TANULMÁNYOK A MAGYARORSZÁGI BOLGÁR, GÖRÖG, LENGYEL, ÖRMÉNY, RUSZIN NEMZETISÉG NÉPRAJZÁBÓL 2. 1998 TANULMÁNYOK A MAGYARORSZÁGI BOLGÁR LENGYEL, ÖRMÉNY, RUSZIN NEMZETISÉGEK NÉPRAJZÁBÓL 2. (1998) Szerkesztő: Eperjessy Ernő ИЗ ЕТНОГРАФСКИТЕ ПРОУЧВАНИЯ НА МАЛЦИНСТВАТА В УНГАРИЯ — БЪЛГАРИ, ГЪРЦИ, ПОЛЯЦИ, АРМЕНЦИ, РУСИНИ ΜΕΛΕΤΕΣ ΑΠΟ ΤΗ ΛΑΟΓΡΑΦΙΑ ΤΩΝ ΕΘΝΙΚΟΤΗΤΩΝ ΤΩΝ ΑΡΜΕΝΙΩΝ, ΒΟΥΛΓΑΡΩΝ, ΕΛΛΗΝΩΝ, ΠΟΛΩΝΩΝ ΚΑΙ ΡΟΥΘΗΝΩΝ ΤΗΣ ΟΥΓΓΑΡΙΑΣ ՈՒՍՈՒՄՆԱՍԻՐՈՒԹՅՈՒՆՆԵՐ ՀՈՒՆԳԱՐԻԱՅՈՒՍ՝ ԱՊՐՈՂ ԲՈՒԼՂԱՐ, ՀՈՒՅՆ, ԼԵՀ, ՀԱՏ ԵՎ ՌՈՒՍԻՆ ԱԶԳԱՅԻՆ ՓՈՔՐԱՄԱՍՆՈՒԹՅՈՒՆՆԵՐԻ ԱԶԳԱԳՐՈՒԹՅՈՒՆՆԵՐԻՑ BADANIA ETNOGRAFICZNE MNIEJSZOŚCI BUŁGARSKIEJ, GRECKIEJ, POLSKIEJ, ORMIAŃSKIEJ I RUSIŃSKIEJ NA WĘGRZECH ШТУДІЇ 303 МЕНШЬШОВЕЙ ЕТНОГРАФІЇ БУЛГАРОМ, ГРЕКОМ, ПОЛЬЯКОМ, АРМІНЦАМ, РУСИНАМ В МАДЯРСКУ 2. 1998 Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmeny, ruszin nemzetiség neprajzából. 2. Ed. Eperjessy E. Budapest: Magyar Neprajzi Tarsasag, 1998, p. 30-41. Penka Pejkovszka A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői Évszázadok óta élnek bolgárok Budapesten és környékén. Az egykori Ross-szigeten, a mai Szentendrei-szigeten a történeti források szerint a XV. századtól a XVII. századig létezett egy település, amely Bolgárfalu nevet viselte. A falu alapítói az oszmán törökök üldöztetése elől Magyarországra menekült bolgárok voltak. Zsigmond királytól 1426 körül kapták meg a jogot a letelepülésre, adózási kiváltságokkal együtt, amelyeket utóbb megerősített Mátyás király, Ulászló és II. Lajos is. Az itt élt bolgárok további sorsa ismeretlen; egy 1428-ból származó okirat tesz említést róluk, mindössze azonban annyi információt ad, hogy feleségeikkel és gyermekeikkel együtt érkeztek Magyarországra.1 Az egyik legrégebbi szentendrei templom, a Csiprovacska neve arra utal, hogy Szentendrén települtek le az 1688-as csiprovói felkelést követően az oszmán birodalomból menekülő bolgárok.2 A XVII. század 90-es éveiben Budára és Pestre Vidin, Kjusztendil, Tran és Szkopje vidékéről származó kereskedő, iparos, földműves bolgár családok kerültek. Tulajdonképpen azok, akik a Szent Liga háborúja idején a visszavonuló osztrák hadsereghez, valamint a Csarnojevics-vezette szerb menekülőkhöz csatlakoztak. A magyarországi adófizetők regiszterei szerint 1715-1720 között Budán 13, Pesten pedig 2 bolgár nagycsalád élt.3 A XVIII. századtól a XIX. század közepéig a növekvő Pest és Buda teremtette piaci lehetőségeket számos „görög” vászon-, bőr-, nyersanyag-, állat- és dohánykereskedő is kihasználta. Akkoriban ezen a néven voltak ismertek a Magyarországra érkező pravoszláv hitű oszmán alattvalók: bolgárok, görögök, szerbek és vlahok. Mindeddig nem készült olyan történeti statisztikai tanulmány, amely kísérletet tett volna annak megállapítására, hogy е kereskedők közül hány volt bolgár, valószínűleg a nemzeti hovatartozás megállapításának nehézségei miatt.4 Vitathatatlan azonban, hogy е kereskedők tevékenységükkel (ideértve részvételüket a nemzetközi áruforgalomban) szintén hozzájárultak a piacra történő árutermelés fejlődéséhez, és a kapitalista termelési viszonyok kialakulásához.5  Jelen tanulmányom megszületése annak a tudományos ösztöndíjnak köszönhető, amelyet 1998-ban kaptam a Domus Hungarica Scientiarum et Artium keretében. Külön köszönetemet fejezem ki az együttműködéséért Nagy Orbánnak, a Központi Statisztikai Hivatal munkatársának. 1 Mályusz E. Középkori bolgár település Buda közelében - In: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. (Továbbiakban rövidítve TBMKK). Bp., 1981, 273-284. 2 M. Шипков. Из историята на чипровчани и павликяни. - В: Чипровци. 1688-1988. С., 1989, 265. 3 М. Бур. Българи в Маджарско през XV-XVII в. - В: 300 години Чипровско въстание. Принос към историята на българите през XVII в. С., 1988, 318-320. 4 Bödey J. A bolgár könyvnyomtatás magyarországi kezdetei - In: TBMKK, Bp., 1981, 325-326. 5 Schafer L. A görögök vezető szerepe Magyarországon a korai kapitalizmus kialakulásában. Bp., 1930; M. Бур-Марковска. Балканите и унгарският пазар през XVIII в. С., 1977. A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői 31 Kezdetben a bolgár kereskedők családjuk nélkül érkeztek Pestre. Általában két-három társukkal együtt dolgoztak - rokonokkal vagy közeli barátokkal - úgy, hogy az egyikük az oszmán birodalomban maradt az ügyek intézésére, míg a többiek a Balkánról küldött áruk értékesítésével foglalkoztak.6 Az idő múlásával egyesek meggazdagodtak, és áttelepítették teljes családjukat Bulgáriából Pestre, ahol ingatlanokat vásároltak maguknak. Sokan felvették a magyar állampolgárságot (különösen az 1774-es rendelet szellemében, így igazolva az állam iránti hűségüket), és megváltoztatták nevüket is. Mindezek folyományaként jelentős összegeket fordítottak társadalmi célú építkezésekre, finanszírozták bolgár nyelvű könyvek nyomtatását a budai nyomdában, részt vettek a magyar politikai életben, miközben