„Perczel Miklós (honvédezredes)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. augusztus 20., 23:08-kori változata

Bonyhádi lovag Perczel Miklós (Bonyhád, 1812. december 15. – Baja, 1904. március 4.) politikus, az 1848–49 évi szabadságharcban honvédezredes, az amerikai polgárháborúban az északi hadsereg ezredese, Perczel Mór honvédtábornok öccse.

Életpályája

Testvéreivel együtt Vörösmarty Mihály tanítványa volt. A pesti egyetemen jogot végzett. 1832-től Baranya megye aljegyzője lett, majd különböző hivatalokat töltött be Baranya és Tolna megyében. Nagy hatással volt rá erősen forradalmi és hazafias érzületű bátyja, Mór. Tevékenyen részt vett a reformkor politikai küzdelmeiben, izgatás címén pert indítottak ellene, de 1840-ben ítélet nélkül megszüntették azt. 1848 márciusában Baranya megye követe az országgyűlésben, majd 1848 júniusában az első népképviseleti országgyűlésben Tolna megye kölesdi kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. 1848. június 8-ától a tolna megyei nemzetőrség őrnagya, a bácskai harcokban a tolna megyei mozgó nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka volt. Részt vett a pákozdi csatában, de miután zászlóalját nem sikerült honvédzászlóaljjá alakítani december végén bátyja hadtestében vette át egy honvédzászlóalj parancsnokságát. Ennek élén részt vett a móri ütközetben. Bátyja lemondása után ő is elhagyta a hadtestet és egy Baján állomásozó dandár parancsnoka lett. Március közepétől ismét Perczel Mór parancsnoksága alatt szolgált és részt vett Bácska felszabadításának hadműveleteiben. 1849. április 5-étől honvédalezredessé léptették elő. Április közepén bátyja őt bízta meg – az uralkodó iránti hűség és a magyar alkotmányra tett eskü között ingadozó Csuha Antal tábornok helyett – a Péterváradi erőd parancsnokságával, amit június közepén adott át Kiss Pál vezérőrnagynak. Július 9-én Kossuth ezredessé léptette elő és az aradi vár parancsnokává nevezte ki. Itt összeütközésbe került a vár főfelügyelőjével, Damjanich János vezérőrnaggyal, aki egy időre el is záratta. Szabadulása után bátyjához csatlakozva a temesvári csatában (1849. augusztus 9.) mint önkéntes harcolt.

A vereség után Törökországba menekült, és Kossuthtal együtt Kütahyába internálták. 1851-ben, szabadulása után az Egyesült Államokban telepedett le. A polgárháború kitörésekor az Iowa állambeli Davenport mellett élt, és részt vett az iowai önkéntes gyalogezred megszervezésében. Grant vezérőrnagy – aki később az Egyesült Államok 18. elnöke lett – javaslatára ezredesként ennek az ezrednek a parancsnoka lett. Jelentős szerepet játszott Missouri felszabadításában, és még egy ezred került a parancsnoksága alá. Grant tábornok személyesen tüntette ki, a vezetésben eluralkodott intrikák és betegsége miatt azonban benyújtotta lemondását, és 1864. november 1-jén elbocsátották az amerikai hadseregből.

A kiegyezés után hazatért és 1868-tól 1887-ig Pécs és Baranya megye főispánja, majd 1887-től 1892-ig Pécs város országgyűlési képviselője volt. 1904. március 4-én halt meg Baján.

Külső hivatkozások

Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból

Perczel Miklós utca részlet Pécsett

Felhasznált források

Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 963-327-367-6
Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 963-326-337-9
Révai nagy lexikona
Életrajza az 1887-1892-es országgyűlés almanachjában

