ma
szeles
Min: 11°C
Max: 23°C
Archívum - Magyarnemzet
Bűz és békétlenség az egykor csendes avasi lakótelepen
Milliárdos csalássorozat a szocialista kormányzat idején Miskolcon
Az utóbbi két évben nem telt el úgy hét, hogy a híradásokban meg ne jelent volna egy-két kedélyborzoló információ a miskolci Avas-lakótelep „fészekrakóiról”. Először arról szólt a fáma, hogy az oda beköltöztetett roma családok segélyosztás környékén igencsak zajos, hajnalig tartó mulatságai nemegyszer véres verekedésbe torkollnak. Majd arról, hogy e családok miatt több millió forintos költségen kényszerrovarirtást kellett elrendelni. Aztán az is kiderült, a beköltözések körül enyhén szólva nincs minden rendben: a romák jogtalanul, ügyvédek, banki alkalmazottak és hivatalos személyek által szervezett, összességében több milliárd forintra rúgó csalássorozat eredményeként jutottak lakáshoz és Fészekrakó-hitelhez a szocialista kormányzat utolsó két-három évében. Lapunk annak járt utána, hogyan dagadt országos botránnyá, és hol tart most az avasi fészekrakók története.
Minden azzal kezdődött, hogy a Káli Sándor vezette szocialista önkormányzat az előző ciklusban fantáziát látott a nagyszámú cigányságnak lakhelyül szolgáló Szondi-telep területének eladásában – kezdi a probléma gyökerét feltárni Molnár Attila, a Fidesz miskolci elnöke. – A telep értékes területen, a várost Kassával, Budapesttel és Debrecennel összekötő utak tengelyében fekszik, így nem is meglepő, hogy ingatlanfejlesztést ígérő vevő jelentkezett rá. A szocialista önkormányzati többség nem akarta kihagyni az üzletet, ezért eldöntötte, kiköltöztetik onnan a cigányokat, és túladnak a telkeken. Nem állítom, hogy ezzel összefüggésben a régi városvezetés csalni akart volna, és bármilyen módon érintve volnának a Fészekrakó-hitel felvételéhez szükséges hamis munkáltatói igazolások kiállításában, a ténylegesen kifizetett összegnél egy-másfél millió forinttal magasabb vételárat tartalmazó adásvételi szerződések sorozatgyártásában vagy abban, hogy a szociálpolitikai támogatást önerőnek használva jussanak lakáshoz, illetve olyan kölcsönhöz a cigány családok, aminek visszafizetésére sem akaratuk, sem lehetőségük nincs. De állítom, hogy ezek az emberek a szocialista városvezetés csekély társadalmi felelősségről és megfontoltságról árulkodó döntései miatt váltak tömegesen a fehérgalléros bűnözők bűntársaivá, a sokmilliárdos kárt okozó csalás aktív közreműködőivé – fogalmazza meg véleményét Molnár Attila.
Fehérgalléros bűnözők
a romák „szolgálatában”
A híradásokból már jól ismert – lapunk is többször megírta –, hogy az avasi Fészekrakó-lufi már több mint egy éve ereszteni kezdett, idén nyárra pedig úgy tűnik, ki is pukkant. A szövevényes ügy felgöngyölítését 2009 végén kezdte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság, tavaly márciusban pedig Pásztor Albert rendőrfőkapitány már arról beszélt, a rendőrség gyanúja szerint mintegy másfél milliárd forintos kárt okozva 160 lakást szereztek meg Fészekrakó-támogatással visszaélve roma családoknak a bennfentes csalók, tudván, hogy a kedvezményezettek állandó jövedelem híján képtelenek lesznek törleszteni a hiteleiket. A lakásokat túlértékelték, a valós vételár és a szerződésben szereplő összeg közötti – a lakásonként jellemzően 1,2 millió forintos – árrésen pedig megosztoztak az ügylet szervezői.
A főkapitány tavaly tavasszal azt is elismerte, a rendőrségnek nemcsak a csalás okozott fejfájást; nem volt egyszerű a közbiztonság garantálása sem az avasi úgynevezett fészekrakók beköltözését követően. A lumpen életű családok ugyanis felborították a zöldövezeti, korábban csendes és rendes lakótelep életét, amit az is jelez, hogy 2009-ben kilencszáz csendháborítási ügyben kényszerült a rendőrség eljárást indítani – közölte.