nemzeti gyökereiktől lassan eltávolodtak.7 A kereskedőkkel együtt Pestre és Budára érkező családtagok és falubeliek között sokan más szakismeretekkel is rendelkeztek. Budapesten, miként a történelmi Magyarország más vidékein is, éppen a kereskedők voltak azok, akik előkészítették az utat a bolgár betelepülők új hullámának, a Velikotarnovo környékéről érkező kertészeknek. Az oszmán uralom idején a zöldségtermesztésre szakosodott új földműves réteg nem talált megfelelő feltételeket szakismeretének kamatoztatására hazájában. A jó termövidékek és a piac8 hiánya késztette a Ljászkovec, Polikráiste, Draganovó, Velikotarnovo és Górna Orjahovica környékéről és más falvakból származó kertészeket, hogy útnak induljanak először a szomszédos országokba (Romániába, Szerbiába, Magyarországra), később pedig a távolabbi Ausztriába, Németországba és Lengyelországba. Így kerültek a bolgár kertészek Buda, Pest és Óbuda környékére a XIX. század közepén. Az ideérkező kertészek földeket béreltek, illetve azok, akik nem rendelkeztek a megfelelő tőkével ehhez, német kertészekhez álltak be dolgozni, akik, ha nem is megfelelő mennyiségben, de próbálták kielégíteni a főváros egyre fokozódó igényét a különféle zöldségek iránt.9 A bolgár kertészek tömegesen az elkövetkező évtizedekben érkeznek Magyarországra, és elégítik ki a helyi lakosság igényét az olcsó, jó minőségű zöldségek iránt az általuk ismert intenzív földművelési eljárások révén, amely három-négy termést is biztosított évente. Szakismeretük és hatékony munkaszervezésük alapvető változást hozott a magyarországi kertészetben. Nemcsak mint termelök, de mint zöldség- és vetőmag-kereskedők is, jelentős szerepet játszanak.10 A bolgár kertészek általában maguk értékesítették termékeiket, vagy ha a kert a piactól messzebb volt, akkor saját árusokat alkalmaztak, akik hosszabb ideig is távol lehetettek a kerttől. A kertészek közül is sokan lettek kereskedőkké, hiszen ez könnyebbnek tűnt nekik a kemény kerti munkánál.11 Manapság a Budapesten, de az ország más részein élő bolgárok többségükben az egykori kertészek közvetlen leszármazottai. Habár a többségi nemzethez viszonyítva számuk igen M. Бур-Марковска, С., 1977, 138-139. Bödey J., 1981, 325-326, 334-337; П. Чангова. Дарителството като израз на родолюбив на българите в Унгария. - В: Българите в Средна и Източна Европа. Научна конференция, посветена на 80годишнината на Дружеството на българите в Унгария. 20-21 окт. 1994, Будапeща. С., 1995, 127-132. 8 Velikotarnovo környékén a magas dombság falvainak földjei szegények. A fejlett kapitalista tömegtermelés hiánya miatt nem alakultak ki nagyobb városok, amelyek piacot teremthettek volna a munkaigényes termékeknek. Lásd: Ст. Бъчваров. Българското градинарство. Исторически бележки. С., 1986, 20-28. 9 Boross M. Bolgár és bolgár rendszerű kertészek Magyarországon 1870-1945 (a magyarországi piacra termelő kertészetek kialakulásához). - In: TBMKK, Bp., 1981, 357. 10 Uo., 374. 11 П. Чангова-Менихарт. Под слънцето на Унгария. Очерк за стопанската дейност на българските градинари /1720-1980/. С., 1989, 75. 6 7 32 P. Pejkovszka kevés, és az ország számos településén szétszóródva éltek immár több mint egy évszázada, a kertészek leszármazottai nemzeti identitásukat megőrizték, és saját szervezeteket hoztak létre. Ezért is sorolja az 1993-ban elfogadott, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény a bolgárokat a Magyarországon honos nemzeti kisebbségek közé, együtt az örményekkel, a görögökkel, a németekkel, a románokkal, a szlovénekkel, a horvátokkal és másokkal. A magyarországi jelenlétük történelmi jelentősége ellenére eddig még nem vizsgálták meg azokat a folyamatokat, amelyek révén a bolgár etnikum fenn tudott maradni Magyarországon.12 Miután jelenleg a Magyarországon élő bolgárok több mint fele Budapesten lakik, az itt élők történeti demográfiai jellemzése az egész magyarországi bolgár diaszpórára vonatkoztatóan is jellemző lehet. Е tendenciák megállapítása hasznos lehet a bolgár kisebbség kulturális és társadalmi életének formálásában, és azon intézmények kialakításában, amelyek lehetővé teszik, hogy kisebbségi jogaikkal élni tudjanak.13 Jelen tanulmány célja a Budapesten élő bolgár közösség demográfiai helyzetének leírása (számszerüségében, nemi és korösszetétel, családi állapot, szociális-, szakmai és képzettségi állapot szerint), és annak feltárása, hogy az elmúlt száz évben milyen irányú változások történtek е területen, amikor a bolgár diaszpóra Magyarországon mint nemzeti kisebbség megerősödött.14 A tanulmány elkészítésénél felhasználtuk az 1900-1930-as, az 1960-as és az 1990-es magyarországi népszámlálások adatait, éspedig az anyanyelvre vonatkozó felmérés adatbázisait is.15 Az anyanyelvre vonatkozó kérdést azért tekintettük bázisnak, mert ez az adat biztosítja a mértékek összehasonlíthatóságát, hiszen az anyanyelvre