-án kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak 1929-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs White Star Line ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit Cunard Line hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett.[4] A bajok a francia építtető céget, a Compagnie Générale Transatlantique-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.[5]
Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a cseh Škoda készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy tikfa kerék, Edinburghben készült.[6]
A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos gépei jelentősen megjavították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára.
1932. október 29-én kétszázezer néző előtt bocsátották vízre a hajót (a Loire-ra).[6] A hajótest akkora hullámot vetett, amely több száz embert elöntött, de senki sem sérült meg. A hajót 1935 elejére teljesen felszerelték. A próbautak során a hajó nagyon jól teljesített, 32,2 csomós (59,6 km/h) sebességet ért el[7] és a vészmegállítás során erről a sebességről 1700 méteren állt meg.
A hajóról készült leghíresebb posztert Adolphe Mouron Cassandre készítette, aki, mint a tervező is, orosz bevándorló volt.
A hajóbelső[szerkesztés]
A hajó belső terei az Art déco és a Streamline Moderne stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve Normandiára, a hajónak nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját Jean de Brunhoff dekorálta Babar, az elefánt képeivel.
A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek: a tíz bronzmedál francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, egyiken pedig az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket 1945-ben elárvereztek, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók Brooklyn Heightsban, a Remsen és a Henry sarkán.) Az ebédlőt 12 magas Lalique-üvegoszloppal világították meg, a falaknál még 38 világítóoszlop állt, és a mennyezetről is függött két hatalmas csillár. Mindezek miatta kapta a Normandie „a Fény Hajója” becenevet.[7][8]
A nagy szalonba nyíló kávéház éjszaka szórakozóhelyként működött az utak során. A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz SS Rex után.) A hajónak volt kápolnája is és színháza, amely moziként is működött.[9]
A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket.
Az elsőosztályú lakosztályok egyedi tervezésűek voltak. A legdrágábbak, a Deauville és a Trouville saját ebédlővel, zongorával, több hálószobával és külön fedélzetrésszel rendelkeztek.[10] Az elsőosztály utasai részére számarányuknál jóval nagyobb arányban álltak rendelkezésre külön terek és szolgáltatások.
A névadás[szerkesztés]
A készülő váz neve egyszerűen csak „T-6” volt, a szerződés számáról, mivel a névről hosszadalmas viták folytak. Felmerült, hogy az akkor nemrégiben meggyilkolt elnökről, Paul Doumer-ről nevezzék el a hajót. A Normandie név franciául furcsa, mert nincs előtte határozott névelő. (Nőnemben „la”, hímnemben „le”.) A névelő azért maradt el, mert a francia nyelvben a hajókat szokás szerint hímneműnek tekintik („le paquebot”), az angolban viszont nőneműnek, a francia cég pedig sok amerikai utast szándékozott szállítani és nem akarta megzavarni őket a hajó nevével.[11]
A vizeken[szerkesztés]
A Normandie pályafutása elsüllyedése előtt tipikus volt a kor óriási versenyére az óceánjárókat működtető cégek között.
Első útjára 1935. május 29-én futott ki 50 ezer néző előtt Le Havre-ból. Az út beváltotta a reményeket, a hajó megdöntve az olasz SS Rex rekordját négy nap, három óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első francia hajóként elhódította a Kék Szalagot.[12] A visszaúton több, mint 30 csomós átlagsebességet ért el, ezzel is rekordokat döntve.
Egy sikeres év után 1936-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron: a Cunard Line elkészült saját óriás óceánjárójával, a Queen Maryvel. Előre lehetett tudni, hogy a Queen Mary névleges hasznos térfogata meghaladja a 80 ezer bruttó regisztertonnát, amivel lekörözte volna a Normandie-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79 280 bruttó regisztertonna volt a névleges hasznos térfogata.
Ezért a Normandie tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó felépítményének a térfogatát, főleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget építtetett. A Normandie így már vagy kétezer tonnával meghaladta a Queen Mary névleges hasznos térfogatát, és így a világ legnagyobbja maradt. A Kék Szalagot azonban a Queen Mary 30,14 csomós sebességgel elhódította, még ugyanazon év augusztusában.[2] A következő év júliusában a Normandie visszanyerte, egy évre rá azonban ismét a Queen Maryé lett. Ekkor küldte a Normandie kapitánya a híres üzenetet a brit hajónak: „Bravó a Queen Marynek, a következő alkalomig!”. A második világháború azonban véget vetett ennek a versengésnek. Helyét a felszíni hajók és a tengeralattjárók vérre menő vetélkedése vette át, de ebben a versenyben a Normandie már nem vehetett részt.
Híres utasai[szerkesztés]
- Colette francia írónő
- Marlene Dietrich
- Cary Grant
- James Stewart
- Georg von Trapp és énekes családja (A muzsika hangja című musical mintája)
A hajó néhány jellemzője[szerkesztés]
- Tulajdonos: Compagnie Générale Transatlantique
- Építő: Penhoët, Saint-Nazaire, Franciaország
- Vízre bocsátás: 1932. október 29.
- Első út: 1935. május 29.
- Pályafutása vége: 1942-ben kigyulladt, később eladták és 1946-ban lebontották
- névleges hasznos térfogata: 83 423 BRT
- Vízkiszorítása: 71 300 tonna
- Hossza: 313,6 m (1029 láb)
- Szélessége: 36,4 m (119,4 láb )
- Magassága: 56,1 m (184 láb)
- Főgépe: 160 000 lóerő
- Sebesség: Tervezési sebesség 29 csomó, maximális 32,2 csomót is
- Befogadóképesség: 1972 utas (848 első osztályú kabinban, 670 turistaosztályú, 454 harmadosztályú) és 1345 főnyi személyzet
Lásd még:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ardman, Harvey. "Normandie, Her Life and Times," New York, Franklin Watts, 1985
- ↑ a b Floating Palaces. (1996) A&E. TV Documentary. Narrated by Fritz Weaver
- ↑ Maxtone-Graham, John. The Only Way to Cross. New York: Collier Books, 1972, p. 391
- ↑ a b Maxtone-Graham 1972, p. 268-69
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 269-272
- ↑ a b Maxtone-Graham 1972, p. 275
- ↑ a b Ardman, Harvey. "Normandie…
- ↑ Maddocks, Melvin The Great Liners. Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 1978.
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 276
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 279
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 272
- ↑ Maxtone-Graham 1972, p. 284
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Normandie című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- SS Normandie – Magnificent Voyage - Miottel Collection
- Normandie: A Photographic Portrait
- The Normandie - A Dream of Giant Archiválva 2015. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- The Normandie - virtual reality tour of the Art Deco masterpiece
- Normandie Pages - detailed articles about the vessel's career
- SS Normandie - photos and details of books
- French Lines Archives - the liner Normandie
- Pictures in the official French Lines Archives : [1]