Francesco Petrarca

Francesco Petrarca
Született	1304. július 20. Arezzo
Elhunyt	1374. július 19. (69 évesen) Arquà
Állampolgársága	Firenzei Köztársaság
Gyermekei	két gyermek
Szülei	Eietta Canigiani Petracco
Foglalkozása	filozófus költő fordító dalszövegíró író hegymászó önéletrajzíró filológus humanista katolikus egyházi személy
Iskolái	Montpellier-i Egyetem (1316–1320, jogrendszer) Bolognai Egyetem (1320–1323)
Kitüntetései	Poet's Crown (1341)
Sírhelye	Arquà Petrarca
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Francesco Petrarca témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Petrarca témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Francesco Petrarca (Arezzo, 1304. július 20. – Arquà, 1374. július 19.) az egyik legnevesebb itáliai prehumanista költő. Életműve évszázadok óta befolyást gyakorol az olasz és az európai költészetre, hatása érződik Magyarországon is Balassi Bálinttól a kortárs Rózsássy Barbaráig.

Élete

Arezzóban született, 1304. július 20-án, ser Petracco firenzei jegyző és Eletta Canigiani első gyermekeként. Apját, a fehér guelfek hívét 1302 októberében száműzik Firenzéből. A család előbb Arezzóba, majd Incisába, végül Pisába költözik. 1312-ben a korabeli pápai székhely, Avignon mellett, Carpentras-ban telepednek le, ahol Petrarca megkezdi tanulmányait Convenevole da Prato irányítása alatt. Később jogot tanul Montpellier-ben és Bolognában, majd apja halálakor, 1326 áprilisában visszatér Avignonba, ahol elmélyült filológiai tanulmányokat folytatva is vidám, nagyvilági életet él.

1327. április 6-án, nagypénteken, a Santa Chiara templomban pillantja meg először Laurát, életének nagy szerelmét s verseinek legfőbb ihletőjét. 1330-ban fölveszi az alsóbb papi rendeket és Giovanni Colonna bíboros szolgálatába áll. A Colonna család támogatása révén európai utazásokat tesz, melyre megismerésvágya és belső nyugtalansága egyaránt sarkallja. 1337-ben jut el először az általa oly sokszor dicsőített Rómába, majd megelégelve a mozgalmas életet, visszavonul a Sorgue forrásvidékére, Vaucluse-be. 1353-ig életének napjait hol itt, hol Avignonban tölti, de saját bevallása szerint is "nagy megszakításokkal", mert hosszabb időt tölt Parmában, valamint megfordul többek között Nápolyban, Veronában, Padovában és Mantovában is.

Nem utolsósorban ügyes önmenedzselése eredményeképpen, 1341. április 8-án, miután vizsgát tett Anjou Róbert nápolyi király előtt, a Capitoliumon költővé koronázzák.

1347 újabb fordulópontot jelent az életében: Cola di Rienzo római felkelését támogatva szakít pártfogóival, a Colonnákkal, és élesen bírálja a pápai udvar itáliai politikáját. November 20-án Rómába indul, de végül nem teljesen világos okokból lemond tervéről és nem csatlakozik Cola akciójához. A következő éveket különböző észak- és közép-itáliai városokban tölti. 1351 nyarán a pápa hívására visszatér Provence-ba, ahol csaknem két évig marad, majd 1353 májusában végleg Itáliába költözik. A Visconti család uralta Milánóban telepedik le, amiért firenzei barátai élesen bírálják. 1361-ig marad ott, közben a Viscontiak megbízásából követi minőségben Prágában és Párizsban is megfordul.

1361 és 1368 között rövid ideig Padovában, majd évekig Velencében él leányával, Francescával és két unokájával, akik közül kedvencét, Francescót elveszti: fia, Giovanni 1361-ben bekövetkezett halála után így újabb súlyos csapás éri a költőt. Több levelet vált ez idő tájt művelt barátaival, akik mesterükként tekintenek rá, köztük Boccaccióval.