vonatkozó kérdés 1880 óta minden népszámlálás adatlapján szerepel, miközben a nemzetiségre vonatkozó kérdés csak 1941 után (kivéve az 1970-es népszámlálási). Másrészt egy nemzeti kisebbséghez való tartozás alapvető kritériuma az anyanyelv, szemben az időnként kevésbé hiteles képet adó, a nemzeti hovatartozásra utaló direkt kérdésre adott válasszal. Ugyanis a nemzeti hovatartozás deklarálására hatással lehet a népszámlálás idején uralkodó politikai helyzet, a vegyes házasságok esetén kettős nemzeti hovatartozással rendelkezők válaszadása, illetve az a tény, hogy sokan nem tesznek különbséget az anyanyelv és a nemzeti hovatartozás között. Ebben az értelemben az anyanyelvet tekintjük a nemzeti, nemzetiségi lét fő hordozójának.16 A bolgár diaszpóra mai demográfiai állapotát részben áttekintő művek: T. Дончев. Социолингвистично проучване на езика на българските преселници в Унгария като съставка на етническата им идентичност. В: Унгарска българистика. Съст. П. Кирай. С., 1988, 178-195; Doncsev T. Bevándorló kertészekből - bolgár kisebbség. - In: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiség néprajzából. 1. Bp., 1996, 22-28; uő., Bolgár értelmiségiek Magyarországon. Az önmegvalósítás esélyei. - Kisebbségkutatás. Szemle a hazai és külföldi irodalomból. - 1998, N 2, 144-146; П. Чангова-Менихарт. 1989, 131-135; Demeter Zayzon M. A budapesti népesség nemzetiségi, etnikai arculata - honos népcsoportok és bevándorlók. Bp., 1994. 13 Kovacsics J. A nemzetiségi statisztika problematikája. - In: Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája. (1910-1990). Az 1992. szept. 2-5. között tartott konferencia előadásai. Szerk. Kovacsics J. Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 1994, 42; Takács I. Nemzetiségi statisztika, nemzetiségi jog. - uo., 54-62. 14 Doncsev T., 1996, 22. 15 Központi Statisztikai Hivatal. Népszámlálási osztály. 1900. évi népsz. 47. cs 48/c. tábla; 1910. évi népsz. 12/c, 13., 16/a., 17., 19. tábl.; 1920. évi népsz. 12/11., 13., 16/a., 17. tábl.; 1930. évi népsz. 16., 17., 35. tábl.; 1960. és 1990. évi népszámlálások számítógépes adatai. A bolgár anyanyelvűek adatai nemenként, kor, vallás, családi állapot, nyelvismeret, írni-olvasni tudás és foglalkozás szerint, esetleg kerületenként. 16 Kovacsics J., 1994, 47-48. 12 A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői 33 Kiegészítő forrásként felhasználtuk: a bolgár imigránsok Budapest székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyvében 1909-től 1944-ig bejegyzett adatait; 570 bolgár kertész személyes adatait Budapestről és környékéről17 1933-ból, amelyeket a magyar Földművelésügyi Minisztériumhoz munkavállalási engedély megszerzése ügyében beadott kérelmeik tartalmaznak;18 329 bolgár budapesti egyetemista 1918 és 1944 közötti személyes adatait, amelyeket budapesti felsőfokú tanintézmények'nyilvántartásaiba jegyeztek be.19 A magyarországi népszámlálások adatai агто1 tanúskodnak, hogy a budapesti bolgár közösség tagjainak száma igen kicsiny volt. Ez esetben azonban figyelembe kell venni, hogy kik kerültek be a népszámlálás látókörébe. A népszámlálás adatai 1960-ig csak a fizikailag (de facto) jelenlévő személyekre terjed ki. Ez azt jelenti, hogy azokat vették figyelembe a népszámlálásnál, akik a népszámlálás eszmei időpontjában, általában december 31-én éjfélkor Budapesten tartózkodtak, ide értve azokat a bolgárokat is, akik ideiglenesen tartózkodtak a magyar fővárosban.20 A II. világháborúig, annak ellenérc, hogy az év legnagyobb részét Budapesten töltötték, a bolgár kertészek általában az év fent említett időpontjában szülőföldjükön tartózkodtak. Termelő tevékenységük jellegéből következően márciustól szeptemberig tartózkodtak Budapesten. A nyereségük felosztása után, ami általában szeptember közepe cs december vége között történt, hazatértek családjuk körébe, Bulgáriába. Az idényjellegű kertészeti munka a II. világháború után lezárult. A kertészek, akik úgy döntöttek, Budapesten maradtak és vagy fölvették a magyar állampolgárságot, vagy bolgár állampolgárként állandó letelepedési engedéllyel éltek tovább. Az 1990-es népszámlálás már jogi szempontból veszi figyelembe a lakosságot (de jure), megkülön-böztetve két fogalmat, az állandó lakos, illetve az ott élő lakos fogalmát. A lakosságszám megállapításánál három csoportot különböztetnek meg. Ezek az állandó jelleggel az adott településen élők, akiknek máshol nincs is lakóhelyük, az ideiglenesen a településen élők, akik másutt állandó lakóhellyel rendelkeznek, illetve azok az ideiglenesen az adott településen élők, akiknek másutt sincs állandó lakóhelyük.21 Ez azt jelenti, hogy 1990-es népszámlálásnál a Budapesten élő bolgárokat attól függetlenül vették számba, hogy bolgár vagy magyar állampolgárok voltak-e, illetve hol tartózkodtak a népszámlálás időpontjában. Ezek az adatok a korábbiaknál hitelesebb