Alábecsülték a Fészekrakó-bizniszt
Pásztor Albert Fészekrakó-csalásra vonatkozó becsléséről rövidesen kiderült, mélyen alatta marad a valós nagyságrendnek. Martossy György, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség szóvivője közölte, az intellektuális megabűnügynek ma már több száz gyanúsítottja, illetve vádlottja van, a kárérték pedig több milliárd forintra rúg. A fészekrakósdi ugyanis évekig ment, és több ügyvéd szervezésében több szálon futott. Ebből az egyik, kétszáz vádlottat érintő szál már hosszabb ideje bírósági szakban tart.
Egy másik vonulat nyomozása átkerült Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, mert az abban érintett ügyvéd napi munkakapcsolatban volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bírósággal. Ezért összeférhetetlenségre hivatkozva az ügy áthelyezését kérték. Tarcsa Csaba Szabolcs megyei rendőrfőkapitány tájékoztatása szerint ők a nyomozást néhány hete lezárták. Több mint egymilliárd forintos visszaélést tártak fel, és négyszáz gyanúsított – köztük egy ügyvéd – ellen javasoltak vádemelést az ügyészségnek. Dobi Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője pedig azt közölte, náluk is folyik még egy – száz gyanúsítottra kiterjedő – nyomozás Fészekrakó-ügyben, és ezen a szálon is vádemelési javaslat várható rövidesen. Ebben az ügycsoportban több ügyvéd is érintett – erősítette meg információnkat a szóvivő.
Szenvedés az Avason
Az Avason 38 ezer ember él, többen lakják, mint Eger városát – mondja Bajusz Gábor, aki Nagy Kálmán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3. választókerület, KDNP) országgyűlési képviselő titkáraként dolgozik, és maga is az Avas lakója. Szavaiból kiderül, számos roma is él itt hosszú évek óta, ám közülük csak néhány száz család tagjai adnak okot panaszra, akik nem hajlandók a közösségi együttélés minimális normáit sem betartani. Érdekes módon ezek szinte kizárólagosan azoknak a családoknak a tagjai, akik most, a Fészekrakó-csalássorozat nyomán költöztek ide – mutat rá Bajusz Gábor. – Számuk az egész avasi lakosság számához viszonyítva nem túl magas, mégis képesek tönkretenni az egész lakótelep életét, nyugalmát – fejti ki a fiatalember, hozzáfűzve, hogy ő és családja viszonylag szerencsés, mert az ő lépcsőházukat elkerülték a fészekrakó roma családok.
Bajusz Gábor szavaiból kiderül: az Avason nemcsak csalással odakerült roma családok élnek, laknak ott olyanok is, akik az első, 1973-ig tartó – 15 ezer diósgyőri munkásnak otthont teremtő – lakásprogramot követően költöztek oda. Ekkor a négygyermekes családok előnyt élveztek, így sok roma pár juthatott bérlakáshoz a lakótelepen. Ám velük többnyire nincs baj, dolgosak, rendesek, igyekeznek a szolgáltatói díjakat és a lakbért rendszeresen fizetni. Nekik minden okuk megvan arra, hogy sértődötten utasítsák vissza, ha egy kalap alá akarják venni őket a magukra nem adó, hangoskodó, minden fizetési kötelezettség elől kitérő, lakást szétszedő újonnan beköltözött felelőtlen jöttmentekkel.
– Hagyjanak engem békén – mondja visszafogott indulattal az egyik ilyen régi lakó. – Nem elég, hogy el kell viselnem a bűzüket, még azzal is küzdjek, hogy az én feleségemet, gyerekemet gyanúsítják, ránk fogják, hogy ugyanúgy viselkedünk, mint ezek, csak azért, mert mi is cigányok vagyunk?
A méltatlankodó férfival, feleségével és kislányával egy igencsak szomorú külsőt mutató tízemeletes bérház előtt találkozunk. A család távoztával próbálunk bejutni Bajusz Gáborral, ám ez nem olyan egyszerű, mivel az ottani fészekrakók leszerelték a kapucsengőt. Mégis szerencsénk van, kis idő elteltével egy idős úr indul kifelé a lépcsőházból, így bejutunk. A bácsi nem örül az újságírónak, nem hajlandó nyilatkozni, azt mondja, így is rossz a híre a lakótelepnek. – Nem lehet itt élni, de nem lehet elköltözni sem, mert a lakások a fészekrakók miatt gyakorlatilag eladhatatlanok. Ne irkáljanak már rólunk, hagyjanak már békén bennünket – mondja.
