„Szendy Árpád” változatai közötti eltérés
új címszó |
(Nincs különbség)
|
A lap 2012. június 27., 17:44-kori változata
Szendy Árpád (eredeti neve Golnhofer; Szarvas, 1863. augusztus 11.–Budapest, 1922. szeptember 10.) zongoraművész és -tanár, zeneszerző.
Élete
Édesapja gimnáziumi tanár volt.
Szendy a budapesti Nemzeti Zenedében Zapf Antal, a Zeneakadémián Gobbi Henrik (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) tanítványa volt. 1883–84-ben Liszt Ferenc is oktatta. 1888-tól maga is tanított az akadémián, 1890-ben tanárrá nevezték ki, s egészen haláláig volt az intézmény egyik vezető zongorapedagógusa, 1911-től a művészképzőt irányította.
Tanárként, zeneszerzőként egyaránt ókonzervatív nézeteket vallott. A Tanácsköztársaság bukása után jeleskedett a zenei direktóriumban részt vállaltak távoltartásában az oktatástól, igyekezett minden reformot megakadályozni a zongorapedagógiában, pl. a (csak) hozzá képest modernnek számító Dohnányi Ernő javaslatainak bevezetését.
1920-ban a Magyar Országos Zeneművészeti Tanács ügyvezető alelnökévé és a Nemzeti Zenede elnök-igazgatójává nevezték ki, de betegsége miatt a következő évben lemondott.
Életében pedagógusként, komponistaként nagy tisztelet övezte, ami mára teljesen elveszett. Zeneszerzői stílusa a wágnerizmus, az álnépiesség és a vallásos giccs ötvözete.
Művei
- Mária. (Opera Szabados Bélával, ősbemutató Operaház, 1905. febr. 28., hat hét alatt ötször adták elő, soha többé nem játszották)
- g-moll vonósnégyes (1905 körül)
- Négy dal, op. 15
- Pièces antiques, op. 16 (hegedű–vonószenekar, ill. hegedű–zongora változatban
- Magyar poémák zenekarra
zongoradarabok, dalok, didaktikai művek
Források
- Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal. 3. köt. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. ISBN 9633305722
- Révai nagy lexikona. 17. köt. Budapest, 1925. Révai Testvérek
- Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon. 2., átd. kiad. 3. köt. Budapest, 1965. Zeneműkiadó
- Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő. Budapest, 1971. Zeneműkiadó
- Helikoni szvit (1921.; a Kisfaludy Társaság Greguss-dija, 1923)