képet adnak a bolgárok jelenlétéről a magyar fővárosban. Az első írásos emlék a bolgár kertészek tevékenységéről Budapest környékén 1865ből származik. A nép kertésze című lap ad hírt egy öttagú családról, amely 15 hold földet bérelt Károlyi István gróf majorjában, Káposztásmegyer közelében.22 Az utódok emlékezetében Budapestről 134, Kispestről 15, Mátyásföldről 15, Nagytétényről 10, Pesterzsébetről 28, Pestlőrincről 21, Rákoskeresztúrról 4, Rákosszentmihályról 29, Rákoscsabáról 6, Cínkotáról 9, Csepelről 38, Soroksárról 18, Alsónémediről 41, Budakalászról 9, Diósdról 3, Dunaharasztiról 9, Dunakesziről (Alagról) 25, Érdről 7, Fótról 16, Gyömröröl 2, Majosházáról 2, Monorról 5, Nagytarcsáról 8, Pomázról 1, Solymárról 15, Szentendréről 7, Szigeiszentmiklósról 26, Tökölről 76, Taksonyról 1. 18 MOL, K 184, 4075 - 4081. cs. 1933. B. tétel. 16 001 - 100 999. alapszám; K 184, 4082 - 4084. cs. 1933. K. tétel, 16 001 - 100 911. alapszám. 19 P. Peykovska. Hungárián Universitiеs and the Formation of the Bulgárián Intellectuals between 1918 and 1944. - Bulgárián Historical Review, 1998, № 3-4, 215-234. 20 Ebben az esetben nem veszik figyelembe, ha az évvégi ünnepek alatt nincs otthon valaki, azokat, akik egy-két napot vendégeskedésben más településen töltenek. A meghatározott eszmei időpont ellenére a népszámlálást valójában január elején végzik. 21 Demográfia. Föszerk. Klinger A. Bp., 1996, 25-26. 22 20 Nép kertesze, 1865, 15. sz., 127-128: “Egy szervián család kertipara”. 17 34 P. Pejkovszka azonban olyan emlékek élnek, amelyek szerint őseik ennél korábban érkeztek: 1840 és 1845 között Poiikráistéből érkezett kertészek műveltek földet a mai Nyugati pályaudvar területén, 1859-ben Draganovóból jött kertészek dolgoztak Csepelen, de 1865-ben Óbudán a gázgyár környékén egy másik bolgár kertészet is működött.23 A múlt század 70-es eveiben a kortársak például Galgóczi Károly agronómus24 - megállapításai szerint tömegesen voltak bolgár kertészek Budapesten és környékén. A Budapesten élő bolgárokra vonatkozó adatok - akár a bolgár anyanyelvűekre, vagy a bolgár állampolgárokra vonatkoznak - azt mutatják, hogy a II. világháborúig folyamatosan növekedett a bolgár közösség létszáma Budapesten (1. táblázat). Е tény annak a következménye, hogy addig a bolgár közösség folyamatos utánpótlást kapott Bulgáriából az ide érkező kertészek személyében. Megfigyelhető egy belső migrációs folyamat is, amelynek keretében Ausztria, Magyarország, majd utóbb Magyarország más részeiről érkeznek Budapestre. Más országokból viszont, pl. Romániából, az Egyesült Államokból, illetve Jugoszláviából is, sokkal kisebb számban érkeznek bolgár kertészek, akár azért, mert ott nem jártak sikerrel, akár azért, mert Magyarországon jobb munkafeltételekre, nagyobb nyereségre számíthattak. 1. táblázat A Budapesten élő bolgárok száma, 1880-199025 Év 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1960 1990 Bolgár anyanyelvűek * * 351 608 532 721 1044 782 Bolgár állampolgárok 43 149 315 666 * 806 * * A múlt század végéig a budapesti bolgár kolónia tagjainak 90 százaléka még Bulgáriában született, 9 százaléka pedig Magyarország más településén, és mindössze 0,3 százalék volt a Budapesten születettek aránya. Tíz évvel később a bolgár kolónia állapota már azt mutatja, hogy a magyarországi belső migráció kárára megnőtt a Bulgáriából érkező kertészek száma, és egyben megerősödött az ideiglenes munkára Magyarországra érkezettek tartós letelepülése is. (94 százalék Bulgáriában, 3,9 százalék Magyarország más településén, 0,7 százalék az Osztrák-Magyar Monarchia más részein és 1 százalék Budapesten született). A budapesti bolgár közösség létszám-növekedési tendenciájának üteme az egyes időszakokban - elsősorban gazdasági okokra visszavezethetően - eltérő értéket mutat. Az előző évtizedekhez viszonyított növekedési ütem a múlt évszázad 80-as éveiben volt a legmagasabb, háromszoros, a 90-es években a növekedés kétszeres, míg a XX. század első évtizedében majdnem kétszeres. Ebben az időszakban a bolgár kertészek szervezetlenül П. Чангова-Менихарт, 1989, 29-30. Galgóczi K. Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monográfiája. II. köt. Bp., 1876, 139. 25 A táblázatok adatai Budapestnek az adott évben érvényes területére vonatkoznak. 23 24 A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői 35 érkeznek Budapestre, ösztönözve a magyar hatóságok irányukban megnyilvánuló toleranciájától. Budapest környékén, akárcsak egész Magyarországon, már a múlt század végén megkezdődött a bolgár tapasztalatok felhasználása. A bolgár kertek példájára számos makertet hoznak létre.26 A századelőn Révész István agronómus27 javaslatára Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, majd utódja. Serényi Béla fontos intézkedéseket hoznak k között az 1911. november 1-jei különleges rendelet28 a zöldségtermesztés fejlesztésére, a bolgár termelési mód minél szélesebb körben való elterjesztése révén. 