A működő lift csodája
A hetedikre igyekszünk. Bajusz Gábor azt mondja, csoda, hogy működik a lift, néhány napja még gyalog kellett közlekedni, mert a nem fizető lakók egyenként több százezer forintos közösköltség-tartozása miatt a ház is fizetési késedelembe esett, és hol az áram volt kikapcsolva, hol meg a felvonó volt rossz. – Egy középkorú, agilis asszonytól kapunk választ a felvonó működésének csodájára. – Körbejártam, összegyűjtöttem a liftjavításhoz szükséges pénzt, így ki tudtam fizetni a szerelőt – mondja büszkén. Amíg a lakásához érünk, megerősíti, a ház előtt méltatlankodó családfő valóban nem a rosszfélék közül való, ők dolgoznak, fizetnek, és a többi lakóhoz hasonlóan szenvednek a lakásukba időnként tíz-húsz „családtagot” is befogadó, hangoskodó és verekedő fészekrakóktól. A hölgy nemcsak pénzbeszedési teljesítményére lehet büszke, de a lakására is, ahová invitál. A falon friss tapéta, a világos színű padlószőnyeg makulátlan tiszta, mindenütt rend, otthonosság. Üdítő ellentéte a lépcsőház elhanyagoltságának és bűzének. Ahogy a házban uralkodó állapotokról kérdezem, ömlik belőle a szó.
– Eddig négy fészekrakónk volt, de nemrég a tizedikről két család elköltözött, így viszonylag csendesebb az élet, nem jön havonta többször a rendőrség, egyszer verekedés, máskor meg késelés miatt, mint korábban. Most elmentek, de fejenként több százezer forintra rúgó közösköltség-tartozásukat azért hátrahagyták. Ez pedig azt jelenti számunkra, hogy továbbra sem tudunk mindent időben kifizetni, így hol a villanyt kapcsolják ki a lépcsőházban, hol a liftszerelőt nem tudjuk kihívni, mert az a tartozások miatt csak készpénz ellenében hajlandó dolgozni. Arról meg nem is ábrándozhatunk, hogy a fészekrakók által lepusztított lépcsőházat, folyosókat felújíthassuk – panaszolja.
Útra kelt a WC-csésze
Felérünk a tizedikre, a lepusztult folyosó ellentétes végében lévő két elhagyott lakáshoz. Az egyiket a hatóság zárta le, a másikon lötyögős kilincs és laza zár fityeg, amik láthatóan alig adnak védelmet. Az ajtó egy könnyed mozdulattól résnyire nyílik. – Egy-egy lakásba négyen-öten voltak bejelentkezve, de nemritkán harmincan is itt éltek egyszerre – mondja a kísérőnk. – De a népes kompánia fogyasztásának költségeit sosem rendezték. Amíg itt voltak, az ÉMÁSZ elzárta a villanyt, ők meg visszakötötték, korlátozták a vízszolgáltatást, akkor meg nem mosakodtak, még annál is koszosabbak voltak, mint korábban, jöttek a csótányok meg a poloskák, borzasztó volt. Amikor elmentek, mindent magukkal vittek, amit csak mozdítani lehetett: leszerelték a WC-csészét, a csapokat, a gáztűzhelyt, a zárakat, de még a PVC-padlót meg a padlószőnyeget is felszedték. Kész csoda, hogy még nem áztattak be minket – sóhajt fel kicsit megkönnyebbülve az asszony.
Néhány perc múlva azonban kiderül: korán örült. A házból távozóban ugyanis egy kétségbeesett vízszerelővel találkozunk. A tizedikről indult, de nem tudott bejutni a lezárt lakásba, és a kilencediken sem voltak otthon, így nem tudta kideríteni, pontosan honnan ered az a beázás, ami már a hetediken tart. Kísérőnk igyekszik segíteni, mobilon hívja az ázás forrása feletti lakókat, de nem jár sikerrel.