Petrarca emlékműve Arezzoban

1368-ban Padovába költözik, ahol két évig marad, majd életének utolsó esztendeit egy Arquà nevű falucskában tölti. Itt éri a halál 1374. július 19-én.

Művei

Olasz nyelvű költemények

Legnagyobb hatású műve, olasz nyelvű Daloskönyve (Canzoniere) elé Petrarca eredetileg a „Népnyelven írt dolgok töredékei” (Rerum vulgarium fragmenta) címet illesztette, mellyel a kötetnek különböző időkben született darabjaira és a költői léleknek arra a „széttöredezettségére” is utal, amely a szerelem szenvedélyének következménye. A Daloskönyv 317 szonettet, 29 canzonét, 9 sestinát, 7 balladát és 4 madrigált ölel fel, s két részre, a Laura életében és halála után írt versekre tagolódik, bár nem a versek keletkezésének időrendje a fő szervező elv. Tematikailag ugyan a Laura iránt érzett szerelem áll a középpontjában, de található benne néhány más tárgyú költemény is: például a két híres hazafias canzone - Itáliám (CXXVIII), Nemes szellem (LIII) - vagy az avignoni pápai udvar korruptsága ellen írt három "babiloni" szonett (CXXXVI-CXXXVIII).

• Diadalmenetek (Triumphi)
• Szétszóródott költemények (Rime disperse)

Latin nyelvű költemények

A költő élete első felében Afrika (Africa) című, latin nyelven, vergiliusi modorban megírt, Scipio Africanusról szóló eposzát tartotta a fő művének, de végül nem sikerült befejeznie, a tervezett tizenkettőből csak kilenc énekkel készült el.

• Pásztori dalok (Bucolicum carmen)
• Verses levelek (Epystole)
• Tarka költemények (Carmina varia)

Latin nyelvű prózai művek

Levelek

• Baráti levelek (Familiares)
• Öregkori levelek (Seniles)
• Cím nélküli könyv / Címzett nélküli levelek (Liber sine nomine)
• Szétszóródott levelek (Disperse)

Történeti művek

• Kiváló férfiakról (De viris illustribus)
• Caesar tetteiről (De gestis Cesaris)
• Emlékezetes dolgok könyvei (Rerum memorandarum libri)
• Scipio, Alexandros, Hannibal és Pyrrhos összehasonlítása (Collatio inter Scipionem Alexandrum Hanibalem et Pyrrum)

Dialógusok

• Kétségeim titkos küzdelme (Secretum)
• A jó- és balszerencse orvosságairól (De remediis utriusque fortune)

Értekezések

• A magányos életről (De vita solitaria)
• A szerzetesi nyugalomról (De otio religioso)

Polemikus írások

• Invektívák egy orvos ellen (Invective contra medicum)
• Invektíva egy magas állású, ám tudásnak és erénynek híján lévő ember ellen (Invectiva contra quendam magni status hominem sed nullius scientie aut virtutis)
• Önmagam és sokak tudatlanságáról (De sui ipsius et multorum ignorantia)
• Itália rágalmazója ellen (Contra eum qui maledixit Italie)

Egyéb művek

• Rövid útikalauz Genovától Jeruzsálemig és a Szentföldig (Itinerarium breve de Ianua usque ad Ierusalem et Terram Sanctam)
• Bűnbánati zsoltárok (Psalmi penitentiales)
• Terentius élete (Vita Terrentii)

Források

• http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/vilag/Petrarca.htm
• Dotti, Ugo: Vita di Petrarca. Roma-Bari, Laterza, 2004.

További információk

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Francesco Petrarca témában.

• Ente Nazionale Francesco Petrarca Az olasz nemzeti Petrarca-társaság honlapja
• Rövid életrajz (olasz), művek jegyzéke és szövegek, www.interbooks.eu
• http://www.library.upenn.edu/exhibits/rbm/petrarch/petrarch_index.html
• De remediis utriusque fortunae, Cremonae, B. de Misintis ac Caesaris Parmensis, 1492.
• Petrarca műfordításokban Bábel Web Antológia