1920-ban a Budapesten élő bolgárok száma kissé csökkent.29 Ez elsősorban a Magyarországra érkező bolgár kertészek számának progresszív csökkenésére vezethető vissza, miután többségüket 1912-től lévén bolgár állampolgárok - a balkán-háborúban, illetve az I. Világháborúban mobilizálták. A Budapesten 1911 és 1920 között munkát kereső bolgár állampolgárok statisztikáját követve megállapítható, hogy a visszaesés folyamata 1918-ig tartott. A rá következő évben ismét nőtt a Magyarországon munkát kereső bolgár kertészek száma annak ellenére, hogy ez ellen néhány magyar zöldségtermesztő tiltakozott.30 Ugyanakkor a magyarországi bolgár kertészek tőkéje jelentősen csökkent, hiszen megtakarításaikat sokan hazaküldték rokonaiknak Bulgáriába.31 A magyar termelők viszont önmagukban nem voltak képesek a friss, olcsó zöldségek iránti piaci kereslet kielégítésére, - különösen a 20-as évek elején jelentkező termelési válság idején. Másrészt a bolgár kertészetek élőmunkaigényes működése sok magyar munkás kenyerét biztosította. Ezért a két háború közötti időszakban Magyarország és Bulgária is komoly erőfeszítéseket tett a bolgár kertészek migrációjának megszervezésére. A két ország 1924-ben tárgyalásokat folytatott a bolgár kertészek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről. Miután 1936-ban Bulgáriában törvényt fogadtak el a kertészet ösztönzéséről, a bolgár kertészek szakszervezete is hozzájárult az emigránsok legnagyobb gondot jelentő problémáinak megoldásához: a vízumok megszerzése, az utazás megszervezése, a keresetek, illetve a nyereség átutalása. A II. világháborút követő társadalmi, politikai és gazdasági változások Magyarországon és Bulgáriában, valamint a Bolgár Kertészeti Szövetség feloszlatása 1951-ben, megakadályozták bolgár kertészek további érkezését Magyarországra. Mindezek következtében a budapesti bolgár közösség külső forrásból történő gyarapodása a szervezetlen individuális migrációra, főként a vegyes házasságokra korlátozódott. Így, a XX. század utolsó évtizedeiben már szembeötlő volt a budapesti bolgárok számának csökkenése.32 A XIX. század végén a budapesti bolgárok túlnyomó többsége az unitus (görög katolikus) vallási közösséghez tartozott. Őket követték a keleti pravoszláv hitűek és a katolikusok Czibulya F. Bolgár kertészet magyar földön. Történetek és módszerek az adatközlő bolgár kertész tollából. Bp., 1987, 138-140. Чангова-Менихарт, 1989, 37-39. 27 Révész I. A hazai bolgár és bolgárrendszerű kerteszetek statisztikai ismertetése. Bp., 1915, 4-5. 28 A rendeletben azzal számolnak, hogy a kis és közepes birtokosok létesítenek bolgár mintára kerteket, s azzal, hogy ilyen kertek létesülnek a fürdő- és üdülőhelyek környékén a turizmus is fejleszthető Magyarországon. 29 Budapest székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyve. XII. évf. 1913-1920. Bp., 1923, 208. (168. tábl.) 30 Ilyen tiltakozások voltak 1913-ban. (MOL, K 184, 12398, 1913. 50. t., 30958 alszám, 105 600 A (123). 1932-ben 1200 magyar kertész tiltakozott a Földmüvelésügyi Minisztérium előtt a bolgár kertészek érkezése ellen. (Чангова, 1989, 38). 31 Például 1912-ben Magyarországról 22 millió koronányi megtakarítást vittek ki kertészek, 1913-ban pedig 8 millió koronát. (Révész I., 1915, 31.) 32 Т. Дончев, 1988, 181. 26 36 P. Pejkovszka (2. táblázat). Az unitusok, a pravoszlávok és néhányan a katolikusok közül Bulgáriából hozták hitüket, miközben a katolikusok nagy része a bánáti bolgárok közül került ki. Az utóbbiak a monarchia délkeleti térségeiből érkeztek Budapestre Torontál és Temes környékéről, ahol 1891 táján 15 500 bolgárt tartottak nyilván. Ők a csiprovói felkelés után Magyarországra menekült bolgár katolikusok utódai. A XX. század első három évtizedében a budapesti bolgár közösségen belül megnőtt a keleti pravoszláv hitűek aránya - 1930-ban már 80 százalékuk vallotta magát a keleti pravoszláv egyházhoz tartozónak. A pravoszláv bolgárok létrehozták a maguk egyházi közösségét, 1916-ban felszentelték első eklézsiájukat, majd 1932-ben pravoszláv templomot építettek maguknak. 