Nagy Kálmán, a városrész országgyűlési képviselője több törvényjavaslatot is kidolgozott az ország más városaiban is meglévő Fészekrakó-probléma kezelésre, Kriza Ákos, Miskolc tavaly megválasztott fideszes polgármestere pedig hivatalba lépését követően azonnal létrehozott egy munkacsoportot az előző, szocialista városvezetéstől megörökölt problémahalmaz kezelésére. Az országgyűlési képviselő határozottan állítja, a társasházi törvény módosításával már közelebb kerültek a fizetni nem akaró lakók jobb belátásra bírásához, az ősszel elfogadandó végrehajtási törvény pedig még több eszközt ad a kintlevőségekkel küzdő szolgáltatók és a bedőlt hiteleik miatt aggódó pénzintézetek kezébe. Nagy Kálmán szerint a már most meglévő jogi eszközök között fontos, hogy az árverezési moratórium már most sem védi azokat, akik csalással jutottak lakáshoz. A képviselő, aki civilben orvosprofesszor, gyermekonkológusként dolgozik, a Fészekrakó-ügy kapcsán hangsúlyozza, nemcsak gazdasági és jogi problémáról van szó, de szociális és népegészségügyi kérdésekről is, amit célszerű egy komplex törvényben szabályozni.
De addig is…
A miskolciak azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy tétlenül várják a Fészekrakó-probléma kezeléséhez szükséges teljes jogi intézményrendszer megteremtését. A város szolgáltató cégeit tömörítő Miskolc Holdnig Zrt. kintlevőségekkel foglalkozó projektmenedzsere, Schweickhardt Gyula beszámolója szerint már hónapok óta kiemelten foglalkoznak az Avassal. A rend fenntartása érdekében mindennaposak a közterület-ellenőrzések, büntetik a szemetelést. A szolgáltató cégeknek szigorú kvótákat szabtak több száz milliós kintlevőségeik behajtására, a hődíjjal, vízdíjjal tartozó lakástulajdonosok ingatlanjaira pedig jelzálogot jegyeztetnek be, aminek alapján a későbbiekben kilakoltatás és végrehajtás is várható. A kiköltöztetések már megindultak, ám ezek egyelőre nem a fészekrakókat érintik, hanem azokat az önkormányzatilakás-bérlőket, akik hosszú idő óta nem rendezik tartozásaikat. Természetesen náluk sem ezzel kezdik az intézkedéseket. Előbb megpróbálják tartozásuk részletekben történő megfizetésére bírni őket, és ebben vannak is eredmények. A notórius nemfizetők egyharmada ugyanis a tapasztalatok szerint képes tartozása rendezésére, és a kiköltöztetés veszélyétől fenyegetve meg is teszi.
Ám a fészekrakók túlnyomó része valóban fizetésképtelen, így egyelőre nyitott kérdés, mi lesz az Avasról ilyen vagy olyan okok miatt előbb-utóbb kikerülő, munkával és jövedelemmel nem rendelkező emberekkel. A miskolci önkormányzat azt tervezi, hogy a kintlevőségek behajtásából befolyó pénzek felhasználásával alacsony komfortfokozatú, olcsó bérű szociális lakásokat építtet azon rászorulók számára, akik bekapcsolódnak a különféle közmunkaprogramokba. Ám ahhoz, hogy ezt megtehessék, módosítani kell az új épületekre vonatkozó előírásokat. Jelenleg ugyanis összkomfortosnál alacsonyabb fokozatú lakásokra nem adnak építési engedélyt Magyarországon.
Fehérgalléros bűnözők
a romák „szolgálatában”
A híradásokból már jól ismert – lapunk is többször megírta –, hogy az avasi Fészekrakó-lufi már több mint egy éve ereszteni kezdett, idén nyárra pedig úgy tűnik, ki is pukkant. A szövevényes ügy felgöngyölítését 2009 végén kezdte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság, tavaly márciusban pedig Pásztor Albert rendőrfőkapitány már arról beszélt, a rendőrség gyanúja szerint mintegy másfél milliárd forintos kárt okozva 160 lakást szereztek meg Fészekrakó-támogatással visszaélve roma családoknak a bennfentes csalók, tudván, hogy a kedvezményezettek állandó jövedelem híján képtelenek lesznek törleszteni a hiteleiket. A lakásokat túlértékelték, a valós vételár és a szerződésben szereplő összeg közötti – a lakásonként jellemzően 1,2 millió forintos – árrésen pedig megosztoztak az ügylet szervezői.