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 Testvéreivel együtt [[Vörösmarty Mihály]] tanítványa volt. A pesti egyetemen jogot végzett. [[1832]]-től [[Baranya megye]] aljegyzője lett, majd különböző hivatalokat töltött be Baranya és [[Tolna megye|Tolna megyében]]. Nagy hatással volt rá erősen forradalmi és hazafias érzületű bátyja, Mór. Tevékenyen részt vett a [[reformkor]] politikai küzdelmeiben, izgatás címén pert indítottak ellene, de [[1840]]-ben ítélet nélkül megszüntették azt. 1848 márciusában Baranya megye követe az országgyűlésben, majd 1848 júniusában az első népképviseleti országgyűlésben Tolna megye [[kölesd]]i kerületének [[országgyűlési képviselő]]jévé választották. [[1848]]. [[június 8.|június 8-ától]] a tolna megyei nemzetőrség őrnagya, a bácskai harcokban a tolna megyei mozgó nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka volt. Részt vett a [[Pákozdi csata|pákozdi csatában]], de miután zászlóalját nem sikerült honvédzászlóaljjá alakítani december végén bátyja hadtestében vette át egy honvédzászlóalj parancsnokságát. Ennek élén részt vett a [[móri ütközet]]ben. Bátyja lemondása után ő is elhagyta a hadtestet és egy Baján állomásozó dandár parancsnoka lett. Március közepétől ismét Perczel Mór parancsnoksága alatt szolgált és részt vett Bácska felszabadításának hadműveleteiben. [[1849]]. [[április 5.|április 5-étől]] honvédalezredessé léptették elő. Április közepén bátyja őt bízta meg – az uralkodó iránti hűség és a magyar alkotmányra tett eskü között ingadozó Csuha Antal tábornok helyett – a [[Pétervárad]]i erőd parancsnokságával, amit június közepén adott át [[Kiss Pál (katona)|Kiss Pál]] vezérőrnagynak. [[július 9.|Július 9-én]] [[Kossuth Lajos|Kossuth]] ezredessé léptette elő és az [[arad]]i vár parancsnokává nevezte ki. Itt összeütközésbe került a vár főfelügyelőjével, [[Damjanich János]] vezérőrnaggyal, aki egy időre el is záratta. Szabadulása után bátyjához csatlakozva a [[Temesvári csata|temesvári csatában]] ([[1849]]. [[augusztus 9.]]) mint önkéntes harcolt.
-A vereség után [[Törökország]]ba menekült, és Kossuthtal együtt Kütahyába internálták. [[1851]]-ben, szabadulása után az [[USA|Egyesült Államokban]] telepedett le. A [[amerikai polgárháború|polgárháború]] kitörésekor az [[Iowa]] állambeli Davenport mellett élt, és részt vett az iowai önkéntes gyalogezred megszervezésében. [[Ulysses S. Grant|Grant]] vezérőrnagy – aki később az Egyesült Államok 18. elnöke lett – javaslatára ezredesként ennek az ezrednek a parancsnoka lett. Jelentős szerepet játszott [[Missouri]] felszabadításában, és még egy ezred került a parancsnoksága alá. Grant tábornok személyesen tüntette ki, a vezetésben eluralkodott intrikák és betegsége miatt azonban benyújtotta lemondását, és [[1864]]. [[november 1.|november 1-jén]] elbocsátották az amerikai hadseregből.
+A vereség után [[Törökország]]ba menekült, és Kossuthtal együtt Kütahyába internálták. [[1851]]-ben, szabadulása után az [[USA|Egyesült Államokban]] telepedett le. A [[amerikai polgárháború|polgárháború]] kitörésekor az [[Iowa]] állambeli Davenport mellett élt, és részt vett az iowai önkéntes gyalogezred megszervezésében. [[Ulysses S. Grant|Grant]] vezérőrnagy – aki később az Egyesült Államok 18. elnöke lett – javaslatára ezredesként ennek az ezrednek a parancsnoka lett. Jelentős szerepet játszott [[Missouri (állam)|Missouri]] felszabadításában, és még egy ezred került a parancsnoksága alá. Grant tábornok személyesen tüntette ki, a vezetésben eluralkodott intrikák és betegsége miatt azonban benyújtotta lemondását, és [[1864]]. [[november 1.|november 1-jén]] elbocsátották az amerikai hadseregből.
 A [[kiegyezés]] után hazatért és [[1868]]-tól [[1887]]-ig [[Pécs]] és [[Baranya megye]] főispánja, majd [[1887]]-től [[1892]]-ig Pécs város országgyűlési képviselője volt. 1904. március 4-én halt meg Baján.