2. táblázat A budapesti bolgárok vallási megoszlása, százalékban 1900-1930 között.33 Vallás Görögkeleti Görög katolikus Római katolikus Izraelita Református Mohamedán Más 1900 14,0 76,0 8,8 0,6 0,3 0,3 0,0 1910 56,9 37,6 4,3 0,8 0,2 0,2 0,0 1920 54,9 34,8 8,8 0,9 0,4 0,0 0,2 1930 79,8 14,3 4,6 0,8 0,4 0,1 0,0 A múlt század végén érdekes összefüggést találunk a Budapesten élő bolgároknál az egyházi hovatartozás és a szociális helyzet között. A vagyonos bolgárok többsége, akik különféle ingatlanvagyonnal rendelkeztek, az unitus egyházhoz tartoztak. A budapesti bolgárok 12 százaléka rendelkezett saját házzal Budapesten, akiknek kétharmada az unitus egyház tagja volt, a többiek pravoszlávok, illetve katolikusok. Földtulajdonnal a budapesti bolgárok 8 százaléka rendelkezett, s a földtulajdonosok szinte mindegyike unitus felekezethez tartozott, közöttük egyetlen egy, a pravoszláv egyházhoz tartozót sem találni. A földtulajdonnal rendelkező bolgárok jellemzően kistulajdonosok, akik maximum 100 hold földet tudhattak magukénak, kétharmad részük 5-50 holddal rendelkezett. Az 1930-as népszámláláskor mindössze két bolgár származású földtulajdonost regisztráltak, az egyiküket a 100-200 holdas középbirtokosi, a másikat a 10-20 holdas kisbirtokosi kategóriában.34 Ezen kívül a nyilvántartásba bekerüli még 46 gazda, akik a városi hatóságoktól, vagy magyar földbirtokosoktól béreltek földeket. A bolgár kolónia tagjai között legnagyobb számban a kertészeti munkások szerepelnek, őket követik a zöldség- és vetőmagkereskedők, majd a különféle kisiparosok, takácsok, szabók, hentesek és mások, az állami alkalmazottak és a szabadfoglalkozásúak. A bolgár közösség demográfiai összetételének egyik jellemző vonása a férfiak túlsúlya, amely csupán a XX. század 80-as éveire egyenlítődik ki. Ez könnyen megmagyarázható, ha figyelembe vesszük a vándorló idénymunkás-lét és a kertészeti munkaszervezés sajátosságait. Az idénymunkára általában a férfiak indultak, hogy olyan keresethez jussanak, amellyel családfőként fedezni tudják a család megélhetését. A bolgár kertészek nagyobb, úgynevezett tajfának nevezeti csoportokban indultak útnak, akiket a gazda, a csoport vezetője gyűjtött maga köré. A csoport tagjai közös tőkével és munkával vettek részt a 33 34 A népszámlálások során Magyarországon 1949-ig vették számba a lakosok vallási hovatartozását. Háztulajdonosokról nincsenek adatok. A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői 37 kezdeményezésben. Együtt dolgoztak, márciustól októberig együtt ettek, együtt laktak, s aztán hazatértek Bulgáriába. A kezdetekben még nem volt olyan szándékuk, hogy Budapesten tartósan letelepedjenek. Ebből következett aztán, hogy a múlt szazad végén a budapesti bolgár közösség tagjai mind férfiak voltak: 1900-ban a férfiak és a nők aránya 34:1 (3. táblázat). Az ezt követő évtizedekben határozott növekedésnek indul a nők létszáma a közös-n belül. Míg 1910-ben 14:1, 1920-ban már csak 5:1 a férfiak aránya a budapesti bolgár közösségen belül. 3. táblázat A budapesti bolgár közösség tagjainak nemek szerinti megoszlása százalékban, 1900-1990 között Év Férfi Nő 1900 97 3 1910 93 7 1920 83 17 1930 82 18 1960 63 37 1990 53 47 A közösségen belül a nők számának határozott növekedése az idénymunka szabályainak határozott lebomlására, a kertészeti munka szervezetének jelentős változására utal. A századelőtől kezdve már egyre gyakrabban érkeznek az idénymunkások a feleségeikkel és mekeikkel együtt Magyarországra. A két háború közötti időszakban a csoportos termelést egyre inkább a kertek családi művelése váltja fel. A bolgár kertészek tartós letelepedését követően a II. világháború után a nők és férfiak aránya fokozatosan halad a kiegyenlítődés felé: 1960-ban a férfi-nő arány 1,7:1, míg 1990-ben már 1,1:1. A budapesti bolgár közösség tagjainak korösszetétele az átlagéletkor fokozatos növekedését mutatja (4. táblázat). A múlt század végén, a közösség kialakulásának idején a közösség tagjainak túlnyomó része a fiatal munkaképes - 15-39 éves - korosztályhoz tartozik. A kertészetek nehéz fizikai munkája megköveteli, hogy az ott dolgozók fiatalok, egészségesek, erős férfiak legyenek. A múlt évszázad végén, illetve a XX. század első évtizedében az ebbe a korosztályba tartozók között is a legtöbben a 15-19 eves fiatalok vannak, arányuk 43 százalék. Az I. világháborút követően a katonai behívások miatt számuk határozottan csökken, arányuk 16 százalékra mérséklődik a 20-39 éves korosztály javára. 4. táblázat A budapesti bolgár közösség tagjainak korosztályok szerinti megoszlása százalékban 1900-1930, 1990-ben Év 1900 1910 1920 1930 1990 0-14 10,8 9,4 6,8 8,0 8,2 15-39 81,2 83,5 69,7 68,9 37,1 40-59 7,4 5,9 19,0 18,5 28,0 60-x ismeretlen 0,6 0,0 1,2 0,0 4,5 0,5 4,6 0,0 26,7 0,0 A kertészetekben dolgozók felső korhatárának jelentős emelkedését igazolja 488 bolgár kertész személyes adatainak feldolgozása 1933-ból, amelyben ötéves korcsoportokba sorolták a regisztráltakat: szám szerint a legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak, arányuk 30 százalék volt, kis különbséggel követik őket a 30-34 évesek (16 százalék); 38 P. Pejkovszka összességében 10 százalék alatt marad a 40-59 éves korosztály tagjainak száma, és az 1 százalékot sem éri el a 24 év alattiak, illetve a 60 évesek és idősebbek együttes aránya. A családi állapot tekintetében a budapesti bolgár közösség tagjainak megoszlása szoros összefüggésben van a nem és életkor szerinti megoszlással. A múlt század végén az itt dolgozó bolgár férfiak (akiknek több mint fele a 15-19 éves korosztályba tartozott), 84 százaléka