A főkapitány tavaly tavasszal azt is elismerte, a rendőrségnek nemcsak a csalás okozott fejfájást; nem volt egyszerű a közbiztonság garantálása sem az avasi úgynevezett fészekrakók beköltözését követően. A lumpen életű családok ugyanis felborították a zöldövezeti, korábban csendes és rendes lakótelep életét, amit az is jelez, hogy 2009-ben kilencszáz csendháborítási ügyben kényszerült a rendőrség eljárást indítani – közölte.
Alábecsülték a Fészekrakó-bizniszt
Pásztor Albert Fészekrakó-csalásra vonatkozó becsléséről rövidesen kiderült, mélyen alatta marad a valós nagyságrendnek. Martossy György, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség szóvivője közölte, az intellektuális megabűnügynek ma már több száz gyanúsítottja, illetve vádlottja van, a kárérték pedig több milliárd forintra rúg. A fészekrakósdi ugyanis évekig ment, és több ügyvéd szervezésében több szálon futott. Ebből az egyik, kétszáz vádlottat érintő szál már hosszabb ideje bírósági szakban tart.
Egy másik vonulat nyomozása átkerült Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, mert az abban érintett ügyvéd napi munkakapcsolatban volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bírósággal. Ezért összeférhetetlenségre hivatkozva az ügy áthelyezését kérték. Tarcsa Csaba Szabolcs megyei rendőrfőkapitány tájékoztatása szerint ők a nyomozást néhány hete lezárták. Több mint egymilliárd forintos visszaélést tártak fel, és négyszáz gyanúsított – köztük egy ügyvéd – ellen javasoltak vádemelést az ügyészségnek. Dobi Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője pedig azt közölte, náluk is folyik még egy – száz gyanúsítottra kiterjedő – nyomozás Fészekrakó-ügyben, és ezen a szálon is vádemelési javaslat várható rövidesen. Ebben az ügycsoportban több ügyvéd is érintett – erősítette meg információnkat a szóvivő.
Szenvedés az Avason
Az Avason 38 ezer ember él, többen lakják, mint Eger városát – mondja Bajusz Gábor, aki Nagy Kálmán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3. választókerület, KDNP) országgyűlési képviselő titkáraként dolgozik, és maga is az Avas lakója. Szavaiból kiderül, számos roma is él itt hosszú évek óta, ám közülük csak néhány száz család tagjai adnak okot panaszra, akik nem hajlandók a közösségi együttélés minimális normáit sem betartani. Érdekes módon ezek szinte kizárólagosan azoknak a családoknak a tagjai, akik most, a Fészekrakó-csalássorozat nyomán költöztek ide – mutat rá Bajusz Gábor. – Számuk az egész avasi lakosság számához viszonyítva nem túl magas, mégis képesek tönkretenni az egész lakótelep életét, nyugalmát – fejti ki a fiatalember, hozzáfűzve, hogy ő és családja viszonylag szerencsés, mert az ő lépcsőházukat elkerülték a fészekrakó roma családok.
Bajusz Gábor szavaiból kiderül: az Avason nemcsak csalással odakerült roma családok élnek, laknak ott olyanok is, akik az első, 1973-ig tartó – 15 ezer diósgyőri munkásnak otthont teremtő – lakásprogramot követően költöztek oda. Ekkor a négygyermekes családok előnyt élveztek, így sok roma pár juthatott bérlakáshoz a lakótelepen. Ám velük többnyire nincs baj, dolgosak, rendesek, igyekeznek a szolgáltatói díjakat és a lakbért rendszeresen fizetni. Nekik minden okuk megvan arra, hogy sértődötten utasítsák vissza, ha egy kalap alá akarják venni őket a magukra nem adó, hangoskodó, minden fizetési kötelezettség elől kitérő, lakást szétszedő újonnan beköltözött felelőtlen jöttmentekkel.
