„Polgárháborúk a Római Birodalomban” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a portálsablon cseréje |
a kisbetűsítés |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. [[I. e. 48]]–ban trónra ültette [[VII. Kleopátra|VII. Kleopátrát]]. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát ([[i. e. 47]]). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött ([[i. e. 46]]), és visszatért Rómába, ahol 10 évre [[dictator]]rá választották. [[i. e. 45]]-ben, miután Mundánál ([[Hispania]]) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották. |
Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. [[I. e. 48]]–ban trónra ültette [[VII. Kleopátra|VII. Kleopátrát]]. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát ([[i. e. 47]]). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött ([[i. e. 46]]), és visszatért Rómába, ahol 10 évre [[dictator]]rá választották. [[i. e. 45]]-ben, miután Mundánál ([[Hispania]]) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották. |
||
{{portál| |
{{portál|ókor}} |
||
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 januárjából}} |
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 januárjából}} |
||
{{portál| |
{{portál|ókor}} |
||
[[Kategória:Római Birodalom]] |
[[Kategória:Római Birodalom]] |
||
A lap 2008. április 21., 00:10-kori változata
A Római Birodalom területén a Gracchusok korától Augustus hatalomra jutásáig tartó időszakban a polgárháborúk egész sorozata zajlott le, ezért ez az időszak a polgárháborúk kora néven is ismert. Később, a császárkor évszázadaiban is sor került néhány véres polgárháborúra.
A Julius Caesar-féle polgárháború (i. e. 49.)
Az i. e. 49-es nagy polgárháború Gnaeus Pompeius Magnus (röviden Pompeius) és Julius Caesar, illetve híveik között, és Caesar győzelmével ért véget.
Okai
Crassus halálával az első triumvirátus megszűnt és megbomlott az egyensúly Pompeius és Caesar között. Ehhez az is hozzájárult, hogy meghalt Pompeius felesége, így felbomlott a családi kötelék. Pompeius törvényt hozatott a szenátussal, mely tiltotta hogy valaki távollétében (in absentia) induljon a magisztrátusi választásokon. A dolog jelentősége abban rejlett, hogy Caesar míg proconsuli hivatalát viselte, sérthetetlen volt, azonban ha hivatalát letéve átlépi a város szent határát (pomerium) perbe foghatóvá válik. Caesar ellenfelei nem is titkolták, hogy szándékukban áll több főbenjáró vádpontban beperelni. Caesar tisztában volt azzal, hogy az esküdtek megvesztegetésével még a koholt vádak esetében is számítani kell arra, hogy elítélhetik, így úgy döntött Róma ellen vonul.
Események
Caesar egyetlen légió élén lépte át Gallia Cisalpina provincia és Italia határfolyóját a Rubicont. Ellenfeleit teljesen felkészületlenül érte ez a lépés, Caesar gyakorlatilag kardcsapás nékül vette birtokba Italiát és Rómát. Pompeius és hívei pánikszerűen menekültek, zavarukban még a kincstár kiürítéséről is megfeledkeztek, így a polgárháború során végig financiális gondokkal küzdöttek.
A döntő csatára Görögországban, i. e. 48-ban Pharszalosznál került sor, amelyet Caesar könnyedén megnyert. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol megölték.
Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. I. e. 48–ban trónra ültette VII. Kleopátrát. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát (i. e. 47). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött (i. e. 46), és visszatért Rómába, ahol 10 évre dictatorrá választották. i. e. 45-ben, miután Mundánál (Hispania) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották.