volt nőtlen. Ugyanezen idő alatt az itt tartózkodó nők (igaz, létszámuk igen alacsony volt) között viszonylag kisebb a hajadonok aránya, mint a férfiaknál a nőtleneké, hiszen akkoriban a szokások szerint a nők sokkal fiatalabban léptek házasságra. (5. táblázat) Ez az állapot segítette a vegyes házasságok kötését. Ennek ellenére a II. világháborúig a közösség soraiból viszonylag ritkán lépnek vegyes házasságra.35 5. táblázat A budapesti 15 éves és idősebb bolgárok családi állapota nemek szerint, százalékban és abszolút számban: 1900-1920, 1990 Év Nők %-ban Férfiak %-ban nőtlen házas özvegy elvált hajadon férjezet özvegy elvált 1900 83,6 14,4 2,0 0,0 n 50,0 t 37,5 12,5 0,0 1910 76,0 22.5 1,5 0,0 31,4 57,1 11,4 0,0 1920 54,7 43,0 1,7 0,7 33,5 58.4 9,1 0,0 1990 31,1 56,6 4,4 8,0 10,3 62.6 15,8 11,3 szám szerint 1900 255 44 6 0 4 3 1 0 1910 1920 1990 396 229 121 117 180 220 8 7 17 0 3 31 11 25 34 20 45 206 4 7 52 0 0 37 A családosok és nem családosok aránya fokozatosan közelít egymáshoz, a családosok számarányának növekedésével, főként a férfiak körében. A férjezett asszonyok számának és arányának növekedése azt mutatja, hogy kezdetben az itt dolgozó bolgárok Bulgáriából hoztak maguknak feleséget, és később, amikor már megnőtt a csoporton belül a lányok aránya, vált jellemzőbbé az endogám, a csoporton belüli házasságkötés.36 Manapság a budapesti bolgár közösségen belül a családosok és nem családosok aránya 1:1,8 a férfiaknál, míg 1:6 a nőknél. A vegyes házasság főleg az értelmiség körében gyakori jelenség37. A magyarországi népszámlálási adatok az alapján teszik megközelíthetővé a budapesti bolgárok iskolázottsági szintjének felmérését, hogy ki írástudó, csak olvasni tudó, illetve analfabéta. Az adatok szerint már a múlt század végén is viszonylag magas volt az írástudók aránya a bolgárok között, a 7 évnél idősebb bolgárok 75 százaléka tartozott az írástudók közé. A XX. században az írástudatlanság a közösségen belül tovább csökkent. Ehhez a budapesti bolgár általános iskola megnyitása is hozzájárult 1918-ban. Az írástudók között többségben vannak az alapA bolgár közösségből összesen néhány tucatnyian. /T. Дончев, 1988, 181/. L. Peneva-Vincze. Hagyományőrzés és beilleszkedés a Magyarországon élő bolgárkertészek körében. – Ethnographia, 1981, N 2-3, 453. 37 A bolgár közösségben kötött házasságok közel fele a vegyesházasság /T. Дончев, 1988, 181/; L. PenevaVincze, 1981, 457. 35 36 A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői 39 fokú végzettséggel rendelkezők, 1920-ban a budapesti bolgárok 17 százaléka rendelkezett középfokú végzettséggel. A budapesti bolgárok közösségén belül a férfiak és a nők iskolázottsága jelentősen eltér. A férfiak esetében az írástudók aránya sokkal magasabb, főként a Magyarországon születetteknél. A nők esetében figyelemreméltó, hogy akiknek lehetőségük volt a tanulásra, azok határozottan törekedtek a minél magasabb szintű végzettség megszerzésére. így például a XX. század első negyedében a középfokú végzettséggel rendelkező nők aránya kétháromszorosan haladja meg a férfiaknál jellemző arányszámot. Az I. világháborúig mindössze egy-két budapesti bolgár rendelkezett felsőfokú végzettséggel, s ők is szinte kivétel nélkül férfiak voltak. A budapesti bolgárok között az értelmiségi réteg kialakulásának időszaka az I. és a II. világháború közötti időszak. Ekkor Budapesten több nagy bolgár egyetemista csoport is volt, akiknek egy részét éppen a budapesti kertészek hívták Magyarországra. A budapesti felsőfokú tanintézetek nyilvántartásaiban 329 bolgár egyetemista szerepel,38 akik közül 18 a budapesti kereskedők, illetve kertészek gyermeke. Közülük öten szereztek orvosi, ketten mérnöki diplomát, de akadt közöttük jogász, kémikus és operaénekes is. Jelenleg (1990) a budapesti bolgárok 23 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, s ezen belül a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aránya 1,6-szerese a férfiakénak. A többségi nemzet nyelvének ismeretet mutató adatok (annak ellenére, hogy ezekben nincs utalás arra, hogy írásban vagy beszédben ismerik-e a nyelvet) arra utalnak, hogy a budapesti bolgárok jó tanulási és adaptációs készségekkel rendelkeznek, alkalmazkodni képesek a helyi feltételekhez. Amíg a múlt század végéig az itt dolgozó bolgárok 36 százaléka vallotta azt, hogy ismeri (főként társalgásszinten) a magyar nyelvet, addig a XX. század első negyedében a magyarul tudók aránya már 68 százalékra emelkedett. A bolgár kertészek, akik termékeik árusításával is foglalkoztak, valamint a vetőmag-, illetve zöldségkereskedők számára elengedhetetlen volt a piac jó megismerése, hogy minél eredményesebben tudják értékesíteni áruikat. Ezért is volt szükséges számukra a magyar nyelv ismerete. Ma a budapesti bolgár közösség kétnyelvű (1990-ben 90 %). Azt a sajátos képet, amelyet az anyanyelv szempontjából készíthetünk