– Hagyjanak engem békén – mondja visszafogott indulattal az egyik ilyen régi lakó. – Nem elég, hogy el kell viselnem a bűzüket, még azzal is küzdjek, hogy az én feleségemet, gyerekemet gyanúsítják, ránk fogják, hogy ugyanúgy viselkedünk, mint ezek, csak azért, mert mi is cigányok vagyunk?
A méltatlankodó férfival, feleségével és kislányával egy igencsak szomorú külsőt mutató tízemeletes bérház előtt találkozunk. A család távoztával próbálunk bejutni Bajusz Gáborral, ám ez nem olyan egyszerű, mivel az ottani fészekrakók leszerelték a kapucsengőt. Mégis szerencsénk van, kis idő elteltével egy idős úr indul kifelé a lépcsőházból, így bejutunk. A bácsi nem örül az újságírónak, nem hajlandó nyilatkozni, azt mondja, így is rossz a híre a lakótelepnek. – Nem lehet itt élni, de nem lehet elköltözni sem, mert a lakások a fészekrakók miatt gyakorlatilag eladhatatlanok. Ne irkáljanak már rólunk, hagyjanak már békén bennünket – mondja.
A működő lift csodája
A hetedikre igyekszünk. Bajusz Gábor azt mondja, csoda, hogy működik a lift, néhány napja még gyalog kellett közlekedni, mert a nem fizető lakók egyenként több százezer forintos közösköltség-tartozása miatt a ház is fizetési késedelembe esett, és hol az áram volt kikapcsolva, hol meg a felvonó volt rossz. – Egy középkorú, agilis asszonytól kapunk választ a felvonó működésének csodájára. – Körbejártam, összegyűjtöttem a liftjavításhoz szükséges pénzt, így ki tudtam fizetni a szerelőt – mondja büszkén. Amíg a lakásához érünk, megerősíti, a ház előtt méltatlankodó családfő valóban nem a rosszfélék közül való, ők dolgoznak, fizetnek, és a többi lakóhoz hasonlóan szenvednek a lakásukba időnként tíz-húsz „családtagot” is befogadó, hangoskodó és verekedő fészekrakóktól. A hölgy nemcsak pénzbeszedési teljesítményére lehet büszke, de a lakására is, ahová invitál. A falon friss tapéta, a világos színű padlószőnyeg makulátlan tiszta, mindenütt rend, otthonosság. Üdítő ellentéte a lépcsőház elhanyagoltságának és bűzének. Ahogy a házban uralkodó állapotokról kérdezem, ömlik belőle a szó.
– Eddig négy fészekrakónk volt, de nemrég a tizedikről két család elköltözött, így viszonylag csendesebb az élet, nem jön havonta többször a rendőrség, egyszer verekedés, máskor meg késelés miatt, mint korábban. Most elmentek, de fejenként több százezer forintra rúgó közösköltség-tartozásukat azért hátrahagyták. Ez pedig azt jelenti számunkra, hogy továbbra sem tudunk mindent időben kifizetni, így hol a villanyt kapcsolják ki a lépcsőházban, hol a liftszerelőt nem tudjuk kihívni, mert az a tartozások miatt csak készpénz ellenében hajlandó dolgozni. Arról meg nem is ábrándozhatunk, hogy a fészekrakók által lepusztított lépcsőházat, folyosókat felújíthassuk – panaszolja.
Útra kelt a WC-csésze
Felérünk a tizedikre, a lepusztult folyosó ellentétes végében lévő két elhagyott lakáshoz. Az egyiket a hatóság zárta le, a másikon lötyögős kilincs és laza zár fityeg, amik láthatóan alig adnak védelmet. Az ajtó egy könnyed mozdulattól résnyire nyílik. – Egy-egy lakásba négyen-öten voltak bejelentkezve, de nemritkán harmincan is itt éltek egyszerre – mondja a kísérőnk. – De a népes kompánia fogyasztásának költségeit sosem rendezték. Amíg itt voltak, az ÉMÁSZ elzárta a villanyt, ők meg visszakötötték, korlátozták a vízszolgáltatást, akkor meg nem mosakodtak, még annál is koszosabbak voltak, mint korábban, jöttek a csótányok meg a poloskák, borzasztó volt. Amikor elmentek, mindent magukkal vittek, amit csak mozdítani lehetett: leszerelték a WC-csészét, a csapokat, a gáztűzhelyt, a zárakat, de még a PVC-padlót meg a padlószőnyeget is felszedték. Kész csoda, hogy még nem áztattak be minket – sóhajt fel kicsit megkönnyebbülve az asszony.
