„Polgárháborúk a Római Birodalomban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Forrás hiányzik (és amúgy is borzalmas állapotban van) |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.44.114.199 (vita) szerkesztéséről Jávori István szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
| (5 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
{{csonk-szakasz}} |
{{csonk-szakasz}} |
||
== Kapcsolódó |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Actiumi csata]] (i. e. 31) |
* [[Actiumi csata]] (i. e. 31) |
||
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 januárjából}} |
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 januárjából}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{portál|ókor||Ókori Róma| }} |
{{portál|ókor||Ókori Róma| }} |
||
A lap jelenlegi, 2023. december 11., 15:11-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Római Birodalom területén a Sulla fellépésétől (i. e. 88.) Augustus hatalomra jutásáig (i. e. 30.) tartó időszakban a polgárháborúk egész sorozata zajlott le, ezért ez az időszak a polgárháborúk kora néven is ismert. Később, a császárkor évszázadaiban is sor került néhány véres polgárháborúra.
Sulla-féle polgárháborúk (i. e. 88-81)[szerkesztés]
Catilina összeesküvése (i. e. 63-62)[szerkesztés]
A Julius Caesar-féle polgárháború (i. e. 49.)[szerkesztés]
Az i. e. 49-es nagy polgárháború Cnaeus Pompeius Magnus (röviden Pompeius) és Julius Caesar, illetve híveik között, és Caesar győzelmével ért véget.
Okai[szerkesztés]
Crassus halálával az első triumvirátus megszűnt és megbomlott az egyensúly Pompeius és Caesar között. Ehhez az is hozzájárult, hogy meghalt Pompeius felesége, így felbomlott a családi kötelék. Pompeius törvényt hozatott a szenátussal, mely tiltotta hogy valaki távollétében (in absentia) induljon a magisztrátusi választásokon. A dolog jelentősége abban rejlett, hogy Caesar míg proconsuli hivatalát viselte, sérthetetlen volt, azonban ha hivatalát letéve átlépi a város szent határát (pomerium) perbe foghatóvá válik. Caesar ellenfelei nem is titkolták, hogy szándékukban áll több főbenjáró vádpontban beperelni. Caesar tisztában volt azzal, hogy az esküdtek megvesztegetésével még a koholt vádak esetében is számítani kell arra, hogy elítélhetik, így úgy döntött Róma ellen vonul.
Események[szerkesztés]
Caesar egyetlen légió élén lépte át Gallia Cisalpina provincia és Italia határfolyóját a Rubicont. Ellenfeleit teljesen felkészületlenül érte ez a lépés, Caesar gyakorlatilag kardcsapás nélkül vette birtokba Italiát és Rómát. Pompeius és hívei pánikszerűen menekültek, zavarukban még a kincstár kiürítéséről is megfeledkeztek, így a polgárháború során végig pénzügyi gondokkal küzdöttek.
A döntő csatára Görögországban, i. e. 48-ban Pharszalosznál került sor, amelyet Caesar könnyedén megnyert. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol megölték.
Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. I. e. 48-ban trónra ültette VII. Kleopátrát. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát (i. e. 47). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött (i. e. 46), és visszatért Rómába, ahol 10 évre dictatorrá választották. i. e. 45-ben, miután Mundánál (Hispania) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották.
Caesar utáni polgárháborúk (i. e. 44-30)[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Actiumi csata (i. e. 31)
