(Go: >> BACK << -|- >> HOME <<)

Ugrás a tartalomhoz

„Herrmann Miksa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
78. sor: 78. sor:


[[1912]]-től a budapesti műegyetem II. Gépszerkezettan (gépelemek) tanszékének rendes tanára, [[1920]]-ban a gépészmérnöki kar dékánja, [[1933]]–[[1934]]-ben rektora volt. A gépelemekről írt tankönyve hézagpótló jelentőségű munka volt a magyar műszaki szakirodalomban.
[[1912]]-től a budapesti műegyetem II. Gépszerkezettan (gépelemek) tanszékének rendes tanára, [[1920]]-ban a gépészmérnöki kar dékánja, [[1933]]–[[1934]]-ben rektora volt. A gépelemekről írt tankönyve hézagpótló jelentőségű munka volt a magyar műszaki szakirodalomban.

[[Fájl:Bánhidai Erőmű kazánháza.jpg|bélyegkép|balra|180px|A Bánhidai Erőmű kazánházának egy részlete]]
1920-tól [[Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja|keresztény párt]]i, [[1922]]-től [[1935]]-ig [[Egységes Párt|egységes párti]] nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. [[1923]]-ban a [[Magyar Mérnök és Építész Egylet]], [[1924]]-től a [[Mérnöki Kamara]] elnökeként is tevékenykedett. [[1926]]. október 15-étől [[1929]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-éig]] kereskedelemügyi miniszter volt a [[Bethlen-kormány]]ban. Mint miniszter, a közúti hálózat korszerűsítését és az államvasutak villamosítását tekintette céljának. Ez utóbbi érdekében hozta létre a [[bánhida]]i [[hőerőmű]] megépítését biztosító Talbot-szerződést. A dunántúli országos villamosítási terv megvalósítója. Lemondása után visszatért a tanszékre, és a Talbot Centrale elnökigazgatója lett. Tanulmányútjain beutazta [[Nyugat-Európa]] fejlett ipari államait, az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokat]] és [[Oroszország]]ot is.
1920-tól [[Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja|keresztény párt]]i, [[1922]]-től [[1935]]-ig [[Egységes Párt|egységes párti]] nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. [[1923]]-ban a [[Magyar Mérnök és Építész Egylet]], [[1924]]-től a [[Mérnöki Kamara]] elnökeként is tevékenykedett. [[1926]]. október 15-étől [[1929]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-éig]] kereskedelemügyi miniszter volt a [[Bethlen-kormány]]ban. Mint miniszter, a közúti hálózat korszerűsítését és az államvasutak villamosítását tekintette céljának. Ez utóbbi érdekében hozta létre a [[bánhida]]i [[hőerőmű]] megépítését biztosító Talbot-szerződést. A dunántúli országos villamosítási terv megvalósítója. Lemondása után visszatért a tanszékre, és a Talbot Centrale elnökigazgatója lett. Tanulmányútjain beutazta [[Nyugat-Európa]] fejlett ipari államait, az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokat]] és [[Oroszország]]ot is.
[[Fájl:Bánhidai Erőmű kazánháza.jpg|bélyegkép|balra|180px|A Bánhidai Erőmű kazánházának egy részlete]]


== Művei ==
== Művei ==

A lap 2017. szeptember 4., 10:09-kori változata

Herrmann Miksa
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő
1926. október 15. – 1929. augusztus 31.
ElődWalko Lajos
UtódBud János

Született1868. október 30.[1]
Selmecbánya
Elhunyt1944. április 28. (75 évesen)[1]
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Párt

SzüleiHerrmann Emil
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Herrmann Miksa témájú médiaállományokat.

Herrmann Miksa (néhol Hermann Miksa, Selmecbánya, 1868. október 30.Budapest, 1944. április 28.) gépészmérnök, műegyetemi tanár, kereskedelmi miniszter. Herrmann Emil fia.

Életrajza

1889 és 1893 között bécsi műegyetem hallgatója volt, ahol 1894-ben gépészmérnöki oklevelet is szerzett. A következő tanévben a bécsi műegyetem mechanikai-technológiai tanszéken tanársegéd volt, majd rövid ideig ugyancsak Bécsben dolgozott mérnökként. 1895-től az Osztrák-Magyar Államvasúttársaság resicabányai műveinél mérnök, később helyettes főmérnök, 1899-ben a selmecbányai Erdészeti és Bányászati Főiskola rendkívüli, 1900-tól rendes tanára lett, mely állást 1911-ig töltötte be. 1901-ig az elemző erőműtan és szilárdságtan, 1904-ig az általános és vasgyári géptan, ezután pedig a Géptan I. tanszéken tanított. Az 1906–1908 közötti tanévekben a selmeci főiskola rektora volt. 1900-ban bányatanácsos, 1910-ben főbányatanácsos.

1912-től a budapesti műegyetem II. Gépszerkezettan (gépelemek) tanszékének rendes tanára, 1920-ban a gépészmérnöki kar dékánja, 19331934-ben rektora volt. A gépelemekről írt tankönyve hézagpótló jelentőségű munka volt a magyar műszaki szakirodalomban.

1920-tól keresztény párti, 1922-től 1935-ig egységes párti nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. 1923-ban a Magyar Mérnök és Építész Egylet, 1924-től a Mérnöki Kamara elnökeként is tevékenykedett. 1926. október 15-étől 1929. augusztus 31-éig kereskedelemügyi miniszter volt a Bethlen-kormányban. Mint miniszter, a közúti hálózat korszerűsítését és az államvasutak villamosítását tekintette céljának. Ez utóbbi érdekében hozta létre a bánhidai hőerőmű megépítését biztosító Talbot-szerződést. A dunántúli országos villamosítási terv megvalósítója. Lemondása után visszatért a tanszékre, és a Talbot Centrale elnökigazgatója lett. Tanulmányútjain beutazta Nyugat-Európa fejlett ipari államait, az Egyesült Államokat és Oroszországot is.

A Bánhidai Erőmű kazánházának egy részlete

Művei

  • Szénellátásunk problémái (Budapest, 1923.)
  • Gépelemek (Budapest 1924. Németh József Technikai könyvkereskedése)
  • Bevezetés a gépek szerkezettanába (Budapest, 1924.)

Forrás


Elődje:
Walko Lajos
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
1926. október 15. – 1929. augusztus 31.
Utódja:
Bud János
  1. a b Hermann Miksa, Herrmann, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06267.htm