Néhány perc múlva azonban kiderül: korán örült. A házból távozóban ugyanis egy kétségbeesett vízszerelővel találkozunk. A tizedikről indult, de nem tudott bejutni a lezárt lakásba, és a kilencediken sem voltak otthon, így nem tudta kideríteni, pontosan honnan ered az a beázás, ami már a hetediken tart. Kísérőnk igyekszik segíteni, mobilon hívja az ázás forrása feletti lakókat, de nem jár sikerrel.
Nagy Kálmán, a városrész országgyűlési képviselője több törvényjavaslatot is kidolgozott az ország más városaiban is meglévő Fészekrakó-probléma kezelésre, Kriza Ákos, Miskolc tavaly megválasztott fideszes polgármestere pedig hivatalba lépését követően azonnal létrehozott egy munkacsoportot az előző, szocialista városvezetéstől megörökölt problémahalmaz kezelésére. Az országgyűlési képviselő határozottan állítja, a társasházi törvény módosításával már közelebb kerültek a fizetni nem akaró lakók jobb belátásra bírásához, az ősszel elfogadandó végrehajtási törvény pedig még több eszközt ad a kintlevőségekkel küzdő szolgáltatók és a bedőlt hiteleik miatt aggódó pénzintézetek kezébe. Nagy Kálmán szerint a már most meglévő jogi eszközök között fontos, hogy az árverezési moratórium már most sem védi azokat, akik csalással jutottak lakáshoz. A képviselő, aki civilben orvosprofesszor, gyermekonkológusként dolgozik, a Fészekrakó-ügy kapcsán hangsúlyozza, nemcsak gazdasági és jogi problémáról van szó, de szociális és népegészségügyi kérdésekről is, amit célszerű egy komplex törvényben szabályozni.
De addig is…
A miskolciak azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy tétlenül várják a Fészekrakó-probléma kezeléséhez szükséges teljes jogi intézményrendszer megteremtését. A város szolgáltató cégeit tömörítő Miskolc Holdnig Zrt. kintlevőségekkel foglalkozó projektmenedzsere, Schweickhardt Gyula beszámolója szerint már hónapok óta kiemelten foglalkoznak az Avassal. A rend fenntartása érdekében mindennaposak a közterület-ellenőrzések, büntetik a szemetelést. A szolgáltató cégeknek szigorú kvótákat szabtak több száz milliós kintlevőségeik behajtására, a hődíjjal, vízdíjjal tartozó lakástulajdonosok ingatlanjaira pedig jelzálogot jegyeztetnek be, aminek alapján a későbbiekben kilakoltatás és végrehajtás is várható. A kiköltöztetések már megindultak, ám ezek egyelőre nem a fészekrakókat érintik, hanem azokat az önkormányzatilakás-bérlőket, akik hosszú idő óta nem rendezik tartozásaikat. Természetesen náluk sem ezzel kezdik az intézkedéseket. Előbb megpróbálják tartozásuk részletekben történő megfizetésére bírni őket, és ebben vannak is eredmények. A notórius nemfizetők egyharmada ugyanis a tapasztalatok szerint képes tartozása rendezésére, és a kiköltöztetés veszélyétől fenyegetve meg is teszi.
Ám a fészekrakók túlnyomó része valóban fizetésképtelen, így egyelőre nyitott kérdés, mi lesz az Avasról ilyen vagy olyan okok miatt előbb-utóbb kikerülő, munkával és jövedelemmel nem rendelkező emberekkel. A miskolci önkormányzat azt tervezi, hogy a kintlevőségek behajtásából befolyó pénzek felhasználásával alacsony komfortfokozatú, olcsó bérű szociális lakásokat építtet azon rászorulók számára, akik bekapcsolódnak a különféle közmunkaprogramokba. Ám ahhoz, hogy ezt megtehessék, módosítani kell az új épületekre vonatkozó előírásokat. Jelenleg ugyanis összkomfortosnál alacsonyabb fokozatú lakásokra nem adnak építési engedélyt Magyarországon.
24 óra hírei | Legolvasottabb
Hirdetés
Hirdetés