a bolgár közösségről, a népszámlálások által tartalmazott statisztikai adatok alapján, nem lehet abszolutizálni. Amint már arról korábban szó esett, a statisztikai adatok önmagukban is függnek attól, hogy ki, miként és milyen feltételek közölt rögzíti azokat. A nyelvi kritérium az etnikai identitás meghatározásához önmagában akkor sem elégséges, ha szerepe domináns. Mégis, ha a statisztikai források hiányosságait figyelembe vesszük is, a mennyiségi jellemzők hiteles, minőségi információt tartalmaznak a történelmi demográfiai folyamatok és azok dinamikájának meghatározásához. A bolgárok az egyéb magyarországi etnikai csoportoktól alapvetően különböznek abban, hogy kis létszámuk és területi szétszórtságuk ellenére meg tudták őrizni etnikai identitástudatukat. Más tényezőkkel együtt ehhez azok a történeti demográfiai folyamatok is hozzájárultak, amelyek a bolgár közösségben lejátszódtak, s amelyek lényeges hatást gyakoroltak е közösség etnikai életére. Az a folyamatos utánpótlás, amely a II. világháborúig a Budapestre érkező bolgár kertészek révén történt, közösségükben elősegítette a bolgár nemzeti sajátosságok erősítését. A kertészek általában munkaképes korú fiatal, nőtlen férfiak voltak. Ez a demográfiai jellemző elősegítette az új életfeltételekhez való könnyebb alkalmazkodást, a magyar kultúrához való mihamarabbi kapcsolódást. Az esetleges integrációs folyamatokhoz való ilyen természetes készség (az asszimilálódás lehetősége), ami a bolgár közösség fő Az agronómiát és műegyetemen bányamérnöknek tanulókon kívül, mert ezek a katedrák Gödöllőn és Győrben voltak. 38 40 P. Pejkovszka demográfiai helyzetéből adódott volna, mégsem érvényesült, felülkerekedett rajta a nemzetiségi összefogás. Ezt erősítette az az adottság, hogy a bolgár kertészek egy tradicionális népi kultúra értékrendszerét hozták magukkal, amelynek tipikus jellemzője a patriarchialitás, a konzervativizmus, s így tiszta bolgár családokat hoztak létre. Abban, hogy megőrizzék a bolgár tradicionális kultúra elemeit, munkaszervezeti rendjük is segített, hiszen a kertészek egyesülései, a kertészetek, amelyek családi alapon működtek, a magyar környezetben is biztosították a zárt közösségi rendszert. Az utóbbi évtizedekben az értelmiségi réteg gyarapodása, amely egyben a bolgár-magyar vegyes házasságok egyre nagyobb számát is jelenti, a bolgár közösség szakmai strukiúrájának változása, (a kertészet immár nem alapvető foglalkozás) és a migrációs folyamatok jellegének változása (individuális migráció a vegyes házasságokon keresztül), az asszimilációs folyamatok természetes és kedvező feltételeit teremtették meg.39 39 Doncsev T., 1996, 22-23. A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői 41 Penka Pejkovszka Demographic characteristics of the Bulgarian community in Budapest Summary According to the evidence of historical sources, the first Bulgarians appeared in Hungary in the 15th century. Their settlement on Szentendre Island was called “Bolgárfalu” (Bulgarian village). Following the Csiprovo uprising against the Turks in 1688 another wave arrived; its memory is preserved in the Csiprovacska Orthodox church in Szentendre. No further mention is made of those Bulgarians. The ancestors of today’s Bulgarians arrived in the late 19th century from the vicinity of' Veliko Tarnovo, Gorna Oryahovica, Lyaskovec, Polikraiste and Draganovo. (The first mention of their activity in the vicinity of Budapest was made in 1865.) They dealt with intensive market gardening around the big cities and also played an important role as merchants. Before 1945 most of the Bulgarian market gardeners were men and they spent only the spring and summer months in Hungary. In winter they returned to their families. The greatest number of migrant workers were present in Hungary in the interwar years. After World War Two the period of Bulgarian market gardeners’ seasonal labor migration came to an end. They had to settle permanently in Hungary at the very end of 1950s. Some of them lived here with only a permanent residence permit while others took Hungarian citizenship. The majority of Bulgarians today live in Budapest and its agglomeration. In the early 20th century Hungarian and Bulgarian authorities mutually supported Bulgarians’ market gardening in Hungary. The Hungarian side also officially encouraged the spread of the Bulgarian vegetable production method. The present study gives a detailed picture of Budapest Bulgarians’ demographic features and their dynamics in time: it shows the proportion of Bulgarians owning homes and land and that the majority of the members of the community were always men; it gives quantified data on the level of schooling and the age structure; finally, it concludes that despite being scattered and few in number, Bulgarians in Budapest have been able to preserve their national identity.